|
 |
|
|
... nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... széjjelterjesz-
kedett;
kék pohárkáit a hajnalka kitárta
s mézét a zümmögő méheknek kínálta;
szőlőm sátort emelt a zöldelő dombon; -
virág volt a földön, gyümölcs volt a lombon.
S éreztem, hogy Isten itt van, itt e tájon,
mikor a nap fölkelt az aranyos ágyon,
és felhőfátyolát arcáról levetve,
meleget sugárzott minden elevenr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... elillant,
hogy nem volt időd megragadni mielőtt,
végképp nem maradt más,mint egy árnyalak
Volt egy pillanat, mikor zokogva sírtál,
és a fűz alatt magadban megbújtál,
lombon túl az eső, arcodon a könny,
Van egy pillanat, mely végre rád talál,
de olyan illanó, mint a délibáb,
amit megragadni sosem tudnál,
Volt egy pillan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tavasznak mosolya.
Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga;
Büszkén nyit, hervadatlan színben,
A bércek hószin csillaga.
A völgy ölén, lombon, virágon
A tavasz édes csókja van, -
Fenn a nemes virág magában
Áll egyedül, tavasztalan.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... fejét.
A FALU REGGEL
Kukorít a kakas. Szürkül az ég alja.
Hajnalra gingallóz ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!
Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!
Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Dezső)
AZ OLAJFÁK KERTJE
Ment fölfelé, a szürke lombon át
oly szürke volt, az Olajfák sorába
és lehajtotta poros homlokát
forró, vonagló tenyere porába.
Ide ju... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... esztendő.
Virulnak még vadvirágok,
Eső nyomán fű nő,
Bús, gomolygó ködök között
Őszül már az erdő.
Ami kincset adni tud még
Őszanyó elszórja,
Színes lombon, darvak szárnyán
Libben lassan tova.
A hold könnye dérré válik,
Tócsán páncél csillan,
November jön, s békességről
Álmodozunk halkan.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szívét!
Másnap a vadász, mintha csak sétálni készülne, magával hívta Hófehérkét. A lányka örömest vele ment, mert szerette az erdő virágait, a madarak muzsikáját s a lepkék tarka táncát a lombon átszitáló fényben. Mind beljebb és beljebb mentek, míg egy tisztásra nem értek; ott megálltak, s a vadász elővette a kését, hogy megölje Hófehérkét. De a lányka könyörgésre fogt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... esztendő.
Virulnak még vadvirágok,
Eső nyomán fű nő,
Bús, gomolygó ködök között
Őszül már az erdő.
Ami kincset adni tud még
Őszanyó elszórja,
Színes lombon, darvak szárnyán
Libben lassan tova.
A hold könnye dérré válik,
Tócsán páncél csillan,
November jön, s békességről
Álmodozunk halkan.
[kep... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A bor éleszt, a bor éget, mint a csók -
Csókot, lyányka, hosszut, édest, lángolót!
Csókod lángja, mint a napfény, mennyei,
Mely az élőfán a lombot neveli.
Lombon fakad, lombon fejlik a virág,
Lomb ne'kül, virág ne'kül mit ér az ág?
Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll,
Hamar éri a sodró vész, a halál...
Hah halál, te n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... széjjelterjesz-
kedett;
kék pohárkáit a hajnalka kitárta
s mézét a zümmögő méheknek kínálta;
szőlőm sátort emelt a zöldelő dombon; -
virág volt a földön, gyümölcs volt a lombon.
S éreztem, hogy Isten itt van, itt e tájon,
mikor a nap fölkelt az aranyos ágyon,
és felhőfátyolát arcáról levetve,
meleget sugárzott minden elevenre.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.
Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
és az ég arany hasadékán a nap
kibúvik és végigfut a lombon
és végigfut a fán,
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.
Nyár szusszan ujra a levegőre
s a gyönge fűre sziszegő fény száll.
Cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... cserepeket söpörne,
Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte,
Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély.
És kinn a fák alatt, ott is valami titkos
Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje,
Ó, jaj, véres kezét a síró lombba kente
Valami óriás, valami szörnyü Gyilkos...
Ne menjetek tovább, egy sárga hulla vár fönn,
A tisztáson... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vas Andrea
Tavasz
Rügyek pattannak,
és tavaszi bimbók,
édes szél matat
virágon és lombon.
Madarak dala
tölti be az eget,
darvak kis hada
keresne eledelt.
Torz tükörvilág
most szépnek látszik,
földi boldogság
kacarászva àmít.
... |
|
|
|
|
|
