|
 |
|
|
... létemet.
Szólongatom, becézem
hívom magamhoz,
mégis űzöm
a gondolataimban
felejtett szavakat.
Hűvös a nyár,
a szél sem lebben.
Csendre int
a fák között
megbúvó alkonyat
s mozdulatlan állok
az ezüstben csillámló
hullámok előtt.
(1999. évi LXXVI. törvény hatályos jogszabálya alapján a szerző hangi, képi il... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... polcokon,
keresem az avar keserű illatát,
egy kopott bérház udvarán.
Mennék én elébe ha hívna,
csak szelíden belém karolna
s nem hozna többé fagyot
az őszi alkonyat,
ahogy a szobám ablakából
néptelen utcákra nézek.
Rozzant székbe roskadva várlak
még a lét sem pisszen mögülem
s hagyom, hogy peregjenek
szótala... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mindörökké.
Beney Zsuzsa :... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Károlyi Amy:
Ad notam
Álmod ajtajában álldogálsz,
álmod ablakában üldögélsz.
Ablak, ajtó nyitva, sohse félsz.
Álmod ablakában üldögélsz,
álmod ajtajá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kovács Daniela:
Álom maradsz,,,
A gyertya fénye bőrömre tapad
a szél fütyülve zengeti a távolt
lábamnál dorombol az alkonyat
vérereimen átkúszik a mámor
izzó szenvedély, kegyetlenség és jóság
perzseli szárazra ajkamon a szót
álom maradsz, szélfútta valóság
mert ébredéskor már nem leszel sehol.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - feleli ijedten -, csak mert éppen piszkos egy kicsit.
Juli lenézőleg felveszi a cipőt és végigmustrálja.
- Ez piszkos? Sze öt év óta ilyen.
A délután kezd alkonyatba hajlani, a napsugarak ferdén érik már a földet és hosszú, vékony árnyékokat ragasztanak kelet felől a fák mögé.
Vállára veszi a puskát, az asztal fiókjából előkotor néhány házil... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hóba
Milyen fehér az út. Menjünk a hóba,
hagyd itt ma ezt a sápadt koronát,
amit a villanylámpa-gloriola
munkára hajló homlokodnak ád.
Levetném én is most egy alkonyatra
a fáradságon: szürke rabruhám,
s hagynám, simuljon drága égi vatta
éber sebemre altató-puhán.
Ilyenkor, egyszer...szálltunk még a hóba,
tündér karácsony ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szomorút...
Farkas Imre
Hajdan...
Hajdan, ha jött színes alkonyat
S végigderengett a vizek felett,
Virággal ékítvén a lantomat
Dobogó szívvel daloltam neked.
S a lemenő nap sugárözönében
Hol kék virág... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek."
És nem ismerné meg a levelet.
És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: "ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, - vele - régen."
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.
És szeretném, ha jönne valaki
Az erdő rejte... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Borisz Paszternak Nem lesz senki a házban
Nem lesz senki sem a házban,
csak a szürke alkonyat.
Csak a tág függöny-nyilásban
dermedező téli nap.
Csak a pihe-kergetőzés,
gyors, cikázó villogás.
Csak a hó, csak a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nap
lomha vért csorgat már, nem aranyat.
Fejed fölött megfordul egy madár,
a láthatár felé suhanva száll.
Szétszórja a megnyúlt árnyékokat
az úton végig-söprő alkonyat.
Magad állsz a mai nap peremén,
nincs szívedben se bánat, se remény.
Nem is sejted, mit ígér a holnapod,
de elébe kell állnod, azt tudod.
És túl kell élned... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gallyak tarkón vágtak.
Nem emlékszem másra csak homályra,
A kis madárkák kórusban dalolásztak.
Mélyrepülés a földet ásó érzelmekben,
Hangyatojást pirító éhező alkonyat.
Sosem tudtam nagyobbra nőni szemedben,
Eldobható mű lettem, feledhető piszkozat.
Egyszer ujjaid érintik a galacsinvadászok,
Kukacok rágta testemben éledezik az él... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dús Afrikát...
A törött szárnyú ligetet
ebként őrzi a fagy,
morog, vonít s mint a veszett,
csontgallyakba harap.
Száján a dér habzik vadul -
jő már az alkonyat,
mint cinkos: s enyhétől kigyúl
és szárnyra kap a Nap!
S röpül! S mögötte, mint vezér
után a fák, a fák!
Hiába uszítja a tél
a vicsorgó kutyát:
cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek."
És nem ismerné meg a levelet.
És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: ";ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, - vele - régen."
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.
És szeretném, ha jönne valaki
Az erdő rejteké... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
bár ifjúságod elszaladt.
Mindig lehet jövőbe nézni
és a szép múltat idézni
mindig magasztos pillanat,
de hidd, a nap gyönyörű rész... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rémlenek.
- Elzárják a tavaszt előlem
- E szürke, vén hegyek.
Valahol arra napnyugatra
Száz szín gyújt lángokat:
Tavaszi blúzokon ragyog ma
Aranyos alkonyat.
Táncol a vágyak száz csapatja,
- Valahol arra napnyugatra
- Száz szín gyújt lángokat.
Valamikor tavasz se kellett,
Arany kor, szép világ,
Bennünk a vág... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Albert:
Reád gondoltam...
Reád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben,
Pajkos sugárban ég az alkonyat).
Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja,
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
... |
|
|
|
|
|
