|
 |
|
|
...
Az ősi küldött
Harmadik rész
A fehér barát
(Budapest, 1937.)
Ki zörget odakinn?
Senki sem felelt és a zörgetőkalapács sem mozdult többé a kapun.
Mióta az eltévedt lovas közelért, az erdős gerinc kis tisztásain szétszórt kunyhók bujkáltak elő a gyöngülő világosságból. Valami árva hegyi falucska lehetett a hely. A fák között már e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kaszafenőnek, sem malomnak a hangja nem hallatszott. A fák alatt mély volt a tavalyi lomb és úgy sustorgott, mintha a lovak lába körül fel-felvetődőn forrott volna a száraz avar. Az ágakon gyorsan suhantak a madarak.
Az öreg vitézi udvar, bent a hegyek alján, már régen elmaradt. Ung mégsem szabadult attól, amit Joakim úrral egymás közt beszéltek. Az éjtszaka emléke is oda... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vére,
bíborsugárral fonta be a hajad.
Fogtam a kezed, és mentünk csendesen,
ballagott velünk szelíden a folyó,
a lábainkhoz nyújtózó hegyeken,
már az erdő is tavaszról álmodott.
Suhantak mellettünk némán a percek,
hordoztak hátukon múltat és jövőt,
körülöttünk a hatalmas végtelen,
kitárta szárnyait a fejünk fölött.
Bólogattak a par... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szélben.
Tündérkert virágzott túl felén a létnek,
Tarka rózsa szirmok, bármerre is nézek.
Elrejtett csodája égi boldogságnak,
Megőrzött világa egy rég felejtett vágynak.
Angyalok suhantak könnyű pille szárnyon,
Boldogságuk rajzolt színt a szivárványon.
Gondolatuk szárnyalt szabadon a széllel,
Értettem mit érez, bármelyikre néztem.
Megsz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... való,
földön test-ruhát kapott,
így váltunk mi láthatókká,
s láthattuk meg, a Napot.
Szüleinkre bízott Isten,
míg felnőttekké lettünk,
napos, borús évtizedek
suhantak át, felettünk.
Talán nehéz megértenünk,
mi csak vándorok vagyunk,
nem vihetjük el magunkkal,
mit építünk, alkotunk.
Végesből a végtelenbe,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emeltek, híven a
kor szelleméhez. Már vagy öt éve nem jártam a környéken, és a változás
szembeötlő volt. A kis útszéli bódék helyett a hatalmas üvegkalitkában
mozgólépcsők suhantak fel s le, és a korai óra ellenére hatalmas nyüzsgés
volt mindenfelé. Amerre csak elláttam, mindenütt csillogó villogó üzletek
sorakoztak teli szebbnél szebb áruval. Imit... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Könnyű léptekkel suhantunk tovább, nehogy új
csókkal túrjuk fel a havat és kivirítson
a fekete föld, minden szerelmeknek réme...
Aznap éjjel a felhők hangtalan suhantak,
aznap a fehér dombokon nem csókolództak.
Reichenberg, 1928. november 15
7
A Mosolynak barnafényű kenyerét harapdáltad
a fogaiddal és szertesz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... való,
földön test-ruhát kapott,
így váltunk mi láthatókká,
s láthattuk meg, a Napot.
Szüleinkre bízott Isten,
míg felnőttekké lettünk,
napos, borús évtizedek
suhantak át, felettünk.
Talán nehéz megértenünk,
mi csak vándorok vagyunk,
nem vihetjük el magunkkal,
mit építünk, alkotunk.
Végesből a végtelenbe,
semmit át... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Piacsek bácsi nagyon félt a póktól,
s sötét szobákba járt be egyedül.
A gondolatain ilyenkor szürke
bolyhok remegtek. Susogtak belül.
Nagy szárnyakért suhantak szét a székek,
hogy benyitott, s a szoba anyagát
érintette. El is szédült a teste,
babákkal rakta körül önmagát.
Gubbaszkodott közöttük, mint a forrás,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A gondolatain ilyenkor szürke
bolyhok remegtek. Susogtak belül.
Nagy szárnyakért suhantak szét a székek,
hogy benyitott, s a szoba anyagát
érintette. El is szédült a teste,
babákkal rakta körül önmagát.
Gubbaszkodott közöttük, mint a forrás,
m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vére,
bíborsugárral fonta be a hajad.
Fogtam a kezed, és mentünk csendesen,
ballagott velünk szelíden a folyó,
a lábainkhoz nyújtózó hegyeken,
már az erdő is tavaszról álmodott.
Suhantak mellettünk némán a percek,
hordoztak hátukon múltat és jövőt,
körülöttünk a hatalmas végtelen,
kitárta szárnyait a fejünk fölött.
Bólogattak a par... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... is"
Simon Márton
A szarvast nem láttam soha. Pedig
az országúton néha elhúzott mellettünk
egy kresztábla, üres vidék,
hogy előugorhat bármikor. De csak a
fák suhantak, kocsival Csehszlovákiába,
közben a hátsó ülésen egy szendvicset
vetkőztetni lassan, a fehér szalvéták közül.
Most úgy képzelem, hónapok óta
egy olyan ors... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde
Az arany-szobában
Ivor kacsói csodás szeszéllyel
suhantak ivor billentyükön át,
mintha a nyárfa csatázva a széllel
rázza fején az ezüst koronát
vagy a vízen a hab ha mutatja fogát
a hajóst fenyegetve veszéllyel.
Aranyos haja az aranyos fal előtt
ragyogott akár az aranyszínü szálak,
miket az ősz a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... ablakhoz lépett, miközben az italára várt. A sötét égboltot ezernyi ragyogó csillag világította be, mint tengernyi drágakő ragyogott a fekete paláston. Élt a pesti éjszaka, fényes autók suhantak el Szofi alatt. Emberek, akik mind tartottak valahova. Szofi észre sem vette, hogy kuncsaftja már elkészítette az italát és mögötte áll. A fiú Szofi meztelen karjához érintette a hűvös poh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a szív még úgy kacag
Ha hosszú útra, boldog útra kel.
Érte a világ, őhozzá énekel.
Megvannak mind a színek, illatok.
Leképezések a lelkem szegletén.
Hogy suhantak el kilométerek.
Magasba mentem. Boldog és vidám
Voltam akkor. Azon a délután.
Bércek hegyén ott nyílott száz virág.
Oly másképp érzik minden, amikor
Szívedben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Valami fontosat, jót, kellemeset, ami után már csak tudatunk mélyén vagyunk képesek vágyakozva visszaálmodni.
Most a múlt képei egymás után villantak fel, rég elfeledett érzések suhantak át rajtam. Annyira megfoghatatlan volt, hogy a következő pillanatban már nem is tudtam, mire is emlékeztem, csak a hiánya tudatosult bennem fájó űrt hagyva.
Lassan nyeltem le... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mi kürtjeink is, mire vad csatakiáltással, vágtában rohantunk rájuk. Akkorra hátat mutatott nekünk az egész csambul, némelyik visszafelé próbált nyilazni, a nxylvesszők a fejünk felett suhantak el. Az ellenség száma csekély volt, a mienk nagy, aznap nem jutottam hozzá, hogy összemérjem velük a szablyámat. Csak a holttestek halmát láttam.
A csambul vége kereket oldott, a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... sebességnél jókora pályaeltérést eredményez. Az alagút egyszerre egy éles kanyart vett balra, majd jobbra. Az első sorban lévők az s-kanyart óriási bravúrral vették. Nagy ívről kis ívre fordulva suhantak tovább, milliméterekre a bordázott, egyenetlen faltól. Úgy tűnt, mintha a mindenki számára vadidegen pályát már ezerszer végigfutották volna. George már a második sorig szorult vi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kirándultunk valahova
nyári szünidő alatt,
betonúton, gumilábát
fürgén szedte a Trabant.
Velünk voltak unokáim,
vidámak és boldogok,
szemük előtt suhantak el
erdők, falvak, templomok.
Míg a Trabant fürge lába,
dombra és völgybe kúszott,
helyéről a mentődoboz,
hátsó ülésre csúszott.
Kis unokám észrevett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemeinkben...
Könnyű léptekkel suhantunk tovább, nehogy új
csókkal túrjuk fel a havat és kivirítson
a fekete föld, minden szerelmeknek réme...
Aznap éjjel a felhők hangtalan suhantak,
aznap a fehér dombokon nem csókolództak.
Reichenberg, 1928. november 15
7
A Mosolynak barnafényű kenyerét harapdáltad
a fogaiddal és sz... |
|
|
|
|
|
