|
 |
|
|
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nev... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végső óhaját.
E könyv lesz majd végső térkép a sorsodhoz.
Térkép, melyet te rajzoltál ezen élő bolygóhoz.
Majdan... egyszer eljár az idő a kéz felett, mely írja,
remegve rója majd sorait, s a vénülő szem alig bírja.
Végül csak egyetlen sor lesz reszketve kuszán kaparva,
ezzel zárul majd e könyv, féloldalt üresen meghagyva.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... emlék leszek?
Nézed majd gyermeked, s lényében
veled akkor én is ott leszek.
Ott leszek vajon Veled akkor is,
ha fogynak majd dús hajad tincsei?
Kezed remegve érintené a kezem,
és andalognánk beszélgetve csendesen,
mikor hullanak már a fáról a levelek,
s lábunk nyomát az őszi eső mossa el.
Mint egy film pereg az életem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyógyszerét,
azt a csodás verset keresem,
melytől megszelídülne a lét,
ha bűvös sorait pengetem,
azt, amelyért Homérosz óta
ezrek állnak már csatasorba.
Remegve és űzve azért hajt
az olthatatlan örök éhség.
Írtam, elsírtam egy marék dalt
eleddig is, de végül mindég
csak hajtogattam: nem, nem ez ő,
majd a másik, a követke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... között,
őrjöngve vár csitító női kézre,
és suttog gyönyörű álmok meséje.
S hiába minden! - nincs válasz a vágyra!
A sóvár gondolat rettenve visszahőköl,
s az emlékek útját remegve járja...
- De nincs feltámadás a sírmélyi időből:
a hang, ha elszáll, többé nem rezzen a szárnya,
csak fáj az emlékezés - mély sírból dörömböl.
És... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.
Állad remegve fogom kezembe
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: - Láss! és mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.
De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... örömmel,
olyan derűsen érezz akkor is, kedves,
ha hiába futunk versenyt az idővel.
Ők mind a mi jelképes emlékeink.
A csillagvirágot nem látjuk boldogtalannak,
remegve ragyognak, vidám kis arcukat
fénybe fordítva őrzi minden egyes szirmuk
aranyban tündöklő pillanatainkat.
Bennük élnek álmaink, reményeink.
Jószay Magdolna[kep... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A Szaharában jártam egyszer, régen,
A napperzselte sivatagfövényen.
A pusztának a Számum nekivágott,
Megálltak remegve a karavánok.
A homokot a szél seperte zúgva,
Meglapult ember, állat összebúva
Én kitártam a kebelem a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.
Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?
Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... áradt,
mely messze űzte a hideget.
Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.
Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a hideget.
S most itt vagyok. Hajamra dér hull,
arcomra sűrű köd szitál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sem, az sem
kell neki jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a
spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb
félelme, emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa
nélkül elaludni. Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... eszik, ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme...emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni...
Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
W.Broniewski
Mint távoli dal, mint orgona-sor
lila lángja a Visztula-szélen,
mint boldogság, mely úszva sodor
a mazóvi, azurszínű fényben,
és mint, ami nem volt, s mint ami lesz majd,
de riadt még, félve-remegvén,
mint nyírfa-gallyacska, mely új levelet hajt,
s mely futna, ölelne, a repkény,
mint féktelenül zöld, májusi pázsit,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.
Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.
Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.
Álmodván, az ő álmait... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváz nélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeret... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyugalmat,
nézz szemembe
és hallgasd
velem a percet.
Hallgasd, ahogy
muzsikál a szél,
ahogy sír a nyár,
ha elköszön,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül,
szorong a száj, remegve egyre szédül,
mint szél himbálta, imbolygó virágban
a léha szív, és mintha súlyos áram
érintené, alél a test, s a szem már
a drága szempár csak mereng a csöndben,
mint ismeretlen tengerfenéknek alján
két gyöngyszem.
Két árva gyöngy, amely csodál s csodás,
míg oldja-bontj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváz nélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeret... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tőrét
A tündökletes telehold.
Nem nézem fájón, félelemmel
Ezüstös arcát éjfelen
S szerelmes, csábos, kósza fénye
Nem játszik többet én velem.
Remegve és halvány reménnyel
Szemem tükrében nem kutat,
Mert már tudom, hogy messze sem jó
És nem csábítnak új utak.
Tudom, hogy nem kell messze mennem,
Mert... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... minden reggel szívem .
Úgy várlak ,úgy várlak téged
sápadt forrósággal égve,
légy szerelmesem,este végre
karjaidba öleld forró testem.
Majd karjaim remegve ölelnek,
csókod számra igézetet lehel,
sebzett szívem dobol erősen
mert testem fájdalmából élek.
... |
|
|
|
|
|
