|
 |
|
|
... szólj, csak szelíden
Ha hozzám beszélsz
Ha van hozzám szavad
Szelíd legyél, mint a pirkadat
Mi télutón dereng a hegy felett
Elhessentve kissé a felleget
S remegve, mint első szeretőt
Szelíden öleli a hegytetőt
S aztán némán átfesti a tájat
Kell, hogy legyen egy kis alázat
Benned, ha tudod, hogy varázslat
Elfogadás és kis büszk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vágya,
s elmerülünk a melengető napsugárban,
a gyönyör és a kéj, mely testünket járja át,
őszinte szerelemmel a testem körbezár,
szerelmes sóhajom a szélbe suttogom,
remegve kiáltom -
Ó Istenem, Ő a csoda és csak az enyém!
- ezt a csodát, mit Tőled kaptam,
úgy hívják Boldogság,
lehet fénylő arany, vagy csillogó drágakő,
semmiért se... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Talán remegve járulsz a Király elé, ahogy Eszter is remegett Ahasvéróshoz közeledve, de volt-e valaha egyetlen remegő bűnös is, aki felé Jézus Krisztus nem nyújtotta ki aranypálcáját? Soha, egyetlen egy sem! Krisztus irgalmának köszönhetően a bűnös igaz bátorságra lelhet a kegyelem trónjánál.
Beeke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavát!
Múlnak a percek, hisz napok úgy telnek
rohan az idő, mi vele megyünk,
napokból lesznek sok-sok csodás percek
szívünkben vágy dúl és csak reme... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... az őszt. Már nem az elmúlást jelenti, hanem a
kezdetet. Izgalmas felismerésekkel teletűzdelt, átlényegülés kezdetét.
Aranyló napsütésben séta közbeni hallgatni a másik hangját, remegve
figyelni a gondolatfolyamot, s közben beleszeretni a hangba, ami
bármit mond, annyira szép, mert oly sok éven át szomjúhozta a lélek.
Azóta szeretem a fákat. Az erdő zúgását... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... növekedett."
(2 Korintus 8:2,)
Július 5.
Füle Lajos: Porba írta
Várt az asszony remegve, sírva...
- Hol már, kik vádolták elébb?
JÉZUS tudta, s a porba írta
az engedetlenek nevét.
"Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az as... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... SÉTA
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgám én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad minden... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkosan megcsendü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkosan meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg még egyszer, az ő Mádikáját.
Mielőtt azonban elérte volna az idegen leányt, az eltűnt egy gyógyszertárban.
- Várok, gondolta magában Bözsike és az izgatottságtól remegve megállott a kirakat előtt. A következő percben a leány már kirohant a gyógyszertárból: arca szinte kétségbeesést árult el, sötét szemeiből nehéz könnycseppek gördültek sovány arcára. Néhá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alkony,
és véget ér a munka, fáradság, küzdés, robot,
lehullva vállaimról minden gond, mit rá rakott
az élet s kihullt kezemből mindenféle szerszám
és a bot, melyre oly remegve támaszkodám,
átölelem a véres golgotai keresztet
hittel, bizalommal és felemelem fejemet
őhozzá, Megváltómhoz, Akinek köszönhetem
az életet.
Ha jön az alko... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világ.
TÉLI PILLE
A ritkás hóesésben, ahogy
az öreg
almafáim alatt álldigáltam,
váratlan,
egy pille szállt a kezemre.
Remegve.
Mintha, hirtelen Isten csókot
adott volna a lelkemre,
olyan s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egy-két könnycseppet ejtesz,
Az élet mégis messze rózsakertbe csábít,
Hol számodra ezer csodás álomvirág nyit...
Ha nagy leszel, fiam, nem fogsz törődni velem,
S míg én remegve várlak árva, bús sötétben,
Egy másik asszonyszív ölel magához téged,
Egy másik asszony hív : a hites feleséged. . .
Ha nagy leszel fiam, emlékezni se fogsz rám,
Fakó ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sírt, oly sok éjszakán
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Ha tudatuk nem a régi már
Te akkor is szeretettel tápláld
Öregedő ráncos kezek
Remegve keresik a szeretetet
Türelemmel kísérd sorsukat,
mert egyszer az életük kettészakad
Akkor már nem tudsz hazamenni
Szülői háznál nem vár már senki
Hiába mo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... váltani a szándékokat. A háborúban több támadást határoznak el, mint amennyit megvalósítanak. 1914. augusztus 22-én, amikor keletre küldtek, hogy megmentsem a helyzetet, egész testében remegve láttam von Moltke tábornokot. Sohasem fogom ezt a pillanatot elfelejteni. El tudom képzelni, hogy miként kellett ennek az embernek a ránehezedő felelősség súlya alatt remegnie ebben a pillan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A Tied vagyok
Ha kattogva gördülnek, zakatolnak
életszekerem rossz kerekei,
és sűrű ködfelhő áll előttem,
hogy eltakarja előlem az utat,
s lelkem a jövőbe remegve kutat,
mert nem tudom, merre kell mennem,
s keményen kerget a fátum;
szívemet - Uram - Hozzád emelem...
Hanyatló napom újra felragyog,
mert e szent vigasz láng... |
|
|
|
|
|
