|
|
|
Elidegenedés
Két hónapja, hogy feledlek
Fagyok jönnek, s temetnek
avarra hulló levéllel,
dermedt talajt sárga jéggel
borító, vacogó novemberi fák
Két hónapja nem kereslek
Egyre inkább elfeledlek
szavában múló szeszéllyel
szikkadt verset írva kéjjel
remegve mereng mégis a fűzfa poéta
Két hónapja nin... |
|
|
|
|
|
|
|
... bolyongok,
Mint megannyi kő, gondokba botlok.
Vakon kinyújtott kezem semmibe markol,
Elveszett reményből faragott botom.
A csend torkomba fagyott szó,
A lélek feketén hulló dermedt hó,
A könny, jégbe zárt halódó csók,
Csak a szív vár még egy hívó szót.
A remény fénye gomolygó ködbe vész,
Botló lábam kiutat keres még,
Lé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fül
Profilba dermedt odafigyelés,
és erős nosztalgia az intimitás után:
ha csak félig vagyok őszinte,
valahogy így, vagy esetleg:
mint némafilm-vetítéseken, ezután már
végleg hallótávolságon kívül.
Mondjuk, hogy háborús történet;
az első képen kelepcébe (beomolt
alagútba) csalt főhős, aztán mert rossz
hasonlat volt, kievickélé... |
|
|
|
|
|
|
|
... bérbe.
Nem akartok tudni róla,
Lefagynak lábai a hóban,
Nincs pénze elvonóra.
Egy szakadt kabát minden álma... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.
Neved - tudod, m... |
|
|
|
|
|
|
|
... marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Órias ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt m... |
|
|
|
|
|
|
|
... kardjával, átszúrta a zúzmarás sárkány
kormos füstfellegeit. Nem győzhet a fagy míg ép marad az agy!-mondta
Sapkát hát a fejre, ne engedd, hogy szúrós hűtött tűkön át
dermedt gondolatok letörjék a csillámló kristályait az elmédnek.
Húzd össze a kabátod, motoz a gyűlölet. Milyen korban élünk
hogy testvér már nem bízhat a testvérben?
|... |
|
|
|
|
|
|
|
Elidegenedés
Két hónapja, hogy feledlek
Fagyok jönnek, s temetnek
avarra hulló levéllel,
dermedt talajt sárga jéggel
borító, vacogó novemberi fák
Két hónapja nem kereslek
Egyre inkább elfeledlek
szavában múló szeszéllyel
szikkadt verset írva kéjjel
remegve mereng mégis a fűzfa poéta
Két hónapja nin... |
|
|
|
|
|
|
|
... marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Órias ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt m... |
|
|
|
|
|
|
|
... kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az úri gyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt vörös kis ujjacskák egyszerre fölengednek rajta.
No, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítő jelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok al... |
|
|
|
|
|
|
|
... Tovább kutatják, hogy
Hol lehet hazájuk?
Hideg téli estén,
Vékony jégtakarón.
Tipegő kis lábak,
Beszakadt a tó.
Dermedt pici lábak,
Liluló kis ajkak.
Szárnyat küldtél neki,
Magad hívogattad!
Oda került ő is?
Ott ül most is veled?
Mi a fö... |
|
|
|
|
|
|
|
Éreztem hogy jössz, lelkem dalolt .
Száz együtt töltött napunk markol
belém. Csak értem születtél tudom,
sok ezer évek múlva tettek mellém.
Ím itt vagy, s bontod öved nyomban.
Szítsd dermedt testem, lángod bennem
égjen! Hamvadjak el kacagva ott - s
mint a Főnix - ezt mindig újra éljem!
... |
|
|
|
|
|
|
|
... fapad,
A gyilkos megrándul mint a haldokló vad.
Varjak százai emelkednek a magasba,
S belevetik maguk az éjszakába.
Csak pár madár nem követi szárnyaló társát,
Dermedten nézik végig gazdájuk halálát.
Réz szemükben meg-meg csillan a gyilkos képe,
Véres inge, rángó teste és jégkék szeme.
Jégkék szeme mely a hóhérra néz gyűlölettel,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?
Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.
Így indulok Szemközt a pusztulással
egy em... |
|
|
|
|
|
|
|
... gyermekei egy másikban szülessenek újjá; ha érzünk, azt, hogy a mások idegei a miénkkel együtt rezegjenek, hogy az ő szemük sugara enyhítse és olvadjon át a mi szemünkbe; hogy ne jéggé dermedt ajkak válaszoljanak a szív leghőbb vérével égő és vacogó ajk szavára: ez a Szerelem. Az a kötelék és az a szentség, amely nemcsak emberrel köti össze az embert, de mindennel, ami csak él. Me... |
|
|
|
|
|
|
|
... gyermekei egy másikban szülessenek újjá; ha érzünk, azt, hogy a mások idegei a miénkkel együtt rezegjenek, hogy az ő szemük sugara enyhítse és olvadjon át a mi szemünkbe; hogy ne jéggé dermedt ajkak válaszoljanak a szív leghőbb vérével égő és vacogó ajk szavára: ez a Szerelem. Az a kötelék és az a szentség, amely nemcsak emberrel köti össze az embert, de mindennel, ami csak él. Me... |
|
|
|
|
|
|
|
... csodák ha jönnek
beférnek két szívdobbanás közé
ne teremtsetek helyet
hiányotok mint a tűzvész
kővé lesz a föld
a szív
kővé lesz az Isten
s a dermedt üres világnak
mi végre a csodák
mi végre
maradjatok hát
virágozzatok
virágozzatok magatoknak
mint a rétek és az erdők
virágozzatok nekünk
mi... |
|
|
|
|
|
|
|
... voltam, kihúztad az anyagot a táskámból. Mire beértem, már az ablaknál feküdtél. Énekeltél. Leültem a fotelbe, és rámmásztál. Isteni volt! Rohadt jó vagy az ágyban, basszus!
Hippi csak dermedten nézett maga elé.
-Aztán elkeztél sikoltozni. Felakadt a szemed, és csapkolóztál. Feltettelek az ágyra, mire te a lámpáért nyúltál és tarkón vágtál ezzel a szarral.
A lány eg... |
|
|
|
|
|
|
|
... halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
Hogy e csodát újólag megteremtse.
...
Ú... |
|
|
|
|
|
|
|
... kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "... |
|
|
|
|
|