|
 |
|
|
... szellőcske is.
Madárka se rebben dalra,
Várj kissé... hallga!
Nyugszol te is.
Weöres Sándor fordítása:
Valamennyi ormon
Tág csend.
Mindannyi lombon
Átkereng
A gyönge szél.
Madárnép gunnyad az ágra.
Várj, nemsokára
Nyughatsz, ne félj.
Egyeki-Szabó Tamás fordítása:
Csönd van mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... keletnek
Mély tengerén ring arcod, az örök
És sugaraid álmodón remegnek
A paloták és kalyibák fölött.
Még vár a hajnal, de az éj halott már,
Trillák csattognak, lombon, bokron át,
Oly dús az ég keletre, mint az oltár,
Mely várja a nagy, ősi áldozást.
Majd jön a nappal, a vásár, a hajsza,
Fölkél vackáról ember és barom.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!
Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!
Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nesztelen,
Remegve érni egymás ajkihoz,
S mintha érteném: hogy a szerelem,
Hogy bánat és vágy, ami összehoz.
S mikép csillámló harmat képiben
Száll meg a lombon a langy éji köd:
A hű csalódás megszáll lelkemen,
És bút, szerelmet, vágyat összeköt,
Szövén belőlük ábrándos regét,
Kert és mező virági! rólatok;
Megmentni... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Baka István:A lombon átszűrt...
A lombon átszűrt nap kemény
hullámú lobbal ég el,
avarrá hamvadt tiszta fény
s vad fák merev reménnyel.
Az ágak megkötött szerelme
kínjában ver, parázslik,
s szigorú békében... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Baka István:Bánat
1. A LOMBON ÁTSZŰRT......
A lombon átszűrt nap kemény
hullámú lobbal ég el,
avarrá hamvadt tiszta fény
s vad fák merev reménnyel.
Az ágak megkötött szerelme
kínjában ver, parázslik,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... két Hunyadival.
És járt vele magános útakat,
Hol bérci csermely könnyez és szakad;
Tanítá, mit zeng a szellők sohajja,
Miért pirul az ég rózsás karajja;
Madár a lombon mennyi bút nyögell,
Mitől hasad meg fönt a bérckebel;
A holdas éj miért oly sápatag,
Szélcsöndben is mi rezzent ágakat; -
Tanítá néki: a bűn mily galád; -
A hon szer... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homályon:
hogy el ne hagyjalak, remegve kérted,
s úgy hullt belém a hangod és a lépted,
hogy e zarándok-utat most is áldom.
Nem ízlelt mámorral kínál a tájék:
ezüstös lombon megfagyott sugár ég,
s körül, e lágy színekbe szőtt teren
fojtott a kín, s az öröm nesztelen.
Nagy ámulás lakatja fogja ajkad,
csillagfényt perget ránk ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fekete.
Egyszer csak eltűnt és elhallgatott.
Hosszú idő múlt el, míg jelt adott:
hatalmas vászon, barna őszi domb,
hervatag lomb, a vízen komp, kolomp,
lombon madár, a kompon emberek
s a kolomp szóra csorda lépeget -
Beszédes élmény! szép! titoktalan!
illata, színe, hangja, íze van!
- Miért e lárma? mit jelent? s ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... figyel így
a kakas, mint ez a
szemembe szorult nap:
villámlik, könyörög, ég.
Szívedet keresi ma is, újra
s e reggel jajtalan fái között
rálel; leng három lombon
három hajnali arc,
egyetlen testen, énekes ugrásban,
föl-alá. Széttárt karja közé
fut szememből a fény,
törékeny aranynyíl.
Elalélsz, leereszked... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyengül, fénye nem éget, már csak simogat,
mint kedvesed gyengéd tenyere megfáradt arcodat.
Észrevetted már, hogy délután az őszi fény sárga színű?
Amint a ritkuló lombon át az ablakon ferdén betűz.
Aranyló-sárga lesz a levegő, és a szőlő mézízű.
Melengeti szívedet, míg a téli homály mindent elűz.
Észrevetted már, hogy ősz-alkonyon ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
"Jó volna most a kezem összetenni,
elmondani egy gyermeki imát,
mesemondó fa tövén megpihenni,
és szűrt fényt szívni üde lombon át.
Jó volna most lehunyni két szemem,
lelkemmel pisla csillagokba nézni,
emlékekben kutatni csöndesen,
szétfoszlott, régi álmokat idézni.
*
és égi muzsikába belehalni."
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeszélyes
homályain, ahol a halvány
alig-tarolt rétekre bólog
a napraforgók csorba gombja,
s mutassa meg - hívnak a dolgok -
a közelutat városomba.
A lombon zöld gyémántok égtek,
de már a hajnal csillagot tép,
s elűzte mind a halk sötétet,
amit az éjjel itthagyott még.
S a hajnal fényesre törölte
szemét a l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... VOLNA MOST
(szonettek)
Jó volna most a kezem összetenni,
elmondani egy gyermeki imát,
mesemondó fa tövén megpihenni,
és szűrt fényt szívni üde lombon át.
Jó volna most lehunyni két szemem,
lelkemmel pisla csillagokba nézni,
emlékekben kutatni csöndesen,
szétfoszlott, régi álmokat idézni.
Jó volna ernye... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ezüst hajával száll a tájon át,
rágja a szél sűrű, fehér asszonyhaját.
Kövér hólyagokat, sűrűdző karikát
hány a tó, zöld lándzsáit meghajtja a nád.
Szétporlik a lombon az ég vizelete.
Rángó buborékok, rakás hólyag-pete.
Elhallgatnak, s újra koppannak a csöppek,
a hulló szálaktól levelek zörögnek,
csipkézik a tócsán az elfutó eső,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alkonyul.
Hangyanép reátör ott lenn jó korán,
Dőzsöl, mint örökös holtja gyásztorán.
Lassan száll az alkony. Szenderg a vidék.
Visszapillant a nap, lángol és kiég.
Szél sohajt a lombon; vén fa bólogat,
Szomszédjának kíván csöndes álmokat.
Kint a csősz köszönt rám, vállán fegyvere.
Most kerül. Kutyája némán megy vele.
Távol k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hollósy Tóth Klára: Széllelbélelt, foltos rongyruhában
1./
Széllelbélelt, foltos rongyruhában
járkál a szél, füstöt tereget,
magok szállnak, megszületni vágynak,
nem is sejtik még, hogy nem lehet.
Nyögdécselés van a szél jajában,
az ágak, nyújtózkodó ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kíváncsi. könnyű lépésben haladok. Az erdő körülölel, apránként mutatva titkait, szépségét, mint mindig. A formák szabályosak, mégis formabontók. Mintha egy festő eltúlzott képeit nézném. A lombon átszűrődő napfény tündér táncot lejt a bokrok levelein, leszánkázik rajtuk pajkos gyerekként.
Kiérek. Tisztás, végében roskatag kunyhó, belepte a borostyán. Közelebb érve megpillant... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... széjjelterjesz-
kedett;
kék pohárkáit a hajnalka kitárta
s mézét a zümmögő méheknek kínálta;
szőlőm sátort emelt a zöldelő dombon; -
virág volt a földön, gyümölcs volt a lombon.
S éreztem, hogy Isten itt van, itt e tájon,
mikor a nap fölkelt az aranyos ágyon,
és felhőfátyolát arcáról levetve,
meleget sugárzott minden elevenre.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tragédiákat megörökítik.
És csak most veszem észre, hogy a nő hangjának valami kellemes, édes zenéje van. A férfi is halkan és szerelmesen gügyög, mint a júniusi esték madara a lombon a párjának. Franciául beszélnek, tehát valószínűleg franciák. Ámbátor az is lehet, hogy a nő olasz, a férfi meg lengyel, és csak azért beszélnek franciául, mert egyik a másik anyanyelvét n... |
|
|
|
|
|
