Keresés: elmondhatatlant, "Elmondanám, Végső búcsú :((, kék világ, Magányom útján bandukolva...., Magányom útjain......., Íme itt az írás!, Ím itt az írás!, Kék világ születik a Földre, /Safárik Gabriella/, no comment, Kilódultam az álomból,, Amikor kimondom..., Élni veled..., képes., Hazugság Birodalma vs. MÁV, Faggattalak, A hazugság birodalma, szeretettel, Álmomban, 5, , "Elmondanám, ""Elmondanám , , Elmondanám az elmondhatatlant... , Csak mint egy titkot, halkan , súgnám: hideg téli virág, valaki most is gondol terád. , Elmondanám... , , Elmondanám az elmondhatatlant... , Megmutatnám a láthatatlant. , Azt hogy hogyan táncol az ősz; , S megpihenve alszik levél a levél közt. , Elmondanám... de nem leh, Végső búcsú :((, óvodába megy, iskolába, talán hegedül. S Te nagyon büszke leszel Rá. , Így kellene. , De ott lesz vele csodálatos édesanyja és nagyszerű barátaid, akik majd elmondják az elmondhatatlant, hogy ki is az ő édesapja. , Attilám befejezem. Elengedlek. De még valami. , Néhány nappal ezelőtt kórházban voltam, vérvételen és a folyosón egyszer csak hallom, ahogy mondták rám:, kék világ, idegen voltam én&, S most hirtelen magamat éreztem magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant., Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed., Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyság, Magányom útján bandukolva...., a Föld, idegen voltam én, S most hirtelen magamat éreztem magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant., Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed., Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat, Magányom útjain......., Föld, idegen voltam én., S most hirtelen magamat éreztem magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant., Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed., Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat,, Íme itt az írás!, gondolattal,, s hogy lüktet a szív benne a fájdalommal,, a jósággal és a nagy világszerelemmel!, Jaj, elfogni hamar az elillanó valamit!, Jaj, elmondani hamar az elmondhatatlant!, Jelekbe, paírra a vért, a szívet,, az érzést, a gondolatot,, s az idegek vonaglását betűkbe rögzíteni hamar!, hamar!, Mert múlik a perc, és minden változó a pill, Ím itt az írás!, gondolattal,, s hogy lüktet a szív benne a fájdalommal,, a jósággal és a nagy világszerelemmel!, Jaj, elfogni hamar az elillanó valamit!, Jaj, elmondani hamar az elmondhatatlant!, Jelekbe, papírra a vért, a szívet,, az érzést, a gondolatot,, s az idegek vonaglását betűkbe rögzíteni hamar!, hamar!, Mert múlik a perc, és minden változó a pil, Kék világ születik a Földre, én…, S most hirtelen – magamat éreztem – magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant. Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed. Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat,, me, /Safárik Gabriella/, a Föld, idegen voltam én, S most hirtelen magamat éreztem magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant., Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed., Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királysá, no comment, idegen voltam én, S most hirtelen magamat éreztem magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant., Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed., Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi kirá, Kilódultam az álomból,, , ajkaidat néztem, felfehérlő fogaidat, nyakadat, vállaidat, melleid , megbújó lomha árnyait. , Szép voltál és gazdag és szerettél. , S mint aki keresi a szóval , elmondhatatlant, úgy néztem rád: segíts! , Oldd fel bennem a görcsöket, a vágyba futó igéket, a szótlanságba dermedt látomásokat, érints meg parázsló ujjaiddal, hogy , Amikor kimondom..., kimondom a szót: szeretlek,, Meztelen előtted ilyenkor szívem, Ha nem tud szólni úgy, mint egy ima, Hogy ne kopjon a szó, nem ismételgetem., Ha nem mondja el az elmondhatatlant, Szemem téged ölelő sugara,, Nem mondja el azt egyetlen szó, Mely csak repedt harangként kongana, Ha esténként fáradtan hallgatok,, Kinyújtott kezem mondja el, Élni veled..., ...Élni, Veled, , Hogyan mondjam el, Neked, az elmondhatatlant?, Hogyan mondjam el, Neked, a kifejezhetetlent?, Hogyan mondjam el, Neked, a lehetetlent?, Hogyan mondjam el?, Neked, szerelmem búvó,, barlangi patakban hunyó, rendszerét? Rendszer ez, talán? ...vagy csak méz?, Akármi is ez, nekem édes,, képes., idegen voltam - én..., S most hirtelen - magamat éreztem - magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant. Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed. Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat,, me, Hazugság Birodalma vs. MÁV, jegyében, [kep]http://www.ujjobboldal.hu/files/images/amf.jpg[/kep], Primo Levit a „holokauszt” azon „nagy tanúi” közé szokták sorolni, akik Elie Wiesel mintájára el tudták mondani az „elmondhatatlant”, egészen a gojok zsebeinek legmélyéig és a büntető törvénykönyv legaljáig. Kizárólag az ő tanúvallomásuknak köszönhetően lett tilos, Faggattalak, faggattalak,, ajkaidat néztem, felfehérlő fogaidat,, nyakadat, vállaidat, melleid, megbújó lomha árnyait., Szép voltál és gazdag és szerettél., S mint aki keresi a szóval, elmondhatatlant, úgy néztem rád: segíts!, Oldd fel bennem a görcsöket,, a vágyba futó igéket,, a szótlanságba dermedt látomásokat,, érints meg parázsló ujjaiddal,, hog, A hazugság birodalma, Primo Levit a „holokauszt” azon „nagy tanúi” közé szokták sorolni, akik Elie Wiesel mintájára el tudták mondani az „elmondhatatlant”, egészen a gojok zsebeinek legmélyéig és a büntető törvénykönyv legaljáig. Kizárólag az ő tanúvallomásuknak köszönhetően lett tilos a Hazugság Birodalmának alávetett országokban kétségbe vonni az emberirtó gázkamrák, szeretettel, beszéljen, aki fájni sem mer,, Mért vagy te itt, szomorú úriember?..., , MIÉRT KELSZ ÚJRA..., Miért kelsz újra, vágy, hová merengsz,, Szavakba sírni az elmondhatatlant?, Dalt, mely már éteri magasba leng,, Tud a hangszer, melynek a húrja pattant., , MEGVÁLTOZIK..., Megváltozik szép lassan a világ,, Szelíden, halka, Álmomban, a Föld, idegen voltam, én, most hirtelen magamat éreztem magamat láttam valahol, valakiben., - Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?, Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant., Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed., Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyság, 5, fel ezt a létező jelzőt, csak valami módon felidézheti a valóságban... semmi sem lehet ilyen vagy olyan..., Aztán kitépte a lapot, látván, hogy jámbor vakmerőségében az elmond, , ,JóForrás, Jó forrás