|
 |
|
|
... nyitogatta szirmait a zöld fűben. Ó, ha mindig tavasz lehetne Dánia jó szagú bükköseiben!
- De szép itt a nyár! - mondta a kislány, miközben lovagkorból itt maradt régi várak fölött suhantak el; az öles téglafalaknak és a csipkés bástyáknak csatornák kék vize tartott tükröt, a tükrön hattyúk úsztak, és fel-felnéztek az öreg fák összeboruló sátrára. A földeken hullámzott... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... , s
ha néha dúlt - fúlt is a lelkem
köszönöm az életem az Úristennek .
Ha sorompók utamba álltak ,
az Úr szavára mind megnyíltak , s
az évek rendjén úgy suhantak ,
mint üveg gömb úgy ragyogtak .
A sors viharos tengerében
az Úr mellett sosem féltem ,
együtt úsztunk gondban , bajban ,
vad táncot járó hullámokban .
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Oscar Wilde
Az arany-szobában
Ivor kacsói csodás szeszéllyel
suhantak ivor billentyűkön át,
mintha a nyárfa csatázva a széllel
rázza fején az ezüst koronát,
vagy a vízen a hab ha mutatja fogát
a hajóst fenyegetve veszéllyel.
Aranyos haja az aranyos fal előtt
ragyogott akár az aranyszinü szálak,
miket az ősz arany... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Betelnek, mind a vágyak.
Kószáltam szerteszét a földtekén.
De szívem rabja még egy furcsa vágynak:
álmomban oly rég nem repültem én.
Álmok, gyönyörűek. Merre, hová suhantak?
Este, alighogy lehunytad szemed,
szálltál lebegve már. A földbolygó alattad.
Ó, hogy repültem én hegyek-völgyek felett!
Repültem, mint a szél. Forró erő tel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kicsi hídra, mit elsodort a vad ár,
vihartól tépett, szél szaggatta, zöld lombokra,
míg trillás madárdalban vigadozott a nyár.
Majd fájón suhantak homlokomon a gondok,
óvatlan pillanatban mély árkot tapostak,
mázsás bakancsukkal, mint kínzó koloncok,
s lelkem párkányán, az éj leplén mardostak.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... égett,
láttam benne csillogó messzeséget,
a kezed, a szád elvarázsolt,
a rádióból halk zene szólt,
amikor átöleltél lágyan - ott,
abban a kis szobában, és
fények suhantak át az ablakon
- valahol a csendes Duna-parton -
szenvedélyt és szerelmet láttak,
a csipkés álmok valóra váltak,
nem kellettek nagy szavak,
én anélkül is hall... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kíváncsiság hajtott,
a pakli új volt ugyan, régiek a lapok,
a leosztás ugyanaz volt, szinte szakasztott,
maradtam, mi voltam, egy álmodo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
H.Kohut Katalin: Oldódás
Imaszékemen őszi cipők,
dűlöng az átmeneti kabátom a fogason,
legyőzésemre vár.
Hangtalan suhantak az évszakok,
felgyorsult percekkel.
Tavasszal megnyugodtam,
ígéret szerint vártam a csodát,
dicsekedtem mindenkinek
megmentőmmel, akit szerettem.
Nyáron naponta várakoztam,
elmenni, nyilvánossá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arany-Tóth Katalin: Hulló csillag
Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.
Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villanás szikrázó fényében,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tóth Árpád - E halk tájt nemrég...
E halk tájt nemrég üvöltés telé,
Golyók suhantak őszi lombon át,
S a tépett és illatos koronák
Aranylón hulltak torz hullák fölé.
Ágyúk roppant kereke recsegett
Csonton és ágon, s egy madárfiók
A lomb közül, riadtan úgy esett,
Egy tört mellkasba... véres fészek...
..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hajad.
Fogtam a kezed, és mentünk csendesen,
ballagott velünk szelíden a folyó,
a lábainkhoz nyújtózó hegyeken,
már az erdő is tavaszról álmodott.
Suhantak mellettünk némán a percek,
hordoztak hátukon múltat és jövőt,
körülöttünk a hatalmas végtelen,
kitárta szárnyait a fejünk fölött.
Bólogattak a parton a vén füzek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Anyám
a lépteim.
A mozdulatom,
amikor az ágyamat
letakarom.
Amikor megterítem
az asztalom,
Istenhez fordulva
fohászkodom.
Lépteid nesztelen suhantak
életed csendjében...
Délben asztalon az ebéd,
kicsi pohárban vörösbor,
s féldeci vízzel egy kockacukor
elosztva, fele öt órakor:
(uzsonna és vacsora)... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Babits Mihály
Síremlék
Engem nem látott senki még. S az évek
suhantak. Minden évben egy-egy fátyol
hullott le rólam: mégis csupa fátyol
a lelkem; s búsan hátrálnak az évek.
Ki fog meg engem? Mint a hal, kisiklom;
Próteuszként változom és elomlok,
mint síma hab. Óh változom s elomlok
míg élek, s minden marokból ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Agyam sejtelmes lila köd borítja,
mint ezüstös pókháló fák ágait,
és józan eszem már elkábítja,
felvillantva a szerelem vágyait.
Rózsaszín képek suhantak előttem,
mint szép bárányfelhők a nyári égen,
közöttük én boldogan nézelődtem.
Szerelememről igéző dal meséljen.
Enyém legyen lenyűgöző világod,
ragyo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
H.Kohut Katalin: Oldódás
Imaszékemen őszi cipők,
dűlöng az átmeneti kabátom a fogason,
legyőzésemre vár.
Hangtalan suhantak az évszakok,
felgyorsult percekkel.
Tavasszal megnyugodtam,
ígéret szerint vártam a csodát,
dicsekedtem mindenkinek
megmentőmmel, akit szerettem.
Nyáron naponta várakoztam,
elmenni, nyilvánossá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... érzem
a kezének most is illatát. Átvirrasztott
értem sok - sok éjszakát , fáradtnak ő
soha nem érezte magát , a boldogság
arcáról sugárzott reám. Az évek el -
suhantak , s felnőtt vagyok már , de
álmaimban ott él a kicsinyke kis ház ,
s az én édes Jó Anyám , ki sajnos elment
tőlem , messze jár , a földi életét az Úrnak
adta át . Emlékei... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... óhajtva a Naptól
fogadják a fény parazsát.
Egy percig tavaszt éreztem.
Szárnyszegett órák múlt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Galambos Bernadett: Betlehem
Mesebeli tájon,
csipkés fák között,
angyalok suhantak
Betlehem fölött.
Fáradt volt a szárnyuk
pásztorokhoz tértek.
Örömhírt daloltak,
dicséretet kértek:
,,Ajkatokról zengjen
dicső alleluja,
megszületett Jézus,
Isten szent fia!
Imádjátok szóval,
szeressétek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... brokát-
szövetre hímeztek sokat,
hizlalva gyilkos molyokat,
a rózsák, melyek hajdanán
ékeskedtek dámák haján,
a harmat-hűs liliomok,
mikkel a hölgyek templomok
árkádjain suhantak át,
hol a tömjénfüst gomolyát
nem állta nyitva földi szem,
csupán az Úré, úgy hiszem:
elhagyták halvány kebledért
és tétovázó kezedért
az á... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemébe
annyiszor belenéztem: "Huss! Csoda!
Magas az ég, hogy' szálltatok oda?
Mi lenn maradtunk földön, ég alatt,
s az életfeladat miénk maradt."
Ők négyen egyfele suhantak el.
Keblére zárta gyermekeit újra
a nagy, időtlen örökkévalóság.
A lentmaradtak lázas akarattal
a három utat háromfele rótták.
Mert másfelé indultunk min... |
|
|
|
|
|
