|
|
|
...
S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.
Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.
És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.
Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.
A vérem titokzatos árja
Hajtotta bennem muzsikára
A vágy... |
|
|
|
|
|
|
|
Karinthy Gábor
Dal a tűzről
Minden a forróság szülötte,
nincs a világon semmi, csak láng.
Utunkon a hőség hajt végig,
s nesztelenül zuhogva csap ránk.
A szürkeség egy alvó fáklya,
csak nincsen, aki felijessze.
Meredt kacaj a sóhaj és a
vakondok elvarázsolt fecske.
A tűz vezérli az időt is,
fut az id... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... birkózni, jaj, még meddig szabad,
Meddig pártolnak a bűvölő szavak
Elöntve ajkam?
Mert elmondani még sokat akarok,
Mert kellenek még az esős hajnalok
Zúgva, zuhogva.
El nem apadhatsz még, életem ere,
Tele a vérem, lelkem, torkom tele:
Áradni fogsz még.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek - - -
Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják - - -
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim - - -
Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tisz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szél borzong vörös hegyeken.
Szavak mélyén a dolgok arca
megfejthetetlenül pihen.
Tavakban ingó tájra nézz,
és megriaszt a kék varázs.
A héj alatt zuhogva fut
sötét, parázsló villogás.
Hangokat tapogat a száj,
koccanó, üres burkokat.
Szemünk alján felfénylenek
a mesebeli madarak.
Sajgó tűz... |
|
|
|
|
|
|
|
... egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.
Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.
Megölelné... |
|
|
|
|
|
|
|
... komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek - - -
Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják - - -
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim - - -
Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tisz... |
|
|
|
|
|
|
|
Babits Mihály:
Nyár
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!
Hangos virág
kiált, bíbor szine... |
|
|
|
|
|
|
|
... vélünk lenni boldog,
S nincs Gazság, Bűn s Iszony, mely onnan elsodorna...
...Ó, ringass, drága ábránd, füst, len... |
|
|
|
|
|
|
|
... vélünk lenni boldog,
S nincs Gazság, Bűn s Iszony, mely onnan elsodorna...
...Ó, ringass, drága ábránd, füst, lengébb lágy sziromnál.
Kábíts még el, ne szállj, jaj, mert zuhogva jönnek,
Mint iszonyú özönvíz, jaj, jönnek már a könnyek,
S mindent kioltanak. Ó, jaj, mert nem birom már.
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.
Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.
És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.
Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.
A vérem titokzatos árja
Hajtotta bennem muzsikára
A vágy... |
|
|
|
|
|
|
|
Babits Mihály: Nyár
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!
Hangos virág
kiált, bíbor szinekk... |
|
|
|
|
|
|
|
... komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek - - -
Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják - - -
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim - - -
Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tisz... |
|
|
|
|
|
|
|
Babits Mihály:
Nyár
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Részeges darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!
Hangos virág
kiált, bíbor szí... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Szél borzong vörös hegyeken.
Szavak mélyén a dolgok arca
megfejthetetlenül pihen.
Tavakban ingó tájra nézz,
és megriaszt a kék varázs.
A héj alatt zuhogva fut
sötét, parázsló villogás.
Hangokat tapogat a száj,
koccanó, üres burkokat.
Szemünk alján felfénylenek
a mesebeli madarak.
Sajgó tűzzel... |
|
|
|
|
|
|
|
... napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.
Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.
Megölelném ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Babits Mihály Nyár
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Részeg darázs
ráng körülöttem tág kör... |
|
|
|
|
|
|
|
... teste,
S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.
Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.
És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.
Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.
A vérem titokzatos árja
Hajtotta bennem muzsikára
A vágyakat... |
|
|
|
|
|
|
|
... teste,
S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.
Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.
És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.
Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.
A vérem titokzatos árja
Hajtotta bennem muzsikára
A vágyakat... |
|
|
|
|
|
|
|
... Baudelaire, fordító: Tóth Árpád
Be jó is látnom, drága lomhám,
ha halkszinü fényt
szép tested tiszta bőre ont rám,
ég csillagaként!
Míg mély hajad zuhogva reng el,
s szaga csupa bú,
és árad, mint nagy, kósza tenger,
kék s barna habú,
lelkem, mint sajka, hogyha hajtja
friss hajnali szél,
ka... |
|
|
|
|
|