|
 |
|
|
... merültem.
Fölöttem a habok zúgva tajtékoznak,
Átfont rút indája minden szennynek, gaznak.
Sötét a világom... sötét az életem,
Szabadítót várok, ki megfogja kezem.
Remegve, zokogva hangzik gyarló imám:
Megváltó Jézusom, légy irgalmas hozzám!
Bánom bűneimet, mindhalálig bánom,
Kárhozatos voltát rettegem, utálom...
Új életet kíván me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szereztél, elhordja a szél.
Egyedül maradsz, segítség nélkül,
Szívedre a keserv, a bánat ül,
S ha az Ítélőbíró megjelen,
Hogy fölötted ítéletet tegyen,
Az ítélet előtt remegve állsz,
De kegyelmet akkor már nem találsz.
VIGYÁZZ!
Szerezz e földön lelki kincseket,
Jézusban keress örök örömet!
Utad mennybe legyen irányítva,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jön!
A FÖLTÁMADT EMBER
Franyó Zoltán fordítása
Nézzétek, itt jön ő - a nagy hatalmú földlakó! A réten minden kis, fakó fűszál
kivánja, remegve várja. A kagyló-kürt szavától zeng az istenek hona, s az emberek
között rivall a harci harsona. Nézzétek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tedd, hisz ez magyar!
Az én fiam!" - zokogta.
Meglepve néz a ruszki, ám
eszén túl senki nem jár:
"Családi fotográfián,
zsenácska, dokumentáld!"
Remegve nyíl a retikül,
előkerül a fénykép.
A ruszki ámul s földerül.
(A látszat sohse tény még!)
Minden rendben találtatik,
s én boldogan rebegtem:
anyám jóvolt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az első találkozásnál,
eltakartad gyönyörű szemed.
Nem szóltál, csak tétován megálltál,
Én megfogtam a remegő kezed.
Néztelek, a hajadon csillogott a fény,
remegve vártalak mikor jössz felém.
Nem volt a szívembe zokszó sem panasz,
Olyan voltál mint az ébredő tavasz.
Integettél, a hajad hullámzott a szélben,
oly boldog voltam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZILVESZTER LEVENTE VERSEI
Szilveszter Levente, (Tata 1974. november 27. - )
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kicsordul aranyló, mézédes könnyed.
Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.
Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen:
szívedben remegve dobogtam,
s párnádon ott maradt a könnyem.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felett,
holdfénnyel és bánattal borítva
énekeltem, énekeltem
és világra énekeltelek.
Holdfény-fátylad akadozva leng,
úgy jöttél, mint lármára a csend,
mint csendből a dal, remegve zengő,
mint az égő sebre a hűs kendő,
mint a fázó testre meleg kendő.
Úgy jöttél át csenden és homályon,
mint halk éji permeteg a csírás
rétek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
H. M. R.:
A karácsonyi ajtó
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretet, nem tudja elhitetni a kicsivel, hogy itt élni könnyű lesz, hogy nem kell szenvednie, félnie, s hogy nem vár rá egy küzdelmes életút.
Hiába öleli magához szorosan, s szuggerálja a remegve bömbölő kicsinyének, hogy
"Nem vagy egyedül!
Veled vagyok!!!" - a baba újra és újra rájön, hogy egyedül van.
És ez az igazság.
Az emberkét csakis az anyja védelm... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Csend
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
és mint a végtelen hó, épp olyan.
Álarca mélyén bús halál rohan -
jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
remegve ejtem lelkemet elébe
a szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét
pedig de jó, ha ver és nincsen vége
Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
és jaj sü... |
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
| Írott képek jan. 1után... |
|
|
|
|
|
