|
|
|
... Csendébe visszatére, s engem
Gyámtalanúl hagya itt epedni.
De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:
A baj lerontá napjaimnak
Most fakadó örömét, nyugalmát.
Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
Békén mulass, míg nem sokára
... |
|
|
|
|
|
|
|
... tengerén álmaidnak
Ringassad lelkemet,
Kedvtelve ringatódzom abban
Én, más partok felé,
Hol a világi bánatok nem
Vérzik bús szívemet,
Hol még egyszer víg napjaimnak
Képét szemlélhetem,
Még egyszer eltűnt örömimnek
Tépem virágait -
Mint rémlik előttem Biharnak
Képe homályoson,
Hol hív szüléknek karja közt a
Gondot nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... önnyugtának gyilkolója lett -
De ennyi jaj, de oly keserves károk,
De ez emésztő bú enyhítsen! Adj
Csak egy könnycseppet méltó bánatimnak,
S azonnal hozd el ... |
|
|
|
|
|
|
|
... minden élőt.
Uram! Ne hagyd,
hogy l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet... |
|
|
|
|
|
|
|
Szerelem, óh, uzsorás kölcsön,
Föl-fölesdeklő napjaimnak
Rosszkor érkezett drága rossza,
Mégis - mégiscsak visszahozza
Nagy fizetségeit a kínnak
Egy-egy boldog, hitető napod.
Tudom, hogy vénülőn adózni
Kicsit szégyen a szerelemnek,
De a szégyen szerelmes lángja
Festi vénségem ifjuságra
S boldog napokon elpihennek
Boldogt... |
|
|
|
|
|
|
|
... ajkait.
Délben szellőt csal reája,
S hűs vizet visz gyenge szája,
A döbörgő vész előtt
Kis bokorba rejti őt.
Oh ne vessétek szememre,
Napjaimnak társai,
Mintha hallgató szivemnek
Nem volnának vágyai.
Egy van! ah de a virító
Tájra messze elrepűlt;
Visszahínám, nem jöhet már,
A vir... |
|
|
|
|
|
|
|
... megvetőt,
Tiszta kellemében
Vígan, nyájasan,
S nyomban elhágy nyúgodalmam,
Kedvem, örömem,
S százszorozva visszatérnek
Régi gondjaim.
Ó ki napjaimnak
Intézted sorát,
Ments meg e bajoktól.
Vagy vedd éltemet.
Ah ragadj el messze, messze
Túl a tengeren,
Vagy temess el kínjaimma... |
|
|
|
|
|
|
|
... égiek
Csendébe visszatére, s engem
Gyámtalanúl
hagya itt epedni.
De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:
A baj lerontá napjaimnak
Most
fakadó örömét, nyugalmát.
Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
Békén mulass, míg nem... |
|
|
|
|
|
|
|
A jövőnek szép reményit
Dúlja bennem a való,
S föltünendő napjaimnak
Fénye már borong s csaló.
Hé! ti veszni tért koromnak
tikosan költ csillagi.
Merre visztek? Vak hevemmel
Ki fog sorsot osztani?
Évek hogyha elhaladtak,
Vissza sem tekíntenek,
Másolatlan megy folyások
És azokkal mindenek.... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Makay Ida:
Akár a föld, a fű
Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És les... |
|
|
|
|
|
|
|
... tisztán emlékszem reá --
nem fértem állva az asztal alá.
Lejjebb ereszkedett a mennyezet
és kezem-lábam megszélesedett.
Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett,
de napjaimnak kedvesebbje lett
fű, fa, füst.
Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt,
még végigélnék néhány-milliót:
hasztalan vággyal nézem a jövőt,
gyerek áll így a más cukra e... |
|
|
|
|
|
|
|
Makay Ida
Akár a föld, a fű
Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.|... |
|
|
|
|
|
|
|
... tudnám, megtöröm
A hallgatást, mit kételyed okoz.
Elmondanád, jövőd miért fokoz
Le múló perccé, bár úgy kötöm
Magam mindenhez, mint ha hitbe zárva
Viselném terhét napjaimnak. Látod,
Akácra szálló méh vagyok?! Kiváltod
Neked begyűjtött édes mézem tárva
Nyitott kaptáromból ígéretekkel?!
Miért is mentse át, ki érted él s hal,
A májust... |
|
|
|
|
|
|
|
Szép napot!
Szeretem a reggelt, amikor az ablakon beszűrődik a fény!!!!
Igaz az én ébredéseim inkább hajnali óráknak hívjuk!
De ezt már kezdem megszokni!
Gyűrött az ágyam,
Általában EZ VAN!!!
Ma visszaragadnék, a paplan gubancába!
Az idő belesimul a térbe.
Valahogy tegnap elment egy kis erőm!!!
Még ... |
|
|
|
|
|
|
|
... félve,
álomgazdag új utakra!
Száz poklát a szív bejárva,
Isten sorsom így jelölte:
,,Életed ím, írd hát versbe,
némák csendjét szóra váltva!
Napjaimnak Golgotája,
lett az Úrnak nagy kegyelme!
Kínok között felfeszítve,
lelkem a fényt megtalálta!
Hetvenhétszer hétpróbára,
küldött engem Ő szeretve!
Gye... |
|
|
|
|
|
|
|
... Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa, mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál: életemnek évei,
éveimnek napjai, napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán, hogy nyugodtan és tisztán töltsem; hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod hogy engedelmeskedjem Neked, aki a vizet borrá változtathatod, mint egy... |
|
|
|
|
|
|
|
... hogy azután is az ő nevét kell kiáltanod.
Ezel - Bosszú mindhalálig
Legszebb napjaimnak egyike te vagy nekem talán. Te, aki velem örültél, velem sírtál, velem szerettél, aki a szívemnek éltél.
Ezel - Bosszú mindhalálig
... |
|
|
|
|
|
|
|
... megéled,
benned lel menedékre
a kincs, a hír, az élet és a béke.
Az eleven homályból
megpillantván az égnek
tüzét, kezdetén édes napjaimnak,
három nővér, a fátyol-
szövők, akik a végzet
útján veszélyes kalandokra bírnak,
méz-ízt adtak a kínnak,
hogy ne vidítso... |
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem, bolondság,
Nemrég az élet s művészet maga,
Ma, bánatos magányom alkonyatján... |
|
|
|
|
|