|
 |
|
|
... tűz!
Semmi, semmi nélküled
az emberben nem lehet,
semmi tiszta, semmi szűz.
Mosd, amit a szenny belep,
öntözd, ami eleped,
seb fájását csillapítsd;
ami dermedt, élesztgesd,
ami fagyos, melengesd,
ami hibás, igazítsd!
Benned minden bizalom!
Osszad, osszad pazaron
hét szent ajándékodat:
adj érde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emlékünkbe,
Minden rossz, mi megfakulva lapul lent az avar mélyén,
Minden jég, és minden hó, mi elolvadt, s immár víz lévén
Táplálja az új világot, erőt ad a folytatáshoz,
A dermedt tájra új életet, új reményt és megváltást hoz,
Hogy bátran nézzünk elébe a tavasznak s egy újabb nyárnak,
S ne sajnáld, hogy ismét ősz lesz, része ez a körforgásnak.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... legelőkre,
hol a jegenyéken varjú károg.
Aztán úgyis tél jön, s ködkezével
az erdőkben az éj zúzmarát sző.
A patak némán fut... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - támadt a lányra Aranylótusz mérgesen, s
orra elé tartotta a fiatal Csentől átvett papucsot. - Ezt kellett volna megkeresned, te mulya!
Őszirózsa jó ideig szinte dermedten meredt a papucsra.
- Na de ilyet! - dadogta elképedve. - Ezek szerint három egyforma papucsa van
asszonyomnak!
- Miket beszélsz? Meg akarsz talán győ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... rám!
Pedig,de szépek voltak rég,
hová tűntek,engem elfeledtek!
Tele volt szívvel,melegséggel,
a ragyogó szépséges Világ !
Már nincs madár,nincs dal,
lassan dermedté hal a határ!
Ha szedtem volna virágokból,
csokrot,sírom sem lenne kopár...
/ Miklós Csaba /
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emlékünkbe,
Minden rossz, mi megfakulva lapul lent az avar mélyén,
Minden jég, és minden hó, mi elolvadt, s immár víz lévén
Táplálja az új világot, erőt ad a folytatáshoz,
A dermedt tájra új életet, új reményt és megváltást hoz,
Hogy bátran nézzünk elébe a tavasznak s egy újabb nyárnak,
S ne sajnáld, hogy ismét ősz lesz, része ez a körforgásnak.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sütőtök!
Tölgyek díszes üstökeit
rázogatta,borzolta
somot,bicsket,kökényt
érlelt rét ölén,a bokorba,
November avarplédel
erdőt,mezőt,úgy takart,
hogy a dermedt,fagyos tájon
biztonságban tudja majd
mind azt,kinek apró testén
nem nőtt vaskos,nagy bunda,
elbújna a cudar téltől
s tavaszig csak aludna.
Mikor a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sütőtök.
Tölgyek díszes üstökeit
rázogatta, borzolta,
somot, bicskét, kökényt
érlelt rét ölén, a bokrokba'.
Novemberben avarpléddel
erdőt, mezőt úgy takart,
hogy a dermedt, fagyos tájon
biztonságban tudja majd
mindazt, kinek apró testén
nem nőtt vaskos, nagy bunda,
elbújna a cudar téltől,
s tavaszig csak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... koronáján varjak ülnek,
rekedt károgással csendet törnek..
Tündér libben a fák között,
az ifjúság az, óh de szép volt!
Suhanó szele, mint elhaló sóhaj
még itt lebeg a dermedt levegőben..
Lelkemben nem érzem
a hosszú évek súlyát,
szabad vagyok,szárnyalok,
fentről nekem ne rikoltsa
egy varjú sem, hogy kár!
Mert az elágazó ösvény... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Sárhelyi ErikaOktóber aranya
Az őszi reggel csípős hidegére
folyékony aranyként ömlik rá a Nap;
dermedt ágakon csöndben araszolva
hulló f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... inkább az élőknek énekeltek volna ezek a teknőcfajzatok, nem pedig egy
halottnak! - szólalt meg rejtekhelyéről az Ötödik, felkapva az imént elejtett szavakat.
A jelenlevők dermedten hátrafordultak.
- Hogy az ördögbe cseppentél ide? - kiáltott fel Meng Jü-lou csodálkozva. - Jól rám
ijesztettél. Úgy jársz-kelsz közöttünk, mint valami kísér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csak virágudvarunk régi, jól bevált
mondására:
Gyászolni mivégre
régi cimborákat?
A kapu előtt már
új vendégek állnak.
Mért siratni dermedt
tegnapot hiába?
Vígan megfogózni
jobb a meleg mába.
A napokban ott járt nálunk Éhenkórász Jing, és elejtett célzásaiból kiderült, hogy a fiatal ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jövőjüket tervezgették.
2. fejezet Oda Buda!
Nyolc év telt el. Reggel Gergő nem találta a papot, csak egy levelet az asztalon. Olvasás közben szinte kővé dermedt. Elhatározta, hogy ő látni akarja a szultánt. Elindult egy nagy szikla mögé. Jöttek a törökök több tízezrével, csoportokban. Tulipán mindegyik csoportot megnevezte. Csak egy hatalmas rob... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... [/kep]eltévedtem,
Nem maradt már erőm továbbmenni.
Fáradt vagyok, itt megpihenek,
Fagykarjával átölel a semmi.
Megölelek egy fenyőtörzset,
Testem melegét néki átadva,
Dermedt tűlevelein csillan,
Jéggé fagyott könnycseppként a gyanta.
Az emlékek rengetegéből,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csipkéivel
a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte
s fölfüggesztette egy égi toronyba
a költöző madarak is ittmaradtak nekünk
lehunyt szemhéjunk mögött
és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek
s a robbanásra időzített rózsák
látod ez mind az örökkévalóság
Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tán újra elesek ,
és Ők kísérik utolsó lépteim ,
- ha majd végleg elmegyek ...
Szemek , és Szemek , és bennük a Lelkek ,
fájóak , - sérültek , - könnyesek , - dermedtek ...
De már csak e Szemekben látni néha
a halódó , - az elkésett , - a fáradt Szeretetet ...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lelkem;
hónál is tisztábbra mosnám : ne lássa
Isten sorsom, vétkem és átkom ...
Vakító tisztára mosnám hogy egyszer
jogom legyen tán mégis átlépni
e könnytelenné dermedt,
rettegő valóságon
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemébe,
Mint a kutakba néz az ember
S úgy éreztem, hogy e szemek
Nem láttak soha, soha napfényt,
Nem láttak soha, soha kertet,
Nem láttak soha, soha májust
S üres és dermedt tükreikben
Az élet szörnyű semmisége
Úgy tükrözik, mint ólmos égnek
Siralmas őszi rongyai
A halott Brügge csatornáiban.
Juhász Gyula
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Domokos: Ősz
Szivárványló bánat
földre költözött.
Tarló őszre szállnak
birkanyáj ködök.
Dér dereng, halálos,
dermedt förgeteg
hódítja a várost,
erjedt földeket.
Már a tél villámlik
láthatatlanul.
Hallgat a világ, míg
tavaszul tanul.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szőtt ködfátylát
Eressze le földig,
Avarmintás dérszőnyegét
a hajnalok őrzik.
Fák levele mind lehulljon,
Ez utasítása,
Virág hajtsa sziromfejét
Dermedt virágágyra.
A természet belenyugvón
Fogadja a döntést,
Csak éjszaka, magányában
Hullatja a könnyét.
Küldetését elvégezvén
Eltávozik önként,
Ősz... |
|
|
|
|
|
