|
 |
|
|
... kifordult zsebű létezés,
indulás és visszahőkölés,
naponkénti ön-lejáratás.
Bámulnám a hamut. A pernyét.
Szeme ablakában arcomat:
ne kívánjam... Vonzó alkonyat
csiszolná a roskatag elmét.
Mi minden megy tönkre miatta!
Eszembe jutnak a részletek,
hagyjuk. Ne faragjon élceket,
aki ezt sajátnak fialta,
s fia... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyedül maradtam
(Fodor Jenő)
Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az alkonyat.
Távol mozdony füttye sír,
sír egy távoli vonat.
Mit csináljak? Két szemem
álmatlan sötétbe néz.
Sírva mondom: Édesem!
S bénán visszahull a kéz.
Tárul, esd és visszahull:
édes, édes, édesem!
Lásd, a lámpás éjbe fúl|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak ?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma í... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretnétek csillagot,
ismerni végtelent, de higgyétek
oly védtele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csak percet lopni bújtam a hajadba,
Bámulni a lemenő napot.
Majd fénytől, bőröd ízétől átitatva
Zuhanni kezdtem a vörös
alkonyatba,
Míg egyedül nem találtak a kelő
Csillagok.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is sima illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... POÉTÁJA
Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyre feléd...
Fordul a föld. Lásd, múlik a nap,
az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csak csend muzsikál és vágy dala pendül.
Nyugtalan lábam jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.
Forró ajkamon csók tüze ég.
Mellemb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ittam én bluesodnak bús dalát
Mikor a Hold is ledobta sápadt rongyait
És föléd guggolva kellette céda bájait
Mikor beléd hasított penge fény
Mikor rádterült a vámpír alkonyat
És vérednek itta bíbor gyöngyeit
Barátom átkaroltalak
S boromból megkínáltalak
Mikor a szél könyörgött vándor csókodért
Tőled bocsáss meg elkívántam én
Ringyó... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... értelme e láng volt?
Ki tudja ezt? A szél, mely rág s nem enyhül,
kitart s felel. S mint a legifjabb fém,
a bőr oly feszes, melyet megsebez
a nyári fény, az alkonyat üllője.
Ez volt az értelme? S az eltűnt lég nem
felel. A csillagok az eget szántják.
Szép álmokat, reggel ha süt a nap vidámabban ébr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... enyész,
ha megkíván, és visszarebben a tükröződés a vágytól,
hogy szemeink után egymás testére is lángol.
És a Kontaktusám után, sokkal szebb a semmi
Ketrecem álomfestett alkonyatú légmentes falán,
És ott, akkor megtér hozzám a kisidejű nyughatás,
Melyet megkövet az újra ébredő vágyakozás, habár
Megint remélni egyre nehezebben lehet, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a
dombokat bejárni
s bújkálni mint az
üldözött gonosz,
mért kell nekem a
hegytetöre állni
Mért Kell nekem elvágyni
messze,messze
büvös csókkal ha
jő az alkonyat
mért kell,hogy halljam
álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas
hangodat,és mért kell
nekem minden
szép emléket
fájó betükkel a
szivembe ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ,
Uj hajtasok sok viraga ,
Emlekeztet a ven fara
Mig a hajtas kifejlodik ,
Az oreg torzs is emlekezik ,
Latja benne zsen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Beney Zsuzsa:
Hogyan vártalak?
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sólyomfi Nagy Zoltán:
Vártalak
Vártalak.
Fájdalmas szárazságban meghasadt földrögként
hajnaltól alkonyatig
alkonyattól pirkadatig
figyeltem az eget
mikor jössz végre
mint enyhítő esőt hozó felhő
hogy életet adó könnycseppjeidben
mosolyogva feloldódjak.
Vártalak.
Mint gáttal kerített part... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Beney Zsuzsa:
Hogyan vártalak?
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert: Reád gondoltam
Reád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben
Pajkos sugárban ég az alkonyat).
Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
De ritmusod, bár messziről ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... makacsul,
És hallgatásán ismeretlen kataklizmák morajlanak.
IV. Beszélgetés
Játék után a pázsiton
Egymás mellett csendben leültünk.
Komoly szép nyári alkonyat
Kéklett és hallgatott körültünk.
És láttam jól: a szemeden
Bújó, nagy könnycseppek tolulnak.
És mondtad, hogy már nagy vagyok,
És mondtad, hogy az évek m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Erdők, hegyek zöld-árnyú napját,
A tölgyekkel társalkodót,
A reggel trillás csilla fényét,
A menni, bokázni biztatót,
A dél aranycsepp izzadását,
A tűzjátékos alkonyat
Meséit és a naplehelte
Szép barna emberarcokat.
Mindenhogyan kedves nekem most,
De nem mint akkor, fiatalon,
Mikor a szó tett mámorossá, ... |
|
|
|
|
|
