|
|
|
... erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!
Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!
Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az... |
|
|
|
|
|
|
|
...
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!
Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!
Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az é... |
|
|
|
|
|
|
|
... Majd egyszer... Amikor megszűnik köröttem a világ. Persze, az már nem én leszek.
Nagy Ilona (Pirospipacs):
Alkony
Nyugszik a fény. Még átfut a lombon,
s kacsintóst játszik fák tetején,
sunnyog az alkony árnyékba-botlón,
s földre simul a gyepnek ölén.
Ánizskék fut a lenszínű égre,
tollfelhő ágyaz gyolcs pi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szenvedéllyel
Beszélt az asszony, - mindenik szava,
Minthogyha szellő forró nyári éjjel
Kicsiny virágra álmot hordana.
Ajkára szállt a szív emésztő vágya
S ami ott rezgett lombon, levelen,
És omlott róla kérve, híva, vágyva,
A lüktető, tüzes rapszódiába'
Az édes, lázas, epedő szerelem...
Jer, jer! Szeress! Örömre hívlak!
Árny... |
|
|
|
|
|
|
|
... tavasznak mosolya.
Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga:
Büsz... |
|
|
|
|
|
|
|
... tavasznak mosolya.
Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga:
Büsz... |
|
|
|
|
|
|
|
Hermann Hesse
A fuvolaszó
Lombon át egy házból éjen
Izzó ablak árasztott fényt,
S ott, a nemlátható térben,
Egy fuvolás állt és zenélt.
Régismert dal, ′mely múltból jön,
Éjben áradt barátilag,
Mint az otthon minden földön,
Mint az eddig megtett utak.
A világnak titkos vágya
Tágranyílva lelke mélyén... |
|
|
|
|
|
|
|
... felleg, az ég tükörét már
fodrozza a szél, a kék tovaszáll.
Felsikitó betüt ír alacsony röpüléssel
s készül a fecskemadár.
Nyugtalan őszül, emelkedik,
süllyed a lombon a rozsda,
hűvös az égi lehellet;
nem melegít, csak füstöl az ég,
csak sóhaja van ma a napnak.
Gyík surran a nagy temetők fala mellett
s húsraboló dühe do... |
|
|
|
|
|
|
|
... tavasznak mosolya.
Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga:
Büsz... |
|
|
|
|
|
|
|
... erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!
Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!
Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az é... |
|
|
|
|
|
|
|
... http://kephost.com/images/2017/09/07 /Anyugalomhoz02.jpg [/kep]
A hű barát, kit szíve elhoz:
Örömre jő, de bút talál,
Mert kínos a sziv érzeménye
Barátunk síri álminál.
Zöld szinbe még
Tán sárga lombon pár levél áll,
De a borongó holdvilágnál
Gyász a vidék.
És így tanít e kép: jövőmben
Ha nyílna tán egyes virág:
Vir... |
|
|
|
|
|
|
|
... nesztelen,
Remegve érni egymás ajkihoz,
S mintha érteném: hogy a szerelem,
Hogy bánat és vágy, ami összehoz.
S mikép csillámló harmat képiben
Száll meg a lombon a langy éji köd:
A hű csalódás megszáll lelkemen,
És bút, szerelmet, vágyat összeköt,
Szövén belőlük ábrándos regét,
Kert és mező virági! rólatok;
Megmentni... |
|
|
|
|
|
|
|
... cserepeket söpörne,
Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte,
Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély.
És kinn a fák alatt, ott is valami titkos
Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje,
Ó, jaj, véres kezét a síró lombba kente
Valami óriás, valami szörnyü Gyilkos...
... |
|
|
|
|
|
|
|
... kivág.
És akinek ifjú
Bimbót s levelet hoza ékül
Száz új kikelet, most
Rajtam rohadás moha zöldűl.
Lombon zene csattog, a fülmile búg;
Itt éji sirok riadó ura zúg.
Őt, sirja ölében
Porladva ki fekszik alattam,
Meghozva gyümölcsöm,
Érdemre ha nézsz,... |
|
|
|
|
|
|
|
... nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;|... |
|
|
|
|
|
|
|
... zengenem!
Ki keblem, mint hárfát, felhúrozád:
Hadd, hogy éneke zengjen vissza rád!
Szivem nem tanulta a dalt s éneket,
Mint a madárral az vele született;
S ha sárgult lombon a madár meghal:
Hová, hová lesz az elzengett dal...?
Hol vettem én e hárfa hangjait,
- Mely vigasztal, megkönnyít, boldogít? -
Szent újjad irta azt hatalmasan... |
|
|
|
|
|
|
|
... és mint az őszi körte,
veres.
Keskeny ajkát harapdálva, gyarló
kedvvel jött az árok és a tarló
során,
homlokán csepp gyöngyözött sereggel,
mint a lombon harmatverte reggel
korán.
"Sajog, mintha mardosná a sátán.
Hogyan jutok haza ilyen sántán
s mikor?"
Bandukoltunk, én és ifju hölgyem,
két vezeklő,... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tóth Árpád - A "Letört bimbók" című filmhez
Ismeritek a fájó muzsikát,
Mellyel szelíden száll az esti szellő,
A csöndes lombon hold fénye süt át,
S ezüst hajót utánoz fenn a felhő?
Vajjon kitől tanult zenét a szél,
Hogy este tőle oly édes a bánat?
Tán összegyüjtött testvérbúja él
Benne távol világok sóhajának?
... |
|
|
|
|
|
|
|
... hajlik.
Kis István Mihály: CSAK A SZÓRA
Őszi eső hull a fákra,
eljön a fagy nemsokára.
De addig a csupasz ágon
átsuhan a nyári álom,
amikor a smaragd lombon
napfény csorgott, lankás dombon
szá... |
|
|
|
|
|