|
 |
|
|
... boldogság nekem,
E rózsaujjú, ifjú idegen,
Ha megtalálna, elfordulna tán
És megriadva nézne vissza rám.
Öreg poétám, te kis szürke ember,
Az októberi bús alkonyaton,
Amint itt gubbasztunk égő szemekkel,
Életed titkán csügg gondolatom.
Ó mennyi dallamtól zsongott a lelked,
Hogy szórta szíved fényét, melegét.
Örök tavasz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.
Egy szép alkonyaton melleje
ültetett,
Ősz pillái alól könnye kicsordula,
S így kezdé szavait: Látod amott, fiam,
Amint a Balaton habja locsogva küzd
A bérc öbleiben, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... dicső képére,
Ott nyissuk meg szíveinket
A szépnek érzésére.
Nézd, már a nap sugárai
A hegyekbe merülnek,
S Hesper piruló lángjai
Alkonyaton derűlnek.
Égi bíbor festengeti
Az aranyos felhőket,
Esti szellőcse lengeti
Az illatos ernyőket.
A setét bükk felett ragyog
A ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tavaszig.
Zord villa. Társtalan élet.
Festek. Sir a szél, besötétlett.
Itt jártál tegnap, igen.
Láttam: szemeden unalom.
De társnak hitt a szivem
a csapzott alkonyaton.
Eh, menj hát! Istenem áldjon!
Majd tűröm téli magányom.
Még tegnapi köd gomolyog,
ma is csupa sár a mező.
Tornácom előtt a nyomod
elmosta az ő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... hizelgőn haldokolva,
hogy szivet tép és mégis elragad.
S hogy még tompább legyen a gyász, a szép és
halk hó, mint vattarostok, sűrű tépés,
hull-hull a vérző alkonyaton át.
És mintha az ősz halk sóhaja lenne,
oly enyhe az ég s az egyhangu este,
melyben a táj becézi bánatát.
Szabó Lőrinc fordítása
KÖLTÉSZETTAN... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fölzengenek
A végtelenség és a semmiség.
A gyermek is fölsóhajt: Ó, mi szép!
Juhász Gyula: Kiss Józsefnek
Öreg poétám, te kis szürke ember,
Az októberi bús alkonyaton,
Amint itt gubbasztunk égő szemekkel,
Életed titkán csügg gondolatom.
Ó mennyi dallamtól zsongott a lelked,
Hogy szórta szíved fényét, melegé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világ,
Holott úgy néz ház, ember, minden,
Mint ki az életet, jaj, megunta.
Seregszámlát tartnak a családok,
Fázón gondol mindenki télre
S megzsibbad minden alkonyaton
Mindenkiben itt a falunkban
Minden akárha-volt kis reménye.
Vannak, kik tán húszszor is ízlelték
Ily csiklandós izét a nyárnak:
Ezek a vén, komor boldogok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamit,
Eleddig még megfoghatatlant
És megöleljen valakit,
Eleddig megölelhetetlent.
A tüzes mélység megvakít,
Agyam fölforr, torkom rekedt
S bomlott, nehéz alkonyaton,
Átkozott, szent Lehetetlenség,
Zengem sorvasztó éneked.
HAJH, ÉLET, HAJH
Hajh, Élet, hajh,
Kinek a köntösöd éget,
Hajh, Élet, hajh,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tormay Cécile (1876-1937)1.rész
A századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krón... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
titeket kérlek, adjatok erőt,
hogy a kopaszság, satnyulás előtt
megfesthessem bár egyszer magamat,
bodros hajjal, sudár-fiatalon,
hűvös, domboldali alkonyaton,
egy tisztáson, vörösfenyő alatt!
 1949. február.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendes völgybe hoztam bús vizem
hűs árnyai közt el sohasem pihen,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... völgybe hoztam bús vizem
hűs árnyai közt el sohs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tavaszig.
Zord villa. Társtalan élet.
Festek. Sir a szél, besötétlett.
Itt jártál tegnap, igen.
Láttam: szemeden unalom.
De társnak hitt a szivem
a csapzott alkonyaton.
Eh, menj hát! Istenem áldjon!
Majd tűröm téli magányom.
Még tegnapi köd gomolyog,
ma is csupa sár a mező.
Tornácom előtt a nyomod
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... messziségben.
Oly szép vagy, mint régen, hogy anyám ölében
Kitártam érted két rózsás karom,
Oly szép vagy, hogy mostan a kereszt tövében
Anyátlan, tanyátlan is sírva köszöntlek az alkonyaton.
Sírva köszöntlek, dadogva megáldlak:
Légy tiszta örökre az éjek egén
S akadjon mindenik kék őszi estén
Valami nótás, sírva-bohókás
Téged kös... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lakik
hiszed?
hiszem!
ez a tavasz
örvény-virágzás
nagy örvényében szótlanul megállunk
az alkonyatig fut az ég-barázda
az alkonyatig fut a föld-barázda
az alkonyaton átjut a nyugtalan madár
s a nap-hegyekben - látod?
fehér csontját a nagy tükrök kigyújtják
tűz-tavasz-örvény perzseli a tollát
úsznak elúsznak a cikcakk faága... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Az ősi küldött
Harmadik rész
A fehér barát
(Budapest, 1937.)
Ki zörget odakinn?
Senki sem felelt és a zörgetőkalapács sem mozdult többé a kapun.
Mióta az eltévedt lovas közelért, az erdős gerinc kis tisztásain szétszórt kunyhók bujkáltak elő a gyöngülő világosságból. Valami árva hegyi falucska lehetett a hely. A fák között már e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megnövekedett előttük a becsülete. Kívánni kezdték a hazatértét. Jöjjön és mondja, miképpen keressék komor gazdájuknak a kedvét.
Kevés nappal ezután történt, hogy valamelyik alkonyaton, a víz irányából futva jött a kunyhók piacára egy pásztorember és jelentette:
--- A vigyázók már napszállta óta fegyvereseket figyelnek a kolontói parton. A nádakban bujkálnak, és ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem nevetett úgy, mint régen. Az anyjának nem panaszkodott, ha fájt neki valami. Sok elmondhatatlan titka támadt. Kék szeme sötétebb lett és régi játszótársait elkerülte.
Egy alkonyaton azután, a kraneioni kapu előtt, egy ifjú embert látott, akit lármás, rivalgó tömeg sodra vitt a cyprusligeten át, Herakles temploma felé. Vállán vitte a nép, mint egy istenszobrot. És az e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szerelmére gondolt --- legnagyobb ellenségének a leányára, akit lopva láthatott olykor szentmise alatt. Neszét vette a leány atyja ennek a végzetes szenvedélynek és csapdát állított. Egy alkonyaton nyitva hagyta annak a kertnek az ajtaját, melyben Donna Rezia zenélve gyakran ringatta álomba magát. A szerelem bekötött szemmel vezette el az alvó leányhoz a lovagot... De csak annyi i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Móra Ferenc
Szeretem én nagyon
Szeretem én nagyon
a bárányfelhőket,
csendes alkonyaton
el-elnézem őket,
ahogy legelésznek
mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
siratja a harmat,
terelgetik őket
friss, fürge fuvalmak
le a szemhatárba,
a kerek karámba.
Lassan ezüstgyapjuk
violásra vál... |
|
|
|
|
|
