|
 |
|
|
... magához, mint ahogy én azt, akkor, illendőnek tartottam. Amikor végre elengedett és süteménnyel kínált minket, szokatlanul csengett a hangja és csillogott a szeme...
Aztán suhantak az évek, az évtizedek...
A többi Anyák napjára nem nagyon emlékezem, de ezt soha nem feledem.
Ő korán itt hagyott. Nem adott időt, hogy megköszönjem... de lehet, a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vágyom és nem is kergetem!
A szeretet semmisült meg bennem, egy tátongó szakadékba vetette magát a múlt éjjel. Nyüszített a felkelő Nap reggel és könnyeket hullatott. Borús fellegek suhantak, hideg szél érkezett s az illat, melyet már sosem érezhetek, hisz minden halott!
A mélyben elhaló hangon suttog valaki,
- segítség!
S vérétől áztatott kezei, körömszakadv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
és jégvirág nyílt ki az ablakon.
A tó is megfagyott, szegény, keményre,
mint vak koldus bámult a téli fénybe,
de gyerekek korcsolyáztak a tükrén,
amerre suhantak, nyögött a jég,
s nevettek mint a karácsonyfacsengők,
hogy belérezdültek az öreg erdők,
belé a fényes, meleg, messzi házak,
belé a felhőkbe bújt téli ég.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... halfarokban végződött a teste.
Nénjeivel egész nap a palota tágas termeiben játszadozott, ahol a falakból eleven virágok hajtottak, s ha kinyitották a nagy borostyánkő ablakokat, besuhantak hozzájuk az aranyos pikkelyű halak, mint hozzánk a fecskék, ha ablakot tárunk. De ezek a halak szelídek voltak, odaúsztak a királykisasszonyokhoz, a tenyerükből ettek, és békésen tűr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...1819. Augusztus 1. Megszületett Herman Melville író, a ,,Moby Dick" szerzője
Herman Melville (New York, 1819. augusztus 1. - New York, 1891. szeptember 28.) amerikai író, költő
Gazdag skót-holland kereskedőcsalád sarja volt, de apja még az író gyermekkorában tönkrement és meghalt. Az anyagi gondok miatt Melville tizenöt éves korában abbahagyt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ahol a legszebb erdők véget érnek
porral verten, a Bükkben keleten,
ott születtem, s az első szerelem
ott lobbant fel, mint lelkemben az ének.
S ahogy suhantak zizzenők az évek,
új város nőtt a kenderföldeken,
és füstöt terel minden reggelen
a szél- fakulnak tőle mind a fények.
Mi jöttünk ősök megtiport hitének
g... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... valaki - de mit? Amint egy kicsit a tudatára ébredt, érezte, hogy a bal kezében már nem tart semmit. A jobb keze ujjai között az újság papírja... De valami hiányzik. Könnyed léptek suhantak a közelben. Boller lassan, óvatosan kinyitotta a szemét. Csak az egyiket, azt is résnyire. A tükrös szalont nem ok nélkül hívták így. Minden oldalról tükör borította. Látta hát, mi történ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... segítséget."
Bagatell, semmiség, mondhatnánk.
Nem, nem az.
Számos olyan megkeresés történt az elmúlt húsz évben belső-ázsiai rokonainktól, amelyek felett gőgös gúnnyal suhantak el nemcsak a magyar kormányok, hanem a “közélet" is. Holott nemcsak a vér, a közös eredet, az ottaniak egyoldalú szeretete kötelezne, de saját ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hallgatás következett. Hogy micsoda harcot vívott szívében ezalatt a természet az isteni kegyelemmel, azt nem tudom; de szeme olykor különös fényben csillant meg, és arcán különös árnyékok suhantak keresztül. Végre megszólalt:
- Már a múltkor bebizonyítottam magának, milyen képtelenség még csak gondolni is arra, hogy egy ilyen fiatal nő kettesben mehessen külföldre egy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... halk, fenyegető harsonaszó hangzanék, és dölyfös orrhang dünnyögné elnyújtva a szavakat: "A felségsértésről szóló törvény..."
Furcsa, összefüggéstelen, kusza gondolatfoszlányok suhantak át a helytartó elméjén. "Elveszett!" Majd: "Elvesztünk!..." És valami badar ötlet - a halhatatlanság; ez a halhatatlanság azonban, ki tudja, miért, elviselhetetlen bánatot keltett.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fordította - Végh György
ANTONIN SOVA
SERKENTŐ KÖNYÖRGÉS AZ ÉJHEZ
Én mindig szerettem beszélni az éjhez, az augusztusi éjhez...
A csillagok mint csodálkozó szemek gyúltak ki az égen.
Dal suhogott a réteken át: a szunnyadó fű susogása...
Smaragd békák ugráltak a vad sóska között és
az éjszaka árnyai halkan suttogva neszeztek...
S én így... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arany Tóth Katalin:
Hulló csillag
Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.
Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arany Tóth Katalin:
Hulló csillag
Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.
Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... messze, és ott kővel szegélyezett mesterséges tavakban osztrigatömegeket látna. Majd üvegpadló felett szállt el; a padló alatt pokolkemencék tüze lobogott, fehér sipkás ördögszakácsok suhantak köztük ide-oda. Végül már semmit sem értett, agya mit sem regisztrált az egészből, csak valami pincehelyiségre emlékezett, ahol fáklyák világítottak, pincérlányok szénparázson sistergő húst ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szinte minden hétvégén Lajossal, Tomival és Gáborral). Tehát adtam a formámat. Ültem mozdulatlanul, és csak a környezetet figyeltem. Ebben semmi sem zavart, mert a témák üstökös ként suhantak el előttem.
Sarokban ültünk, hosszú bőrkanapékon, az aztal másik végén, a bőr kanapékkal szemben sima székek voltak. Az aztal hosszú volt, mert négyen is elfértek egymás mellett. Átlósa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arany Tóth Katalin:
Hulló csillag
Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.
Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Daniel Defoe
Robinson Crusoe
Fordította: Vajda Endre
ELSŐ FEJEZET
ELINDULÁSOM
1632-ben születtem, York városában. Családom idegen eredetű volt. Apám Brémából származott ide, és először Hullban telepedett le. Kereskedéssel szép vagyonhoz jutott, de később... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... tapasztalta, hogy ezüst-kék köd-gömbük a hematit-híd felé gomolyog, s indigó-felhők gyülekeznek az égen... Csak szíve szorult össze, először érintve a halál erejétől, ahogy az ónix-szigetre suhantak. Abban a pillanatban lábak törtek ki törzseikből, velőtrázó fájdalommal, melyek mintha gyökeret vertek volna a nóva talajába, rettenetes, ez idáig "ismeretlen" teherként érzékeltetve v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arany Tóth Katalin:
Hulló csillag
Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.
Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... előtte. Alig bírt megszólalni.
- Óh, Magasztos! Hogyan illenék én Tehozzád?!
A takács nagyon boldog volt a lánnyal. Ettől kezdve minden éjszaka fölrepült ablakába s oly gyorsan suhantak az éjszakák, mint az álom.
De semmi sem maradhat titokban ott, ahol sok ember lakik együtt. Egy napon észrevette egy szolga, másnap már többen tudtak róla, míg végül a király f... |
|
|
|
|
|
