|
 |
|
|
... csendes völgybe hoztam bús vizem
hűs ár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... völgybe hoztam bús vizem
hűs árnyai ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... világ,
Holott úgy néz ház, ember, minden,
Mint ki az életet, jaj, megunta.
Seregszámlát tartnak a családok,
Fázón gondol mindenki télre
S megzsibbad minden alkonyaton
Mindenkiben itt a falunkban
Minden akárha-volt kis reménye.
Vannak, kik tán húszszor is ízlelték
Ily csiklandós izét a nyárnak:
Ezek a vén, komor boldog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamit,
Eleddig még megfoghatatlant
És megöleljen valakit,
Eled... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.
Egy szép alkonyaton melleje ültetett,
Ősz pillái alól könnye kicsordula,
S így kezdé szavait: Látod amott, fiam,
Amint a Balaton habja locsogva küzd
A bérc öbleiben, s rengetege... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... völgybe hoztam bús vizem
hűs árnyai közt el sohsem pihen,
a vizem zöld lett, hűvös, mély titok,
az esti nád itt mindig sírni fog
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Móra Ferenc
Szeretem én nagyon...
Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csöndes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy legelésznek
Mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
Siratja a harmat,
Terelgetik őket
Friss, fürge fuvalmak
Le a szemhatárba,
A kerek karámba.
Lassan ezüstgyapjuk
Violásra vá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MÓRA FERENC:
SZERETEM ÉN NAGYON...
Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csöndes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy legelésznek
Mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
Siratja a harmat
Terelgetik őket
Friss, f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Móra Ferenc
Szeretem én nagyon
Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csendes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy legelésznek
Mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
Siratja a harmat,
Terelgetik őket
Friss, fürge fuvalmak
Le a szemhatár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hófehér, hamvas
ölelésbe borulnak
az őszirózsák.
*
Langy esőcseppek...
holtakat sirat az ég
naplementében.
Szivárvány ívén
huny ki rőt alkonyaton
a gyertya lángja.
*
Ezüst holdsarló
elé fátylat köt az ősz.
Lezuhant az est.
*
Egy sápadt csillag
remeg az ég peremén.
Fénytelen a Ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szelíd csendes forrás a te hűs vized iszom
Minden eljövő szürke, álmos alkonyaton
Ott ülök lábadnál s hallgatom szavad
Csilingel fülemben minden gondolat
Cseppjeid lágyan mossák arcomat
S hagyom hagy szálljon velem a pillanat
Susognak a fák lágyan lengedezve
Így jön el minden kedves este.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ó, az ostobák, akik nem hisznek a sorsban! Nem tudják,
hogy hiába minden ármány, szándék és ügyeskedés, az
élet napsütötte tájképe egy alkonyaton megtelik árnyak-
kal; ami tegnap szabályos formában állott össze kezed
alatt, ma szétesik, hulladékszerűen, ami tegnap eleven ér-
zés volt és forró kapcsolat, ma nyúlós ragadék és teher,
ami tegnap lendület v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hizelgőn haldokolva,
hogy szivet tép és mégis elragad.
S hogy még tompább legyen a gyász, a szép és
halk hó, mint vattarostok, sűrű tépés,
hull-hull a v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gárdonyi Géza
GYERMEKKORI EMLÉKEIM
Előszó
Február elején Nagy Miklós életrajzi adatokat kért tőlem.
Mindig unalommal néztem azokat az írásokat, amelyek így kezdődnek:
S z ü l e t t e m . . .
Most magam is írjak egy ilyet?
Azonban, ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... elzsibbadt a karom. Mert könyökömet székem karfájára szorítva elábrándoztam; magam elé képzeltem a hidat: ott állok a dorlcote-i malom előtt, amely éppen olyan, mint azon a februári alkonyaton, sok-sok évvel ezelőtt. De mielőtt elszundikálnék, elmesélem, miről beszélgetett Mr. Tulliver a feleségével, a lobogó tűz mellett üldögélve, a bal kéz felé nyíló nappaliban, azon a délutánon... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
1.
1843-ban vagy 44-ben halt meg Io, Pesten, a Váci utcában. És ahogy késő szeptemberi alkonyaton tegnapelőtt betévedtem abba a házba, átölelt engem a sötétben gyengéden, mint valami illatos szellő, amely leanderbokrok felől jő.
2.
Az udvar, ahol ez történ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... völgybe hoztam bús vizem
hűs árnyai közt el sohsem pihen,
a vizem zöld lett, hűvös, mély titok,
az esti nád itt mindig sírni fog
zizzenve a szélben, alkonyaton,
míg árnyak suhannak távol dombokon -
forrás:Összegyűjtött versek
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendes völgybe hoztam bús vizem
hűs árnyai közt el sohsem pihen,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy a kopaszság, satnyulás előtt
meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ég dicső képére,
Ott nyissuk meg szíveinket
A szépnek érzésére.
Nézd, már a nap sugárai
A hegyekbe merülnek,
S Hesper piruló lángjai
Alkonyaton derűlnek.
Égi bíbor festengeti
Az aranyos felhőket,
Esti szellőcse lengeti
Az illatos ernyőket.
A setét bükk felett ragyog
A hold c... |
|
|
|
|
|
