|
 |
|
|
... valamit,
Eleddig még megfoghatatlant
És megöleljen valakit,
Eleddig megölelhetetlent.
A tüzes mélység megvakít,
Agyam fölforr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Zoltán/
Móra Ferenc: Szeretem én nagyon
Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csendes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MÓRA Ferenc
SZERETEM ÉN NAGYON...
Szeretem én nagyon
a bárányfelhőket,
csendes alkonyaton
el-elnézem őket,
ahogy legelésznek
mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
siratja a harmat,
terelgetik őket
friss, fürge fuvalmak
le a szemhatárba,
a kerek karámba.
Lassan ezüstgyapjuk
violásra válik,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Sándor
A sors elé
Ó, az ostobák, akik nem hisznek a sorsban! Nem tudják,
hogy hiába minden ármány, szándék és ügyeskedés, az
élet napsütötte tájképe egy alkonyaton megtelik árnyak-
kal; ami tegnap szabályos formában állott össze kezed
alatt, ma szétesik, hulladékszerűen, ami tegnap eleven ér-
zés volt és forró kapcsolat, ma nyúlós rag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemem távolra réved,
kesernyés hangom torkomon akad,
erőtlen testem lángokban ég el,
vágyam tüzében hamuvá porlad.
Lidérces álmok a sejtjeimben;
nyirkos alkonyaton a bánat mar,
átfutok az árulkodó képen
víz zuhatag mögé, mi eltakar.
Gázolok a tüskés emlékeken,
cseppek tükrében felvillan a múlt,
a legszentebb hitem hagy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Móra Ferenc - Szeretem én nagyon....
Szeretem én nagyon
a bárányfelhőket,
csendes alkonyaton
el-elnézem őket,
ahogy legelésznek
mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
siratja a harmat,
terelgetik őket
friss, fürge fuvalmak
le a szemhatárba,
a kerek karámba.
Lassan ezüstgyapjuk
violásra vál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szomorú,
Húllni-léptem végtelen mezők
És homlokomon vérző
Koszorú.
Mert az élet-csúcsra felértem
S testvér búval, keresve, vágyva
E rejtelmes, nagy alkonyaton
Ráismerek az istent ködlő
Világra.
Karom szerelemmel kitárúl.
S, jaj, betelt sorsom már nem ereszt:
Bukó nap vetíti nagy árnyam:
És feketén fellobog elé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lelkemen olykor
Sok szomjú vágy, sok szomorú kín,
Rám vigyorog a tűzszemü Élet
A város fényontó ablakain...
Valami tánc vad üteme zsong künn
Az illatos dalos alkonyaton,
S úgy rémlik, hogy egy fekete lány
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...
E leány: az ujjongó, tűzszemü Élet.
Csábitgat, hív száz alkonyat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nagyon
Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csendes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy legelésznek
Mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
Siratja a harmat,
Terelgeti őket
Friss, fürge fuvalmak
Le a szem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tavaszig.
Zord villa. Társtalan élet.
Festek. Sir a szél, besötétlett.
Itt jártál tegnap, igen.
Láttam: szemeden unalom.
De társnak hitt a szivem
a csapzott alkonyaton.
Eh, menj hát! Istenem áldjon!
Majd tűröm téli magányom.
Még tegnapi köd gomolyog,
ma is csupa sár a mező.
Tornácom előtt a nyomod
elmosta az ő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
KISS JÓZSEF VERSEI
Kiss József (Mezőcsát, 1843. november 30. - Budapest, 1921. december 31.) magyar költő, szerkesztő, a Petőfi Társaság t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretem én nagyon
a bárányfelhőket,
csendes alkonyaton
el-elnézem őket,
ahogy legelésznek
mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
siratja a harmat,
terelgetik őket
friss, fürge fuvalmak
le a szemhatárba,
a kerek k... |
|
|
|
|
|
