Keresés: meglapul?, Nyári hajnal, Napok, Képes Géza Vallomás, Arany János: A POLOSKA, Ady Endre: Ének aratás előtt , szeretettel, hallgatunk..., Őszinte beszéd a zsidókról, Kmoskó Mihály: A zsidóság ...1, Hóesés, júliusban, szeretettel, Lesznai Anna: A szó..., Túlélni ..., Böröndi Lajos, Hogy én - ÉN lehessek, Csornai Lukrécia, Csornai Lukrécia, szeretettel, Egyedűl, JÓZSEF ATTILA: A kozmosz éneke, , Nyári hajnal, [kep][/kep], Horváth Piroska , Nyári hajnal, Tücsökzene messzire száll,, karmester még szusszal bírja,, napkorongja emelkedik,, látszik arcán hajnal pírja., Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken,, ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden., Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes, Napok, felesleges,, Minden, minden természetes,, Megbámulni mindent szabad,, Kevés szöveg sok kép alatt., Ma kristálytiszta könnyű kedvem,, Ma színekkel rakott napom., Meglapulok Isten ölében, Ki a könyvet tartja kezében, S az életet lapozgatom., Holnap, tán holnap a világ, Felolvad mámoros zenében., Elömlik örömmel és mézzel, E, Képes Géza Vallomás, vajon akkor meg fog-e szünni? Nem!, , Ha szétszakad az agy, s a szív s az ágyék, s az izomrostok mind szétomlanak,, rejtezve bennük meglapul a vágy még,, mely átömlött rajtuk mint tűzpatak., , Por és hamu leszek. Az idő malma, már csontjaimat is megőröli., , Arany János: A POLOSKA, mint, villám, s gondolat; - de legott visszatér, - noha engedelmet se kér,, -, gallérodba ragad, - s "eszi a nyakad" - aztán, megint ill'a -, berek! mint az ügyes guerilla, - meglapul az egész kamarilla., - Túl, szerénység neki nem kenyere, - nem várja, hogy híják, szépen: gyere!, - hova egyszer vendégül beférkezik, - onnan ugyan szűrit, Ady Endre: Ének aratás előtt , kiegyenesedtek, Ünnep készül, piros, szabad. , Indul a vén, magyar tespedés, Pattan a feszült, ostoba húr, Nagy g, szeretettel, ez Te vagy Kincsem - , Tégy bele most engem is: , gond-ruhám adom a pornak , s leszek csupaszra tisztult szívvé, aki a Mindenedbe , hallgatunk..., hallgatunk, én itt, te ott,, s a percekbe szőtt kis csodák, szétfoszlanak, míg szemlesütve, rohannak el az éjszakák., Messze vagy, a sóhajok közt, csókjaink emléke meglapul,, de tűnő álmok nem ringatnak,, csak vágyak fáradt csendje hull., Most hallgatunk, én itt, te ott,, s ha némaságunk összeér,, majd eltűnődve von szemünkre, Őszinte beszéd a zsidókról, Őszinte beszéd a zsidókról, http://data.gabucino.be/Anthologica_Antijudaica.html, , Előszó, , „Az antiszemitizmus elfogadhatatlan. Lelkileg mindannyian szemiták vagyunk." (XI. Pius pápa, 1938. szeptember 6.), , Van a világon egy lélekszámban kicsiny, az önértékelés terén viszont felülmúlhatatlan embercsoport (nép, Kmoskó Mihály: A zsidóság ...1, a Földön., Amint látni, a „Sibylla" meg van róla győződve, hogy a gojok birodalmának összeomlása után Izráel a világ ura marad. Ugyanez a véleménye a Henoch álnév alatt meglapult utópistának, aki képletes beszédeinek messiási részében szintén annak a reményének ad kifejezést, hogy az „Ember Fia", vagyis a Messiás a királyokat székhelyeikről s a hatalmasokat t, Hóesés, júliusban, valami,, alvadó vér a szívben., Madár kering, bár szárnya sincs,, éneke lehulló szalag,, tolla véres és sáros., Elvágott torokkal hallgatok, hóban a vers is. Meglapul, falu és város., Ezt a verset találtam egy kék füzetbe másolva. Júliusban írtam, de nem kezdtem vele semmit., Most ebbe a elektromos füzetbe másoltam., Nosz, szeretettel, hallgatunk, én itt, te ott, s a percekbe szőtt kis csodák , szétfoszlanak, míg szemlesütve , rohannak el az éjszakák. , Messze vagy, a sóhajok közt , csókjaink emléke meglapul, de tűnő álmok nem ringatnak, csak vágyak fáradt csendje hull. , Most hallgatunk, én itt, te ott, s ha némaságunk összeér, majd eltűnődve von sze, Lesznai Anna: A szó..., szó., A nagy kérdés, a nagy könyörgés -, A kincset keltő koldusnóta,, A teljesedést termő éhség -, És csak nekem szól., Énbennem mélyen meglapulva, Bezárva búgó gyöngyburokba,, Lelkem fenekének fövényén, Alszik a szó., Hangzása halk hullámharang,, Sohsem hallottan, mindig mondott,, Túlélni ..., [kep]http://s3.images.www.tvn.hu/2010/12/12/19/40/www.tvn.hu_d2ef93083c8d5c17d51518e5c3d30f2b.jpg[/kep], Túlélni , Hazugság hogy túlélni, mit gyomor nem bír el, hazugság meglapulni, amikor ütni kell, , Áltatás megmaradni, lelkünk sebeivel, szabadságot pótolni, nem lehet semmivel, , Fondorlat az a, Böröndi Lajos, valami,, alvadó vér a szívben., Madár kering, bár szárnya sincs,, éneke lehulló szalag,, tolla véres és sáros., Elvágott torokkal hallgatok,, hóban a vers is. Meglapul, falu és város., (Szerző bejegyzése) Ezt a verset találtam egy kék füzetbe másolva. Júliusban írtam, de nem kezdtem vele semmit., Most ebbe az elektro, Hogy én - ÉN lehessek, ., ., Saját Szíved lágy tükörét, állítottad elé ; a foncsor így, eltakart benne mindent ,, mi rút ... - mi kemény ..., ., Nem azt látod tükrödben ,, mi mögötte meglapul :, Így vezetlek félre én most, ~ akaratlanul ..., ., Hisz Szívünk oly változó !, Néha jóságos , szerény ..., De mellette ott az indulat :, ~ s az mindig d, Csornai Lukrécia, elmerül,, karodra húzva csíkokat., Szőnyeg, függöny, mind védtelen,, őrzik a karmai nyomát,, játékból “szitává” teszi, gazdája kedves otthonát., A kertben csendben meglapul,, lesből figyel, mint jó vadász., Szélvészként zúdul, mint vihar,, menedéket nem is találsz., Aztán, ha kedve engedi,, elnyújtózkodik kéjesen., Hagyja, Csornai Lukrécia, elmerül,, karodra húzva csíkokat., Szőnyeg, függöny, mind védtelen,, őrzik a karmai nyomát,, játékból “szitává" teszi, gazdája kedves otthonát., A kertben csendben meglapul,, lesből figyel, mint jó vadász., Szélvészként zúdul, mint vihar,, menedéket nem is találsz., Aztán, ha kedve engedi,, elnyújtózkodik kéjesen., Hagyja hogy , szeretettel, felesleges,, Minden, minden természetes,, Megbámulni mindent szabad,, Kevés szöveg sok kép alatt., Ma kristálytiszta könnyű kedvem,, Ma színekkel rakott napom., Meglapulok Isten ölében, Ki a könyvet tartja kezében, S az életet lapozgatom., Holnap, tán holnap a világ, Felolvad mámoros zenében., Elömlik örömmel és mézzel, E, Egyedűl, csendeket,, melyek szótlanul is elmesélik nekünk, a megmásíthatatlan boldog éveket., Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,, megbújni benne, mint egykor hajdanán,, s a benne meglapuló csillagfényű könnyet,, ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám., Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,, így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,, s majd így lépv, JÓZSEF ATTILA: A kozmosz éneke, , Szonettkoszorú, A melegszivű Költőnek,, a nagyszivű Embernek,, JUHÁSZ GYULÁNAK, aki örök Atyám és Bátyám,, nagy szeretettel és ezzel az ajánlásfélével:, Lelked valami különös csoda:, Meleg szivárvány őszi éjszakában., Ilyet még ember nem látott soha:, Elszomorodott m, , ,JóForrás, Jó forrás