|
 |
|
|
... folyam,
Mint egy biztos és elvont folyó-eszme...
És hova fut, amely eltér a kellő iránytól,
Hogy halljam, mily karszton dűl le?
A Meglepetés mily hidegében hűl le?
Milyen komor ködöktől lepi felhő?
Nem tudom... Elvesztem őt... S visszatérnek
A jelen világ színei, fényei mind
Az én Valóságom távlatába megint,
S a folyó megsz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... színezik át nagy hajók vitorláit
Ahogy indulnak a mólótól, árnyékként húzva maguk után a vízen
Ama réges-régi napfényben fürdő fák körvonalait...
A kikötő, amiről álmodom, komor és halovány
És, noha innen nézve tele napfénnyel a táj...
A lelkemben ez a mostani nap komor kikötő csak
És a napfénytől ragyogó fák a kikötőből kifutó hajók...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a nap. Valahol a Lídó
fövenyén mosolyt forr a nyár.
Itt megreped a csönd, a nyíló
szemeken átszáll a Halál.
Négyszer suhint kaszája éle.
A terem csöndes és komor.
S ők állják, mintha egy sem élne,
Hűsen, mint négy ezüst szobor.
S a négy vágás finom sebére,
kivérzik négy gúnyos mosoly.
S e gúnyos görbéjén a szájnak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert:
Titok
Komor, fenséges sziklabérc fokán
márványba vésve áll egy nagy titok. . .
Hiába kérdi bárkinek fia,
a szirt örökre hallgatag, konok. . .
Körös-körül éles tarajok nyúlnak,
összeolvad ember, állat vére,
s a kit kísért a rejtelmes homály,
szörnyű halál lesz annak büntetése. . .... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mindörökre.
.
Tarka és színes az ifjúság,
Sok piros betű a boldog szerelem.
Kék a jóság, arany az öröm,
Zöld a reménység, a béke, türelem.
.
A szenvedés betűje lila,
Komor és fekete színe a gyásznak.
Az üres lapok sorakoznak,
És mind-mind a te életedre várnak.
.
Lehetnek itt olyan oldalak,
Amelyeket szürke betűkkel í... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
Az álmos erdőt, ha a komor évszak
leheletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókadt minden,
.
de a kései virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a mezte... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
az álmos erdőt, ha a komor évszak
lehelletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden, de a kései
virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
Az álmos erdőt, ha a komor évszak
lehelletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden,
de a kései virágok végső pompájukban állnak,
... |
|
|
|
|
|
 |
|
|
... amelyek korábban védelmi jellegű kamatemelésekre késztették az MNB-t. A ház londoni elemzői ennek alapján azt jósolják, hogy ha az MNB a következő három hónapban módosítja alapkamatát, az - a "komor" gazdasági növekedési kilátások ellenére - sokkal nagyobb valószínűséggel lesz kamatemelés, semmint kamatcsökkentés.
A cég szakérőinek forgatókönyvei szerint ha a forint megmarad ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... felhők, elrejtik a tájat! Ahogy nő a reggel, erőlködő kedvvel, ásít néha párat. Színei szürkések, beolvad a tájba, vidámságot nem csal az emberek arcára... Az erdei tisztás szinte feketében, komor fák árnyéka reá vetül éppen. Esőfelhők gyűlnek odafent az égen, sötéten, borúsan lassú ügetésben... Elpihen az árnyék, madár, fű se rezzen... szól a nap a tájnak... Jövök majd a vidám ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
az álmos erdőt, ha a komor évszak
lehelletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden, de a kései
virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tó
Áll a hegytetőn a sima tükrű tó -
Merengő szemmel, mozdulatlanul
A kékes fényű Végtelenbe néz,
Amely színére ráborul.
Acél tükrén a mély, komor vadon
Árnyéka nyugton, álmodón mereng . . .
Sötét ladi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szomorkodni ... az időjárás ... az nem ok,hisz most van itt az ideje ... rosszul
ébredtem ... máskor is előfordul ... kérdezz-felelek játék magadban,de máris egy újabb járókelő közeledik bús,komor
arccal. Ráadásul ismerős. Határozott,éles képváltás ... rámosolyogsz,megszólítod ... egy-két kedves mondat után két
megelégedett ember megy a dolgára ... Megtörténhet ? - ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
Az álmos erdőt, ha a komor évszak
lehelletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden,
de a kései virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a mezt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... [/kep]
Állt a sziklaszirten. Haját a vad szél az arcába csapta, a ruháját tépte, de mégis rendíthetetlen maradt. Az eső szakadt, mintha dézsából öntenék. Villámok cikázása szabdalta szét a komor felhők gyülekezetét. Sötétség honolt. A Nap is elbújt a fellegek fölé, hogy ne kelljen látnia a vihar pusztítását. A természet harcolt az elemek ellen. A fák hajlongtak, mint aki behó... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még a doktor, régi álom, nincs a listán,
Fájós hangon nyikkant kettőt, majd megszólal álnok-tisztán:
Drága édes hites uram, meg ne orrolj, amit mondok,
Nevelésed oly komor volt, nem bírom el ma a gondot,
Mossál, főzzél ma Te Drága, ha nem akarsz eltemetni,
S hívjad ki a Varga doktort, engem itt meggyógyítgatni,
S míg a buta szarvas tulok, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved "Holló", oly olvadó-omló.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szürkén nevet rám az ég,
ősz van, szívem mégis ég.
Lángjában szemed, mely kék,
komor, mint a téli éj.
Süss fel nap, így szólók én,
állok ott, az út végén.
Tavasz volt, s most van tél,
zúzmara alatt egy kép.
Kép, mely ma is ott benn ég,
szikrát vet az üres tér.
Hol voltál, s elmentél,
tavasz nyomán jött a tél.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ismerkedem én,de csakis komoly kapcsolat reményében, ami már eleve halott ügy, jövök rá. :(
Kérdem én, miért nem merek élni és élvezni ami megadatott nekem? Miért vagyok befásult , komor ezen dologban?
Remélem ez a felismerés, hogy kijár nekem, mert ez volna a helyes, hisz ez megíratott....majd egyszer mélyen bennem fény gyújt és lépek. Addig is itt írok nekt... |
|
|
|
|
|
