|
 |
|
|
... között,
őrjöngve vár csitító női kézre,
és suttog gyönyörű álmok meséje.
S hiába minden! - nincs válasz a vágyra!
A sóvár gondolat rettenve visszahőköl,
s az emlékek útját remegve járja...
- De nincs feltámadás a sírmélyi időből:
a hang, ha elszáll, többé nem rezzen a szárnya,
csak fáj az emlékezés - mély sírból dörömböl.
És... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... között,
őrjöngve vár csitító női kézre,
és suttog gyönyörű álmok meséje.
S hiába minden! - nincs válasz a vágyra!
A sóvár gondolat rettenve visszahőköl,
s az emlékek útját remegve járja...
- De nincs feltámadás a sírmélyi időből:
a hang, ha elszáll, többé nem rezzen a szárnya,
csak fáj az emlékezés - mély sírból dörömböl.
És... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mereszthet,
mivel tied az égi kulcs, a vágy.
IV.
Figyeld, hogy bőg a demagóg utánad!
Igen, hallgasd meg, csak ne higgy neki.
A föld remegve tapsol e butának,
ki csillagos útjából tépte ki.
Füledbe zúg a fortyogó csatorna,
osztrák keringő és olasz ricsaj.
Ki ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváz nélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretle... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bolondok,
meg tudtok-e fogni?
Én nem tehetek róla,
megejtett ez a nyilvánvaló igézet.
Ha kedvesem hófehér vállára nézek,
ha mélységes, barna szemébe nézek,
remegve dobom felé a kérdést:
Milyen lehet a Gyönyörű,
kinek árnyéka vagy?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Gyengéd, mint tavaszi szellő,
édesen selymes, szerethető. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... suttogó, hűs zenét?
A dallamot, ahogy a csenden át
Fűszerezi halk szavát?
Láttad már az éj színét?
A bársony ajkú feketét?
Ahogy testeden és arcodon
Íze remegve átoson...
Láttad már az éj színét?
Vörösen, hogy tépi szét
Az égig-érő vágyakat
Ha felröpít és elragad?
Láttad már az éj színét?
Szürkén ahogy s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... domborműnél.)
CSEND
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem, mintha ingov... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tapasztalása révén mindenkiben fölcsillan a remény. S amikor a tanítványok találkoznak vele azon a bizonyos első húsvét vasárnap este, ott az utolsó vacsora termében, ahol félve és remegve vannak együtt, megszólítja őket Jézus, miként már korábban is többször megszólította: Én vagyok! Ne féljetek! (Vö. Jn 20,19-31)
Itt vagyunk most ebben a templomban, az Utolsó Vacs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Franco Marco tollából: Férfitársaim! A nők hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a tévelyegni vágyó nő maga. De sokkal inkább ti. Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok. Megtartani nincs. Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik leginkább. Mert azt hiszitek balga módon, ha már Isten megteremtette a nőt, ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. A... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... intenzíven. Mert a nők rosszul tűrik az elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rossz mód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más nincs. Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváz nélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeret... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyugalmat,
nézz szemembe
és hallgasd
velem a percet.
Hallgasd, ahogy
muzsikál a szél,
ahogy sír a nyár,
ha elköszön,
és jön az ősz.
És nézd, ah... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 2015. április 6. - Húsvéthétfő
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: ,,Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 2015. április 6. - Húsvéthétfő
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: ,,Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emberre,
mert most értettem meg igazán,
hogy itt belül, itt van hazám,
itt belül kell legyen béke,
a sok szép élmény emléke,
mit megéltem, mit láttam,
hol remegve, hol bátran,
a világból mely gyönyörűséges,
az emberről, ha emberséges.
Őrzöm minden ölelés emlékét,
minden barátom fényképét,
minden felém nyújtott kezet,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nagygazdánét...
A beszéd egyre távolabbi lett, ő odakönyökölt a kerítést beárnyazó bokor lombjai közé, s gondolattalanul bámult be.
Egyszerre csak éppen előtte lépések közelednek... A szíve remegve dobogott, s kitárta a szemét.
- Űk akarják azt mondani, űk fogják éppen, hogy én mit csináljak!... Jaj, örök Isten... Jaj, édes jó Istenem..., teremtő s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
...............Csend
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem, mintha ingovány... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egy félénk hangot hallott:
- Itt vagyok, anyácskám! - azzal a legkisebb gida kiugrott az órából, egyenesen édesanyja karjába.
- jaj, úgy féltem! - mondta síró hangon, még mindig remegve, majd rendre elmesélte a történteket.
A kecske mama és a legkisebb gida elindult, hogy megkeresse a farkast. Hamarosan rá is találtak. Kinn aludt a mezon, egy terebélyes fa árnyékába... |
|
|
|
|
|
