|
 |
|
|
A madár, ha nem dalolhat,
Olyan bús lesz azután!
Felborzasztva minden tollat
Űl a puszta őszi fán.
A szakadt húr összerándul
És remegve haldokol.
(1857)
Ríza jövel! zendült a szellemi szózat egéből,
Vágyad örök szép volt: íme az
isteni szép.
Ríza, maradj! rebegé szomorún az övéi szerelme
Mennyed alant i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mátyás
Mit bánom én, ha más rúgja és rázza,
ha cédaként vetik útszéli rögre;
bámulnám remegve, megbabonázva,
mint akit kezdettől és mindörökre.
Csillogása lankadhat másnak restül,
záporozhatnának rá igaz vádak;
én várnék rá, szeretném mindenestül,
ha más ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... versemet, nyomás!
Álszent szűzek, lélek-heréltek,
nem lesz ma zsíros csámcsogás!)
"Öcsi"... jöhetnek... jaj, ne... kedves...
most ne... szerelmem... ne! ... ne itt"
- remegve túrt hajába s szórta
kiengesztelő csókjait.
"Két év! - és meg kell veszni érted..."
- ám nem használ csók, szó, erő: -
"két év... könyörgöm... és ha más jön?!"... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.
Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.
Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.
Álmodván, az ő álmait... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kormányos Sándor - Szemedben a csillagok
Nézd, bealkonyul
és este lesz újra
szemedben fáradt
csillagok
gyúlnak remegve
míg nyújtózó csendben
karodba bújva
hallgatok.
Szívdobbanásod
álomba ringat
s a felénk induló
holnapok
könnyűvé válnak
s felragyognak,
mint szemedben
a csillagok.
[... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és hunyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - és vágy, mely nem ült még soha
a Teljesedés asztalánál!
Még szűz dolgok rejteznek ezen a
sejtelmes erjedt délutánon: a vibráló sűrű
fényben, terhes búzaföldek s remegve
érő szőlők között; - kik íme mind kéjes
alázatba teljesítnek valami titkos
égi parancsot. Ó, asszony a karosszékben!
Itt ülök tétlenül, kimaradva az Élet
gyönyörű iz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kormányos Sándor :
SZEMEDBEN A CSILLAGOK
Nézd, bealkonyul
és este lesz újra
szemedben fáradt
csillagok
gyúlnak remegve
míg nyújtózó csendben
karodba bújva
hallgatok.
Szívdobbanásod
álomba ringat
s a felénk induló
holnapok
könnyűvé válnak
s felragyognak,
mint szemedben
a csillagok.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szívem,
mint ijedt kismadáré,
rémülten zakatol!
Sír az ég!
Habos, piszkosszürke
párnákkal takarja
könnyektől ázó,
sápadt arcát.
Vele sírok én...
Remegve,
mert reszketve sóhajt
most a világ is!
Fáj a lét!
Fájnak a köves sziklák,
a hegyek, a vizek,
a folyók, tengerek,
sötét barlangok re... |
|
|
|
|
|
|
|
|
NYOLCADIK FEJEZET
Fare thee well, and if for ever
Still for ever, fare thee well.
(BYRON)
1
Mikor békésen fejledeztem,
S a líceumi kert ölelt,
S Apuleiust már falni kezdtem,
De Cicero nem érdekelt,
Tavasszal, titkos völgy ölében,
Hol szólt a hattyú hangja mély... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kihull.
31
Kezét mellére ejti lágyan,
S a földre rogy. Ködös szemén
Nem kínos szenvedés: halál van.
Havas hegyek napos felén
Így hull le szikrázón remegve
A hó leváló görgetegje.
Anyeginon hideg fut át,
Odaront, ott a jó barát,
Ránéz, szólítja... mindhiába:
Poétánk meg nem hallja őt,
Nincs, odale... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... teritéket,
A székeket rendezgetik,
Hívják őket s leültetik.
30
Tanjával szembe. Néz ijedve,
S mint hajnal holdja, sápad el,
S űzött gímnél jobban remegve
Sötét szemmel nem nézne fel;
Piheg, tűz árad szét erében,
Fullad, könny ül borús szemében,
Köszöntik, s észre sem veszi,
Az ájulás környékezi;
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... E.
38
A könnye fátylat von szemére,
Sóvárgó lelke fáj nagyon.
Lódobogás!... Elhül a vére.
Itt csattog már az udvaron!
Jevgenyij! Ah! - S kifut remegve,
Könnyebb az árnyék sem lehetne,
Lépcsőn és udvaron suhan,
Vissza se néz, repül, rohan,
Gázol virágban, díszbokorban,
Fut pallókon s ágyáson át,
L... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ingnak.
Némán sírunk a szoba árnyán,
a betegeknek tüze sincsen,
és künn havat legel a bárány,
könyörülj rajtunk, Uramisten !
Csak én virrasztok még remegve,
csak én várok reggelt s malasztot,
arany napot alvó kezemre,
melyet a holdfény megfagyasztott.
Kosztolányi Dezső fordítása
--Forrás:literatura.hu|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Túrmezei Erzsébet
Pótvizsga szeretetből
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dübörgő gépsornál csendet keresve,
hóvihar közepén napfényért remegve,
csatatér poklában békéért kiáltva,
tengernyi gond közt megnyugvásra várva.
Vitorlák tövében hűs szellőt kérve,
Kórházi ágyon gyógyulást remélve;
báli zsivajban magadat siratva,
mosollyal lefekve, álmodban sikoltva,
Közönyös tömegben újra elveszve,
homályos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csúszok
ereid ütnek, erősebben
újbegyembe lüktetnek
ne ne szólj, csak mozogj
karodon semmi, betölti
markom, ahogy könyököd
átbukkan, és vállad felé
féltőn, remegve vonat
megőrjít vállmedred,
fogj meg kérlek, ülj ide
bennem vakcsend üzen.
II... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Helyénvaló, mindenek felett helyénvaló így tenned:
nem, mint ha kikre tartozik, mint ha kiket érint,
nem tudnák — ám ő, éppen ő, az Ismeretlentől
nyűgözve és remegve, mégis boldogan ocsúdhat, hallván;
és beléfogódzhat az elszakadás pillanatának
szédítő szakadéka fölé kilépve; beleburkolódzhat
az elszakadás mozdulatának de... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt
amikor valaki szeretett
önmagunk árnyaként
kihalt érzések között
botladozva járunk
kiégett szemekkel keresünk
valami itt felejtett szépet
rongyos hittel remegve hiszünk
talán elkerüljük a biztos véget
pedig elmúltak már azok az idők
amikor értünk hulltak a csillagok
akkor folyton a földet lestük
a könnyű... |
|
|
|
|
|
