|
 |
|
|
...
Álom maradsz,,,
A gyertya fénye bőrömre tapad
a szél fütyülve zengeti a távolt
lábamnál dorombol az alkonyat
vérereimen átkúszik a mámor
izzó szenvedély, kegyetlenség és jóság
perzseli szárazra ajkamon a szót
álom marad... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. (...) A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint a ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában.
Erich Maria Remarque
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
holt levél az avaron
emlék szárad benne
összetörik a fagyon
mint egy szép szelence
kikeletnek sóhaja
parazsa a nyárnak
mint szerelem bíbora
őszi köddé válnak
deret szór az alkonyat
a falevél sápad
hold festi a halottat
utolsó varázslat
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Forrás: verspoet
Már nem süt rám tüzesen a Nap,
A vén diófa alatt talál az alkonyat
Nyári emlékekből kortyolok nagyokat.
A kert mélye, az estikék,
még rejtenek lopott meleget
a fák érett gyümölcstől nehezek.
Lepkeszirmok a széllel kergetőznek
Ősz ember-hónapok levelet festenek,
színes képeikből kihagyva a kéket. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rám ragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két örök lámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mozdulatod
lesz örök lakásom.
Tíz ujjaddal ha
tollászkodol az arcomon,
két kezed kedvéért
madárrá változom.
Mindent lent hagyok!
Kertben az alkonyat,
dérütött fákat,
katonasírt a parkban,
hol másokra vártam.
Mindent lent hagyok!
Arcom egy levert harcban,
sarkom egy nagy futásban,
elbotló ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kiszakad?
B. Huszta Irén :
Őszi alkony
Harangszó zendül, est... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehettem.
Második már férfi arc,
nem kímélte földi harc.
Van két lányom, hitvesem,
hála értük, Istenem.
A harmadik arcomon,
redőket von, vén korom.
Közeleg az alkonyat,
elporlik a föld alatt.
Legszebb lesz a negyedik,
ha a mennybe érkezik.
Azon nem lesz bűn pora,
nem változik meg, soha.
2016. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fölém.
II.
Ha álom volt: fölébredék.
És rég lejárt már: ha valóság.
A nárcisz elnyílt, elonyult,
És lerperegtek mind a rózsák.
Ó, szeptemberi alkonyat,
Hogy szárnyra keltek mind a fecskék:
Ez a világ szomorúság,
Ez a világ nagy idegenség.
III.
Akkor tavaszra járt.
A tavasz - ó, e szép! |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Adyval vitézkedtem egykor én még
És virrasztottam Adyval sokat,
Fiatalságunk csókos, boros éjén
És most idézi őt az alkonyat:
Ó hova lett a régi, furcsa mámor
És mire ment a régi viadal?
Egy hant mered rám: itt pihen a bátor... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... neki,
tudom, hogy titeket ő is szeret.
Lágyan simogasd zúgó őszi szél,
szivében úgy is az örök vihar
reménytelen enyészetről beszél.
Ti mélyülő őszi alk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Wass Albert :
Alkonyati rózsák...
Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat.
Ó délibábos alkonyati rózsák.
Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való...... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vjacseszlav Ivanov: Ősz
A földre hullt levél ajándék,
Körötted bíbor verssorok...
Tündöklő-csöndes a halál még,
Ezüstbrokátja rád ragyog.
Az alkonyat arany porán át
A távol épp így senyvedez;
S hegyek fölé terítve szárnyát
Kék-szürke búd így lengedez.
S a mennyeken sziromlik, ég a
Holdf... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula:
Ősz
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kikelet!
Leragyog rám a nap sugára,
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére?
Az fest elémbe álmokat?
Látom, a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyü bérci szellő,
Mely friss lehével megcsapott?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérci patakot.
A képzelet csapongva szárnyal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szelet,
vitorlát bontva elhajózik távoli vizeken, ahol
szellő játszik hajam szövevényén, kezemből
kihullnak a díszes csatok és színes szalagok,
arcomra festi arany sugarát az esti alkonyat -
És érezném annak a percnek nehezét, mikor
nem várva semmi viszonzást, átadja az időt
lágy papírban, mint édes bonbont, megélve
minden múló pillana... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nevetést árván a múlt.
Egyszer csend lesz, végtelen.
Akkor kezdődik az életem.
Jékely Zoltán: Az alkonyat
Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület:
meghallhatod, ha nincsen is füled,
megfoghatod, ha nincsen is kezed.
Az alkonyat a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak ... |
|
|
|
|
|
