|
 |
|
|
Makay Ida :
AKÁR A FÖLD,A FÜ
Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égit... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nézve, mint boldogtalan
Magyar hazánkban a hű honfigond. -
Lásd, én reátok még emlékezem,
És elfeledni nem fogom soha
A jót s roszat, mely ott közöttetek
Mult napjaimnak osztályrésze volt.
Előttem áll a délután, midőn
A színészetbe béavattatám.
Barangolék föl és le céltalan
A nagy hazának minden tájain.
Tarisznyámban, mit hátamon v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tengerén álmaidnak
Ringassad lelkemet,
Kedvtelve ringatódzom abban
Én, más partok felé,
Hol a világi bánatok nem
Vérzik bús szívemet,
Hol még egyszer víg napjaimnak
Képét szemlélhetem,
Még egyszer eltűnt örömimnek
Tépem virágait -
Mint rémlik előttem Biharnak
Képe homályoson,
Hol hív szüléknek karja közt a
Gondot nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... http://s13.images.www.tvn.hu/2012/03 /15/22/31/www.tvn.hu_d5a70538f60c4fa 958db15c7feb11dd5.jpg [/kep]
"Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
"Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égitestek
utolsó fénye, lobbanása.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a kender, beszivott
az ember.
122.Idefigyelj! Aki nem tud uszni, ne másszon fára, mert elüti a villamos.
123.Nem tudok nélküled élni! Te adsz értelmet a napjaimnak. Te vagy nekem
az erő, a lendület. Köszönöm, hogy vagy: reggeli kávé.
124.Az élet oly rövid, hát élvezd, magányosnak magad sose érezd. Van akinek
fontos vagy, magadra ő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... élőt.
Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az
élet templomát,
Engedd, hogy hasznomra válljék a tudás,
hogy, hasznossá lehessek általa.
Adj méltóságot rövid napjaimnak.
.................................... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy leromboljam az
élet templomát,
Engedd, hogy hasznomra vá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... hosszabb pár hónapnál, s épen ez utósó időt sem tölthetem veled! Meglehet, hogy szerencsésen átesem e rám következő nehéz napokon, oh de addig... addig... Meddig kell még nélküled lennem, napjaimnak egyetlen vidámsága, egyedűli öröme, édes férjem, Sándorom? Nem képzelhetek olly kegyetlen sorsot uralkodhatni fölöttünk, ki most elszakítana bennünket egymástól, ha pár hónap múlva meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
122.Idefigyelj! Aki nem tud uszni, ne másszon fára, mert elüti a villamos.
123.Nem tudok nélküled élni! Te adsz értelmet a napjaimnak. Te vagy nekem
az erő, a lendület. Köszönöm, hogy vagy: reggeli kávé.
124.Az élet oly rövid, hát élvezd, magányosnak magad sose érezd. Van akinek
fontos vagy, magadra ő sosem hagy, nélküled az élet rosszabb, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... letarolt földről kiirtsunk minden élőt. Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát! Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás, hogy hasznossá lehessek általa! Adj méltóságot rövid napjaimnak!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Róla...
Összezúzott testem, lelkem
Elgyengült, s így bűnösen
Két kezébe roskadtam le,
S Néki adtam életem.
Igen, én is zengek Róla...
Ó, de most, hogy újra élek,
Napjaimnak célja van:
Szolgálni a menny Urának
Víg örömmel boldogan.
Igen, én is zengek Róla...
Semmi sem enyém
E mulandó fö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
.Idefigyelj! Aki nem tud úszni, ne másszon fára, mert elüti a villamos.
.Nem tudok nélküled élni! Te adsz értelmet a napjaimnak. Te vagy nekem
az erő, a lendület. Köszönöm, hogy vagy: reggeli kávé.
.Az élet oly rövid, hát élvezd, magányosnak magad sose érezd. Van akinek
fontos vagy, magadra ő sosem hagy, nélküled az élet rosszab... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
.Idefigyelj! Aki nem tud úszni, ne másszon fára, mert elüti a villamos.
.Nem tudok nélküled élni! Te adsz értelmet a napjaimnak. Te vagy nekem
az erő, a lendület. Köszönöm, hogy vagy: reggeli kávé.
.Az élet oly rövid, hát élvezd, magányosnak magad sose érezd. Van akinek
fontos vagy, magadra ő sosem hagy, nélküled az élet rosszab... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... boldogított.
TIZENÖTÖDIK LEVÉL
Ha kérdeznének: életemben mikor éreztem magamat legboldogabbnak, azon időszakot nevezném meg, melyről utolsó levelemben szóltam. - Napjaimnak nem voltak eseményei, egyik a másikhoz hasonlított: egyiránt derült, egyiránt boldogító. Semmi nem zavarta lelkem nyugalmát, nem aggódtam s reményeltem; az édes jelennek enged... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... minden
élet.
Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát,
Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás,
hogy hasznossá lehessek általa
Adj méltóságot rövid napjaimnak.
Ötödik zsoltár : A FÖLD
Uram!
E drága bolygót adtad nekünk
lakóhelyül,
Rejtett, titkos kincsekkel tele,
Képessé tettél művedet ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...(A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)
A jövőnek szép reményit
Dúlja bennem a való,
S föltünendő napjaimnak
Fénye már borong s csaló.
Hé! ti veszni tért koromnak
tikosan költ csillagi.
Merre visztek? Vak hevemmel
Ki fog sorsot osztani?
Évek hogyha elhaladtak,
Vissza sem tekíntenek,
Másolatlan meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tisztán emlékszem reá --
nem fértem állva az asztal alá.
Lejjebb ereszkedett a mennyezet
és kezem-lábam megszélesedett.
Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett,
de napjaimnak kedvesebbje lett
fű, fa, füst.
Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt,
még végigélnék néhány-milliót:
hasztalan vággyal nézem a jövőt,
gyerek áll így a más cukra ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... jelenet, valamennyi szörnyű részletével egyetemben, azóta sem halványult el emlékezetemben, s bizonyára soha nem is fog elhalványulni, hanem ezentúl is megkeseríti minden percét hátralevő napjaimnak. Engedtessék meg nekem, hogy amennyire csak az esemény természete engedi, a lehető leggyorsabban végezzek elbeszélésemnek eme részletével. Nem tudtunk más módot kieszelni e szörnyű sze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
csonka perceket hoztál
zilált, hajótörött időt
implantáltál ideákkal
kirúzsozott elmémbe
faggyúként hűlő érzéseit
megsárgult napjaimnak
magamra öltöttem álarcként
a bárányok beletörődő szerénységét
a megszolgált beteljesülés utáni jóleső
teltségérzetet már tudom neked kö... |
|
|
|
|
|
