|
 |
|
|
Volt egyszer egy lány. Szeretett holdfényes éjszakákon a virágos kertben üldögélni, és nézni a sápadt fényű Holdat.
Mostohája hiába tiltotta neki, mindig kiszökött a kertbe és a kicsi padon álmodozva az égboltra emelte a tekintetét.
Ilyenkor mindig elképzelte, hogy a csillagok közt utazik a holdfényen. Csodálatos utazások voltak ezek, mert a képzelet szárnyán ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megfőttek volna, amikor áthatolnak a Van Allen övezeten, de nem ez történt, tehát nem is volt űrutazás. A NASA viszont azt állítja, az Apollo-program asztronautái olyan rövid idő alatt suhantak át a sugárzáson, hogy csak minimális dózis érte őket, ezért semmi bajuk nem lett.
A belógó furcsa tárgy
Az egyik holdas fotón egy tárgy tükröződik vissza az űrha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... megfőttek volna, amikor áthatolnak a Van Allen övezeten, de nem ez történt, tehát nem is volt űrutazás. A NASA viszont azt állítja, az Apollo-program asztronautái olyan rövid idő alatt suhantak át a sugárzáson, hogy csak minimális dózis érte őket, ezért semmi bajuk nem lett.
A belógó furcsa tárgy
Az egyik holdas fotón egy tárgy tükröződik vissza az űrha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 18.
Arany-Tóth Katalin -
HULLÓ CSILLAG
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kosztolányi Dezső - ÁPRILIS BOLONDJA
LIGETI ZENE
A fiatal fák közt ábrándosan csavargott a léha és kedves ligeti zene.
A fehérre festett padon egy fiatalember aludt. A támaszkodónak dőlve, halálos fáradtan engedte át magát a nehéz tavaszi álomnak. Sárga és éhes arcán undor fakult, s látszott, nagyon boldog lenne, ha sohasem ébredne föl. A tisz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... (Ekpafat)
A lélek húrja
A ház
Derengett a hajnal. Mint törött szárnyú pillangó a viharban, gondolatai fogságában vergődött az asszony. A múlt sötét árnyai suhantak el előtte, miként fájdalomtól zaklatottan a végtelen sorstenger hullámain lovagolt a képzelete, majd egy mindent megsemmisítő hörgés után felszabadult sóhajjal távozott belőle a kínzó kétely... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... az a valaki - de mit? Amint egy kicsit a tudatára ébredt, érezte, hogy a bal kezében már nem tart semmit. A jobb keze ujjai között az újság papírja... De valami hiányzik. Könnyed léptek suhantak a közelben. Boller lassan, óvatosan kinyitotta a szemét. Csak az egyiket, azt is résnyire. A tükrös szalont nem ok nélkül hívták így. Minden oldalról tükör borította. Látta hát, mi történi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... befagytak,
és jégvirág nyílt ki az ablakon.
A tó is megfagyott, szegény, keményre,
mint vak koldus bámult a téli fénybe,
de gyerekek korcsolyáztak a tükrén,
amerre suhantak, nyögött a jég,
s nevettek mint a karácsonyfacsengők,
hogy belérezdültek az öreg erdők,
belé a fényes, meleg, messzi házak,
belé a felhőkbe bújt téli ég.
És jöt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fordítása
Oscar Wilde
Az arany-szobában
Ivor kacsói csodás szeszéll... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szálltál
de minden zenélt köröttem
lágyan dúdoltál nekem
távoli országból
más nyelven szólt hangszered
s csak hallgattam lehunyva
szemem
szelek suhantak ágak közt
a sarokban felcsillant
a délutáni napsugár egy szelete
nevettél
s nekem elmúlt a vihar szele
egy hajtincs, a szemed
egy mosoly, billentyűk,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lassan a tavasznak illata,
átjárta a fagyos reménytelen hónapokat.
Már-már felüdülni látszott, s reményt ígért.
Ámde csalóka a kép, délibáb ...
Hajnal szárnyai suhantak erővel a napban,
Verejtéket nem sajnálva, lüktetett bennük a szív,
mint mámoros orgiák vezették lábaikat,
s csak kapaszkodtak felfelé, egyre-egyre magasabbra.
Mert a remé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ezüsterecskék folydogáltak. A korlátokon és
erkélyeken, mint gyenge bambuszhajtások, színes drágakövek hunyorogtak. A függönyökön s
a kárpitokon véges-végig pirosas mellényű fecskék suhantak, és a bambuszok zöld árnyában
sárga kakaduk surrogtak rikácsolva. Akadtak bőven teliholdkerek falátjárók, ringó bárkák,
illatos kásmírbogáncsgyökérből font lugasok, komoly ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... halfarokban végződött a teste.
Nénjeivel egész nap a palota tágas termeiben játszadozott, ahol a falakból eleven virágok hajtottak, s ha kinyitották a nagy borostyánkő ablakokat, besuhantak hozzájuk az aranyos pikkelyű halak, mint hozzánk a fecskék, ha ablakot tárunk. De ezek a halak szelídek voltak, odaúsztak a királykisasszonyokhoz, a tenyerükből ettek, és békésen tűr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... civil ruha...
akármilyen... hogy fölvehetném...
Kimondta. Érezte, hogy elvörösödött, s lehajtotta a fejét.
Az asszonyok összenéztek. Ijedt, néma másodpercek suhantak át hideg, fekete
szárnyakon a szobán. Aztán az öregasszony megszólalt halkan:
- Odaadhatnád, Anikó, a Pistáét, a régit... ki tudja... hátha őt is megsegíti az
Is... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyet jobbra, hajlott egyet balra, aztán hirtelen a levegőbe emelkedett, egyre magasabbra, föl a felhők fölé, szinte az égig.
A királyfi jól megkapaszkodott a ló nyakában, s ahogy suhantak fölfelé, azt gondolta:
,,Ez a gonosz bölcs így áll bosszút rajtam, amiért nem engedtem, hogy hozzáadják a húgomat."
De akármilyen magasan szálltak is, nem vesztette el a báto... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... közé kaphassák. De az Argonautáknak itt sem esett bántódásuk, mert Néreus leányai, a tenger jóságos istennői, a fehérlábú Thetis vezetésével ringatózó vállaikra emelték a hajót és úgy suhantak vele tovább a Skylla és Kharybdis között. Thetis még arra is ráért, hogy a hajón ülő halandó férjének, Péleusnak integessen, csak azt kötötte a lelkére, hogy másnak ne szóljon arról, amit lá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az én istennői méltóságom?
Nem sok szót vesztegetett rá Apollón és Artemis, hogy megvigasztalják anyjukat. Ehelyett kezükbe vették ezüstös íjukat, és sűrű felhőkbe burkolózva suhantak a levegőn át Thébaiba.
Nagy, sík mező terült el a város határában. Az idősebb királyfiak éppen ott mulattak, aranyos kantárral felszerelt, pompás paripákon ültek bíbor nyeregben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... föld.
Minden éjünk csupa könny, szorongás,
Minden kínok éjszakája volt.
Sötétünkbe jelt sohase vont más:
Csak vérgőztől ittas bamba hold.
Életünkből tavaszok suhantak
Semmiségbe kifeslettlenül.
Nem volt helyük itt az igazaknak,
Pusztán éltek, űzött szentekül.
Jaj, ki váltja vissza mind a kincset,
Amit e nagy dulás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Emlékvihar
,,Ahogy az ember öregszik, egyre gyakrabban tér vissza a múltba."
Helga Weiss
Időtlennek tűntek az évek, melyek Catevel suhantak. A napokat sem tartotta számon, csak üres fejjel, béna gondolatokkal feküdt átadva magát az elmúlásnak. Hiába erőltette volna, kitörlődött gondolataiból a múlt, a jelen az enyészeté lett, szi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dalolnak
szerelem-óvta régi szobák
ajtajai csuka... |
|
|
|
|
|
