|
 |
|
|
... bucsuztatok, én nem tudtam , én a viszontlátás reményében mentem haza, a korházból... és ennek is sok éve már 1995. március 4. 11 óra 15-kor.
Rendbe tettem a lakást, picit ledőltem , megpihenve elaludtam. Riadtan ébredtem, . 15.20 kor... hivtam a gyerekeimet , menjünk be az édesapjukhoz. .... már nem volt élő kihez.............. a következő napon a távcsiban tudtam meg 15.20-... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mosolygó embert,
A csendes, tiszta, szép víztükörben.
Egy főnixmadár leereszkedik,
szépen lehajtja fejét,
S hosszasan kortyolja a természet erejét.
Megpihenve, szomját eloltva távozik,elrepül,
De visszanéz, gondolkozik, elérzékenyül.
Visszanézve sok mosolygó embert lát a vízben,
Sok mosolygó arcot,
a tiszta, szép ví... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... első napot, mikor valamin is elkeseredtünk. Mert az élet ilyen. Egyszer jó hozzánk, máskor gonosz. De mindenképpen egyszer vége lesz a játéknak, kilépünk ebből a sratégiából és akkor megpihenve visszanézhetünk hány ezer helyen rontottuk el az egészet. Hány alkalom lehetett volna, amin javíthattunk volna, jobbá tehettük volna az egész életünket és ezáltal talán másokét is. Mégsem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ezt Én magam írtam, elég drámai, vagyis tragikus történet
Gyönyörű a tavasz, a fák üde zölddé változtak, a fákon megjelentek megannyi csodás kis virágok, a levegő áramlása, szinte szerelmet hozó fuvallatot éreztet.
Egy gyönyörű tavaszi napon, egy fiú és lány találkozott a parkolóban. Egymással szemben álltak, mosoly arcukon, a felhőtlen boldo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mert soha nem tudhatjuk, hogy meddig van.
Fel és le, hullámzol te magad is a vízzel. Ár és apály, telihold és újhold, naplemente édes íze a kedvessel összebújva, gyermekként megpihenve a szerelemben. Úgy iszod az életet, mint amikor forró nyári napokon a kiszáradt szádba végre valami hűs folyadék jut; még a csontjaidban, a mellkasodban is érzed, ahogy gyógyítóan szétár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!...
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szerelem, ébredés, sőt felébredés egy igazi létállapotba. Olyanba, amilyenben mindig is élnünk kellene. Persze lehet szerelmet érezni csak úgy bele a nagy kozmikus egységbe is, de a megszokott az, hogy egy másik ember iránt lobban fel ez az érzés bennünk.
A szerelem sem nem vak, sem nem süket, de még csak vaksüket sem.
A szerelemben pont azt látjuk meg a másikban,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nagyon
Magányos, álmatlan szürke hajnalon
könnycseppek, lassan, ha gördülnek arcodon
Mint örvényben, egyfelé tartanak
könnyeid majd arcomra hullanak
S megpihenve álmok, vágyak színes szövetén
életek sodrában jöttödre örökké várok én...
Hívásod ha könnyes szemmel várom
fájdalmam kapuját magamra zárom
ölelj magadhoz hisz' egye... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mer... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagy halálos vétek -
pihének lenni, selyemnek, prémnek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!...
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámítás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
valaki most is gondol terád.
Elmondanám...
Elmondanám az elmondhatatlant...
Megmutatnám a láthatatlant.
Azt hogy hogyan táncol az ősz;
S megpihenve alszik levél a levél közt.
Elmondanám... de nem lehet.
Elmondanám az elmondhatatlant...
Hogy csillagos ég, meg nyári éjszaka,
a nádas vidám zaja...
Hog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... forgószele kap fel, átrepítve ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
"Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a törékeny gallyakon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében."
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre...
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodozva róla: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!..
Csalódni mindig, soha célt nem érve.
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
"Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a
törékeny gallyakon megpihenve átéli az alatta
tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert
bízik szárnya erejében."
(Victor Hugo)... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fegyelmezetten,
forrón lüktető torokkal, hálás szívvel,
a tárgyakba rejtőzve, jelt sem adva,
pillantásod kegyére várakozva,
állok a csorba kávéscsésze peremén,
egy pillanatra ott megpihenve,
futólag érintem ajkad nyomát,
majd alakot cserélve lopakodom,
a falak mentén sietve menekülök,
mert űz gyarló végzetem tovább,
újabb és újabb ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ütemmel
megállíthatatlanul. Dallamként zenél
minden pillanatban mit Veled töltök,
így érezve egymás végtelennek
tűnő szeretetét. Csendben megbújik
ölelé... |
|
|
|
|
|
