|
|
|
... ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek."
És nem ismerné meg a levelet.
És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: "ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, - vele - régen."
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.
És szeretném, ha jönne valaki
Az erd... |
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula
Elégiák
Az alkonyati órák az enyémek,
A borongásos alkonyati órák,
Mikor az esti szél elégiái
Az altatót dudolják.
A kedves őszi rózsák az enyémek,
A szomorún mosolygó őszi rózsák,
Mikor a ... |
|
|
|
|
|
|
|
Jékely Zoltán
Az alkonyat
Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület;
meghallhatod, ha nincsen is füled,
megfoghatod, ha nincsen is kezed.
Az alkonyat a legszebb költemény,
ködtemplomo... |
|
|
|
|
|
|
|
B. Huszta Irén :
ŐSZI ALKONY
Harangszó zendül, este van.
Szökőkút adta halk moraj
Kíséri mély magányomat,
S a szeptemberi alkonyat.
Nem várok én már herceget,
Csak annyit, hogy beszélhetek
Gondról - örömről véletek,
Ti varázslatos emberek!
Boldog vagyok, hogy rám tekint
Egy őszi napsugár megint,
Mie... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a k... |
|
|
|
|
|
|
|
... osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente,
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.
Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,... |
|
|
|
|
|
|
|
... kert,
csörren egy bolond csókapár:
balga zöld, ez csak képzelet!
Holnap már a rozsdaidő
festi őszre a lombokat,|... |
|
|
|
|
|
|
|
... rossz gondolat,
hátam falnak vetve a barna rongyokat
nézem az ágakon és lehunyom szemem.
Érzem, az őszi kép eggyé vá... |
|
|
|
|
|
|
|
... osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.
Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly gor... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat, a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hûs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék ... |
|
|
|
|
|
|
|
... halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat,
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan, nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást:... |
|
|
|
|
|
|
|
... süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
B. Huszta Irén :
ŐSZI ALKONY
Harangszó zendül, este van.
Szökőkút adta halk moraj
Kíséri mély magányomat,
S a szeptemberi alkonyat.
Nem várok én már herceget,
Csak annyit, hogy beszélhetek
Gondról - örömről véletek,
Ti varázslatos emberek!
Boldog vagyok, hogy rám tekint
Egy őszi napsugár megint,
Mi... |
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula:
ALKONYATI ÓRÁK
Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.
Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,
Színből, fényből od... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Reményik Sándor
A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Á... |
|
|
|
|
|
|
|
... tájon...
Őszi tájon járok elmerengve,
S gondolok a saját életemre,
Valami nagy, biztató varázs van
E mosolygó őszi elmúlásban.
Hajlik a nap csendes alkonyatra,
Az árnyékot messze nyújtogatja..
S mintha onnan valamit várnának:
Kelet felé húzódnak az árnyak.
A sárguló harasztok tövébe:
Sarjadozik egy-egy zöld ... |
|
|
|
|
|
|
|
... sokan élnek vakon,Istenem!
Csoda, hogy hálára nyithatom a szám,
midőn legtöbb ajkról, panasz szava száll.
Csoda ha megvetem reggel ágyamat,
bénát ágyban talál hajnal, alkonyat.
Csoda ha ruhámat még felölthetem,
mikor sok beteget, öltöztetni kell.
Csoda, hogy ép testben tudhatom magam,
midőn sok embernek csonkolt teste van.
Csoda ha mozd... |
|
|
|
|
|
|
|
Della Mária - Ember hónapok
Már nem süt rám tüzesen a Nap,
A vén diófa alatt talál az alkonyat
Nyári emlékekből kortyolok nagyokat.
A kert mélye, az estikék,
még rejtenek lopott meleget
a fák érett gyümölcstől nehezek.
Lepkeszirmok a széllel kergetőznek
Ősz ember-hónapok levelet festenek,
színes képeikből kihagyva a kéket.
Eltenném ... |
|
|
|
|
|