|
 |
|
|
...
Lecsordult az égről a nap,
Fájón tört rám az alkonyat,
Veled lenni, most az volna jó,
Hiányodtól, sikít a szó...
Messze fut, sajog a gondolat,
Karodba bújik, kicsit ott marad,
Visszatér, szeretve átölel,
S itt vagy, egész közel.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... keveredtek a vitézek paripái, mind lassúbb, lassúbb lett a vágtatásuk, de Hunor és Magyar nem hagyták félbe az üldözést. Biztatták lovukat: szaladj, szaladj, édes lovam!
Reggeltől alkonyatig űzték a csodaszép szarvast. El akarták fogni elevenen, hogy hazavigyék édesapjuknak. Mert az idegen földön sem feledték az édes jó apát... De hiába. Leszállt a nap, alkonyodott, s a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az alkonyat szült, hasadó hajnal űz éj lombok alatt
csak most ment le a nap hold pillangó kérlek maradj,
Kóbor pillanat pártol át máshoz mire vágyol ,
bárhol mámor, távol a sártól a szinfóniáktól,
szajha fénnyel lángol, a hajnali kába nap,
tétova délibáb marad ha az alkony ölebe ráharap
Hűs glóriák a felhő vásznon mozdulatlan vándor,
Ki sóhajt e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alm... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mindig csupa remény volt, mert azt hitte,
most
megértette, miben áll a próbatétele, és mindennek ellenére elég erősnek
érezte
magát, hogy megállja. Aztán ráborult az alkonyat a városra, de még akkor
sem
jött senki, hogy azt mondja neki, elég volt mára. Maga sem tudta,
hogyan, a
magával hurcolt végtelen teherrel ama toronyszerű építmény tetőt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula: Alkonyati órák
Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.
Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,
Színből, fényből oda, ahol szü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
AZ ÉV ALKONYATÁN
Pereg a Föld, akár az orsó,
akár a vert csiga,
gurul a fényes Nap körül,
mint játék-karika,
játszik vele, mint telt pohárral,
valaki nagy, bohó, -
csuda hogy ki nem loccsan minden
víz, tenger, tó, folyó...
Egy forgás, - feltűnik, delel
és letűnik a nap;
tüzel, vérzik, sápad, beszürkül
végre az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kereszt.
Ma ez talmi, holnap valami m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is feh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A HORTOBÁGY POÉTÁJA
Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ami
megmozdult bolondos szívemben, e tavaszi sírban, s megmozdult és
támadva támadt, kikiáltva, hogy új világ van s új rend van a fakóra
fásult, oszladó testű vén világban.
Alkonyatok és hajnalok cserélik egymást. Mind erősebben érzem,
hogy én nem vagyok külön. Csak örök acél van és örök kovács és a cél:
összeverődni a természet áldott rendje sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rend,
csak a rémült, befelé sajgó fájdalom és a csend,
ez maradt,
mikor a Nap eltűnt, s minden megriadt.
Miért mondják, hogy fáj ez a Napnak?;
miért fájna neki a korai alkonyat,
hiszen Ő akart elmenni
és nekem maradt válaszul, hogy ennyi.
Szobám zárt, fekete ablakán át nézlek,
de kit érdekel, hogy én mit érzek...,
bámulom az asztal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... puha szőnyeg: síró márvány
S előttük halk háló-termeknek
A lyány-had vacog,
Riszálni felejt, holtak között járván.
Dél múlik: hideg és hidegebb
Egyre az alkonyatig minden:
S lámpáskor minden összecsöndül
Valami meleg,
Ébresztő, fogó és fölséges rímben.
Lidérc üli meg a jegenyét
S benn, babonás házban kigyúlnak
Term... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Estharangok
Biborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fü között egy tücsök círipel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most!... valami jóleső meleg
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ősz,,
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak
mélyén futó vizek zúgnak,
csupa sötét, furcsa, hült nesz,
bús suhogás, mi körülvesz.
Ebben a nagy félig-csendben
asszonyszemek cseppje cseppen,
... |
|
|
|
|
|
