|
 |
|
|
...
Tótfalusy István: A gubbiói farkas éneke
Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan bel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Teljesen felfrissültem tőle! - szól a kukac és kimászik a cseresznyebefőttből.
- Meddig bírja... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Telihold, te félelmetes égi kép.
Te, ki mindenkit magasból figyelsz.
Minden titkok tudója te,
ki az éj leple alatt meglapulva
vigyorogva beleásod magad titkainkba.
Még álmunkat sem hagyod szabadon.
Abba is befurakodsz, hiába nem akarom.
Hiába tiltom meg neked... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség -
És csak nekem szól.
Énbennem mélyen meglapulva
Bezárva búgó gyöngyburokba,
Lelkem fenekének fövényén
Alszik a szó.
Hangzása halk hullámharang,
Sohsem hallottan, mindig mondott,
Érthetetlenül egyszerü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... viszonyt.
Motyog még egyre,
és ha más nem, saját maga
majd ad szavának.
Carpe Diem - de mindörökké!
A jövőben majd élj a mának!
Barlang a hangja,
belebújik, és meglapul mély rejtekén.
Mit rejtek én?
Ez a hangnem, akár a visszhang,
nem?
És sose menj a terv után a füstbe!
A múlt reménye csalfa csak -
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Halkan suttogom, még mindig szeretlek.
Végtelen az erő, mi hozzád visszahúz,
Végtelen az idő, mi csendben meglapul.
Végtelen égre szögezem szememet,
Halkan suttogom, még mindig szeretlek.
Millió érzés, mi a szívemb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... legyen vége.
Számtalan csókod íze az ajkamon lebeg,
Halkan suttogom, még mindig szeretlek.
Végtelen az erő, mi hozzád visszahúz,
Végtelen az idő, mi csendben meglapul.
Végtelen égre szögezem szememet,
Halkan suttogom, még mindig szeretlek.
Millió érzés, mi a szívembe mart,
Millió emlék, mi minket mégis összetart.
Millió gond... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... heves,
szókimondó és cseles,
egyszer az, máskor meg ez.
Mint a szélka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... �
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés �
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség �
És csak nekem szól.
Énbennem mélyen meglapulva
Bezárva búgó gyöngyburokba,
Lelkem fenekének fövényén
Alszik a szó.
Hangzása halk hullámharang,
Sohsem hallottan, mindig mondott,
Érthetetlenül egysz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Zseni
CSAK EMBER TŰR...
Szikrát vet még a kő is, ha verik,
éles szilánkja tőrként visszaszúr,
csupán az ember tűr gyalázatot,
s korbács alatt a háta meglapul.
Az eb, ha rúgják, az is visszamar,
a méh, ha űzik, fullánkjával öl,
virág is védi gyönge életét,
tövisével a rabló kézbe tör.
Csak ember tűr némán, hu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.
Milyen jó hallgatni szíve dobogását.
Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
ami űz, haj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... könnyekben vagy könnyben
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség
És csak nekem szól.
Énbennem mélyen meglapulva
Bezárva búgó gyöngyburokba,
Lelkem fenekének fövényén
Alszik a szó.
Hangzása halk hullámharang,
Sohsem hallottan, mindig mondott,
Érthetetlenül egys... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... maradnak, megmarad hát a szégyenlősség is. Szerencsére az idő néha a segítségünkre siet, és a ,,korral" félénkségünk egy része magától elmúlik, az idegenek társaságában csendes, meglapuló kisgyerekből gyakran lesz a társaságot megszokó, sőt kedvelő felnőtt.
A félénkség kulcsa
A félénkség kulcsa az lehet, hogy nem tudjuk még elképzelni sem ma... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... erdőnek.
A hat fiú éppen az udvaron játszott. Már messziről észrevették a guruló gombolyagot. Azt hitték, az édesapjuk jön, és boldogan elébe szaladtak. A királyné meglapult az egyik terebélyes fa mögött, s amikor a fiúk odaértek mellé, mindegyikre rádobott egy inget. Azok meg, ahogy a selyem a testükhöz ért, nyomban hattyúvá változtak, és elszálltak a mes... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... és nekivágott az erdonek.
A hat fiú éppen az udvaron játszott. Már messzirol észrevették a guruló gombolyagot. Azt hitték, az édesapjuk jön, és boldogan elébe szaladtak. A királyné meglapult az egyik terebélyes fa mögött, s amikor a fiúk odaértek mellé, mindegyikre rádobott egy inget. Azok meg, ahogy a selyem a testükhöz ért, nyomban hattyúvá változtak, és elszálltak a messze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki ,,beslisszol" elinal,
Nem ,,battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
H... |
|
|
|
|
|
