|
 |
|
|
Nem akarok,csak egy csókot adni,
s azt nyomban vissza kapni.
Nem akarok,csak még egy estét,
újra érezni szíved heves verését.
Csak azt akarom...,hogy itt légy velem,
de te nem vagy itt,s könycsepp hullik nesztelen.
Lelkem érted kiált fesztelen,
de te most sem vagy velem.
Nem szeretnék,már élni hiába,
csak neked születtem e világra.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek,amilyenek senki másnak..........
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne.
Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak !
És megint nev... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Barátság
"Az igaz barát támasz a bajban,
"nem igaz" barát, pedig nincsen,
mert az nem barát!"
"A barátság egy lélek,
mely két testben lakozik!"
"Ott leszek melletted én mindig, meglásd.
Egy igaz testvér hű marad egy életen át!"
"Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés
tönkre tegyen egy barátságot!"
"Az igaz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Igen nehéz meghatározni a szerelmet.
Annyit mondhatunk róla, hogy lelkünkben
uralkodást jelent, eszünkben rokonszenvet, testünkben egy titkos és gyöngéd vágyakozást: birtokolni azt, akit szeretünk.
A szerelem olyan, mint fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkban, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
A szerelem nesztelenül oson be a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
......fonák...
Egy cellában ült, legalábbis úgy tűnt, hiszen mindenütt rácsok vették körbe, akár egy rossz rémálomban... De már felébredtem - remegte mega elé, ezzel megszemélyesítve a rácsokat- Már ébren vagyok!! - köpte keserűen, és térdre hanyatlott... Ott volt... Tudta, filmszakadás van, le húzták a rolót... Remegve leült egy ülőalkalmasságként szolgáló (!)támla nélküli falho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
(Fromm)
"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain."
(Victor Hugo)
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
(Alexandra Penney)
Szerelem, ha ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Sík Sándor: A Mindennevű
Mindennevű, hogyan szólítsalak?
Nazianszi Szent Gergely
I.
Mindennevű, hogyan szólítsalak?
Mindenarcú, hogyan tapintsalak?
Mindenszívű, hogyan szeresselek?
II.
Titkosrendőr, polgári ruhában,
Az utcán ődöngők semleges mosolyával arcán,
Jelvénye az átmeneti kabát hajtókája ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila-Lovas a temetőben
Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel,
Kit csókkal vár a Nap leánya,
Kitárul két temetőkapu
S belovagol búsan-frissen
Az álmok kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat,
Bús daccal bolyong szerte-széjjel,
Lova már nyihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. - Sok a sír
S fut a Holddal az Éjjel.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tél a havason
Csend van. Szokatlanul nagy a csend. Benn a kandallóban ég a tűz, pattog a fa, kellemes a meleg és finom illat tölti be a kis szobát. Kinn elnémult az erdő. A madarak ijedve elbújtak az ágak közé, néha még észrevétlenül leszállnak a földre, csipegetnek, aztán gyorsan visszarepülnek a biztonságosnak vélt fészekbe. Csak a mókusok serénykednek, minden percet k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ...az éjszaka, a csillagokkal teleszórt tér, az alvó város a lábai előtt hevertek, szeretett így itt állni, a korlátra könyökölve, éjjel mindig felébredt, lábujjhegyen kiosont az erkélyre s csak álmodott, még gyermek volt amikor először a csillagokat kezdte nézni, csodálata tárgyává váltak a ég fekete drapériái, a távoli végtelen tér, a korlátlan szabadság érzete, akkor még azt hitte ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ez a vers úgy hömpölyög, mint a benne szereplő patak és talán mi vagyunk a kavicsok, akiket görget, vagy mi vagyunk a kavicsok, akik táncolunk benne...??
Harcos Gergely:
Töredék
a mester
éppen
két kőgolyóval
játszadozott
a templom
lépcsőjén
amikor
megszólítottam
mondd csak
- kérdeztem -
mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Derengő telihold, sejtelmes fényt, borit a tájra,
Sápadt arcát, szél cibálta felhő takarja el.
Arcom e fénytől halovány.
Kőkerítés mellett megyek, lassan tétován.
Óriásként tornyosul fölém, jelezvén hatalmát.
Érzem le fog győzni.
Fekete felhő mohon elnyeli a hold fényét,
Vészjósló... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Édesanyám nemsokára hazatért hosszú távollétéből. Mindannyian nagyon boldogok voltunk, hogy viszontláthatjuk, ám valami mégis egészen más volt. Ez a törékeny, kifinomult hölgy egyszerre megkeseredett asszonnyá vált a szememben, nem láttam arcán a mosoly egyetlen szikráját sem. Sűrű, fekete hajába ezüstös szálak vegyültek, bőrének természetes hamvassága elszáradt.
Édesany... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Feltettél 5 mithrillt Herceg gwuffra.
Gwuff verseny - Ötbánya (555. futam)
Ebben a körben már fogadtál a következő Gwuff!-ra: Herceg.
A mai versenyen futó gwuffok:
Hóbortos
Herceg
Rohanópatak
Töviske
Trubadúr
Nesztelen
Parittya
Veterán
Kabala
Cseresznye
Vagabund
Tűzcsóva|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mese a szeretetről , a tükörről és a szépségről
Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Felszállás előtt az utasok csodálkozva látják, hogy a kapitány és első pilótája egy-egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé. Először mindenki arra gondol, hogy biztos valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor má... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Párizsban járt az ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Sze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mese a szeretetről, a tükörről és a szépségről
Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:
Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű vo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nesztelen lábak surrannak
a folyosó hideg kövén,
szívem riadtan dobban,
senki sincs fenn, csak én.
Sötét szobámba csak egy halk
fénysugár oson be,
tudom, hogy megint értem jöttek
s elvisznek a semmibe...
che... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyakran elnézem, ahogy alszol.
mint egy lepkeszárny, törékenyen.
Ölelnélek, oly gyönyörű vagy,
de nem szabad érintenem,
hisz akkor megszűnik e varázs.
Az őszi napsugár ily' ártatlan,
mikor gyengéden simogatja
az aludni készülő fákat.
S gyakran hívogatja
a szellőt, hogy tanítsa táncolni,
magához láncolni
a bús őszülő ágat.... |
|
|
|
|
|
