|
 |
|
|
... mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
N... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... közvécébe. Ülök a vécécsészén és egyszer csak belép két üzletember külsejű fazon. A piszoárnál állnak és beszélgetnek. Hirtelen beront egy bérgyilkos és szitává lövi őket. A félelemtől kővé dermedtem. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, imádkozom, nehogy észrevegyen.
A haldokló lelke:
- De hát mi közöm nekem mindehhez?
Vovka lelke:
- Mit gondolsz, ki csörget... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Csendes az este, csendes a hajnal,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ezeregyéjszakája.
Az ínyenc alaptípusa pedig nem Brillat-Savarin vagy más nyápic francia, hanem Szindbád. Nálunk nemzedékek nőttek fel Huszárik Zoltán filmjén. Egy nemzet bámulta dermedt tekintettel, ahogy Latinovits Zoltán megrendeli a velős koncot, majd a szalvétát a bal kezére csavarja, s jobbjával a balkarjára csap, hogy a derék csont kiadja derék tartalmát. Cupp... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... hazudnék, hogy nem félem a halált,
válladat lesném: rándul-e vagy remeg,
s ha torkomra öklendene, hogy pokolian bánt,
visszanyelném mindazt, mi élő kínná dermedt,
és mosolyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!
Lehet, hazudnék, ha csönd rontana rám,
hogy lelkemből ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
N... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretlek!
Lehet, hazudnék, hogy nem félem a halált,
válladat lesném: rándul-e vagy remeg,
s ha torkomra öklendene, hogy pokolian bánt,
visszanyelném mindazt, mi élő kínná dermedt,
és mosolyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!
Lehet, hazudnék, ha csönd rontana rám,
hogy lelkemből kitépve, épp ve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világnak.
Szine, illata elszállt a virágnak.
Míg fésülgetjük gyérült, ősz hajunkat,
karácsonyfával csapjuk be magunkat...
Sirásba görbült száju, vén kamasz,
hó alatt mozdul a dermedt tavasz.
Ha zölden földre pattan könnyü lába,
egy uj királyfit ölel a karjába!
Mert jaj, a nyárral nem tudtál beérni,
őszi halállal nem tudtál elégni:
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itt hagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rám nézett hitetlen,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A tegnapok tűnő álmain
kereslek még, de hasztalan,
elillant nyári éjszakáknak
árnyéka őszi önmagam.
Sóhajjá dermedt perceinken
hiányod döbbent csendje ül,
ha rólad kérdez egy néma hang,
konokon, vádlón, itt belül.
A... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... érzés felemel
...
Mikor a csend körülölel
De ha a csend beléd hatol
...
Hallod, hogy szólnak valahol
De nem érted a hangokat
Szívedre dermedt kárhozat
Ül, rád telepszik és lenyom
Megáll a hang a torkodon
Kiáltanál, de nem lehet
Vaskéz szorítja lelkedet
Tompa dübörgés szíveden
Lassan kiszáll az ért... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kéred:
Nyújtom mind, mit adni csak tudok,
Mígnem testem végül szerteszéled,
Mint röpke testű gyertya, elfogyok...
S utánam már se több, se más nem marad,
Csak csonkra dermedt, olvadó viasz,
És a lelkem másik éteren halad,
De biztos az, s egyetlen volt igaz:
Szerelmed szent tüze úgy borul rám,
Mint kavicsos fövenyre kön... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... költőiség közérthető ködéből ki se látott,
a lázadt logikában zagyvaságot szimatolt.
A kenetlenül csikorgó kenetteljesek,
a múmiává merevült modernek világvak dölyfébe dermedt,
hályogos szemének ő, akiben tömörült a soselátott lényeg,
csupán a megunt régiségek rikító zsibvására lehetett.
A botfülűek zenétlennek ítélték, és akik épp hogy megtanul... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... világa. A maradandóság eleve megvalósíthatatlan, mert ellenkezik a fejlődés elvével. Azt is mondhatnám, Platón elképzelése mitikus, mert hadilábon áll az idővel, egyfajta mozdulatlanságba dermedt örök körforgásként képzeli el a tökéletes társadalmat. Platón műve idea, annak minden jellegzetességével. Az ideának alaptermészete, hogy csak a tökéletesség világában létezik, a gyarló f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... úrrá a halál
Bár nem hallják, ha sirály rikolt,
Se hullámot, partot csapkodót,
S virágot, mely felvetné fejét
Ha bimbót verdeső eső rátalál;
Döglöttek bár; düh-dermedt szegek,
De hírnevük, átfúrva százszorszépeket
Napra tör, míg lesz Nap egyáltalán
S nem lesz rajtuk úrrá a halál.
Fordította - Rossner Roberto
........ |
|
|
|
|
|
|
|
|
... láblógatás közben. - Igen. Az jó megoldásnak tűnik. Megadom a telefonszámát. Ő hívta ki hozzá a mentőt. - zártam rövidre a beszélgetést.
Haragudtam. Mélységesen, acélfényű dermedt lélekkel. Gyűlöltem a szerencsétlent az első pillanattól kezdve - amióta tudatták velem, hogy még aznap este, a távozásunk után bevette az összes otthon lévő gyógyszerét - azt kívántam, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kedvesen,
mint kifliből a svábbogár,
mint kolbászból a birkaszem.
II.
Egy hét múlva
Rá egy hét: pár óra alatt
felnyüzsgött az országnyi Boly:
a dermedt Dávid talpraállt
s ledőlt a Góliát-szobor.
Sipkákra bimbó nyílt! magyar!
Parittya benzint röpitett.
"Hacaca!" — szólt a rádió.
Éheztük a becs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emlékünkbe,
Minden rossz, mi megfakulva lapul lent az avar mélyén,
Minden jég, és minden hó, mi elolvadt, s immár víz lévén
.
Táplálja az új világot, erőt ad a folytatáshoz,
A dermedt tájra új életet, új reményt és megváltást hoz,
Hogy bátran nézzünk elébe a tavasznak s egy újabb nyárnak,
S ne sajnáld, hogy ismét ősz lesz, része ez a körforgásnak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emlékünkbe,
Minden rossz, mi megfakulva lapul lent az avar mélyén,
Minden jég, és minden hó, mi elolvadt, s immár víz lévén
.
Táplálja az új világot, erőt ad a folytatáshoz,
A dermedt tájra új életet, új reményt és megváltást hoz,
Hogy bátran nézzünk elébe a tavasznak s egy újabb nyárnak,
S ne sajnáld, hogy ismét ősz lesz, része ez a körforgásnak... |
|
|
|
|
|
