|
 |
|
|
... tartott. Én némán haladtam mellette. Ezután folytatta.
- " Manapság már nincsenek holtig tartó barátságok. A fiaim is elmentek az iskolából és mindenki ment a maga útján." - Legyintett a kezével. - ,, Ez már nem az a világ!"
Próbáltam neki valami okosat mondani: - ,,Talán azért, mert manapság az emberek nem élnek át együtt nehéz napokat, nincs, a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZÉLES KINGA VERSEI
Rövid versei tengernyi gondolatot és elfeledett érzést ébresztenek. Versei nagyon figyelemre méltók, egyedi hangulatuk magával ragadó, embertársai ir... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mímeltem a beszédük.
Caffe nero, signorina!
Élet, élet, drága játék.
Acqua fresca con ghiaccio!
Játék, játék, drága élet.
És beszélgettem: Me dice?
És legyintettem: Niente!
És sohajtottam magamban
régi szívemhez: Gioventu!
Giovinezza, giovinezza!
Dov' e, dov' e signorina?
Így dobáltam el, mi pénz volt
a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... rendetlenséget: betömte és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Hagyj tiszta forgást az anyagnak,
a földben nincs helye fémnek, műanyagnak,
fertőzöd a növényt, pusztítasz állatot,
gyáraid füstjétől levegőt sem kapok.
s az ember legyintett,
a Föld csak könyörgött tovább.
Hallgass vén bolygó! Ez nem túl nagy változás,
ne félj, nem ez lesz az utolsó állomás,
s ha mégis, választok más bolygót magamnak,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lelkészek, ő kézbesítette. Egyedül nem győztem.
Ilyenkor késő estig elmaradt és szótlanul ment be a szobájába. Még légiriadó és bombázások alatt sem jött le, hiába hívtuk. Csak legyintett - és mosolygott. Tulajdonképpen mindig mosolygott. Nem csak az arca, belülről ragyogott. Azóta nem láttam olyan csúnya-szép, tündöklő arcot. Sokáig nem értettem ragyogása titkát. Nap m... |
|
|
|
|
|
 |
|
|
... középiskolában: a diákok óra közben felálltak a helyükről; a tanári asztalnál egyikük fejelő mozdulatot tett a pedagógus felé, majd a vállánál megragadta a blúzát és a kézfejével az arca felé legyintett, anélkül, hogy hozzáért volna; végül belerúgott a tanárnő székébe, míg a társa egy papírlappal többször meglegyintette a nő fejét.
A közleményben a törvényszék rámutat: alapes... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... pályatársai. Tudta, mit csinált, és amit alkotott, arra egyre mélyebb badacsonyi magányában is némán rátarti volt. Beszélgetés közben festőkről véleményt nem nagyon mondott, legfeljebb legyintett. Nagy szeretettel emlegette mindig Ferenczy Károlyt, Lyka Károlyt, Keresztury Dezsőt, Borsos Miklóst és Pátzay Pált, aki az ügyeit őszinte barátsággal intézte Budapesten, a hivatalos fóru... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kibújt a palackból. Betiltani, elfelejtetni nem lehet, apáról fiúra száll a nemzet önérzete. Erre már Ferenc József is hamar rájött, kemény kézzel kezdte, aztán csak morgott, később legyintett. A kiegyezés után még hangosabbá lett az emlékezet. Bécs nem találta az ellenszert a dacos ünnepnapra, nem is találhatta.
Az első háborút követő tanácskommün egyszerűen ,,ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét vo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ELIZABETH BARRETT BROWNING
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.
Szeretném megfizetni neked mondta, hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget azért amit tettem - legyintett. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.
- Ez a Te fiad? - kérdezte a nemes ember.
- Igen válaszolta a farmer.
- Akkor egyezzünk meg, had biztosít... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Egyedül maradt a Tündér, és várta, várta haza urát. Sorra jöttek haza a férfiak: sérülten, fáradtan, bénán, de a legény nem volt köztük. Ha a hazatért katonákat kérdezte uráról, csak legyintettek:
- A háborút elvesztettük, sokan odavesztek, nem láttuk őt, lehet, hogy ő is meghalt.
Aztán már nem jöttek többé katonák. A Tündér ráeszmélt: szerelmese elesett.
És a Tündé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Akkor majd visszaviszlek az ágyadba. Sürgősen vissza kell feküdnöd. A beteg az apa kezére nézett.
Á, semmiség az egész. Csak egy kis vágás. Mindjárt rendbejön. A bögre miatt van, legyintett az apa. Felnézett, és eltorzult az arca. Remélem, anya nem pöröl majd érte. Pont ezt a bögrét imádta annyira. Én meg most összetörtem. Éppen ezt a bögrét, amit annyira szeretett. Ki akarta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a dolgok között, nem veszik el csak úgy, hoci−nesze... De
nézze meg ezt az árvát! Szederjes a szája, ahogy a didergés gyakorlatozik rajta!
- Didereg? - legyintett Debrőiné. - Be van ez drogozva, édes fiam!
- Dehogyis! Csupán átjárta a hideg pincétől padlásig! Ólomnehezek a
tagjai!
- Miért, talán lemérted őket patika... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a királykisasszony. Megy egyenest a királyfinak, s rákiált:
- Te hitvány lélek, még ide mertél jönni?! Mért fordítottad el az öcséd szívét tőlem?!
Csak meglegyintette a kezével a királyfit, s ettől a legyintéstől mindjárt szörnyű halált halt. Azzal szépen visszament a kriptába, s lefeküdt a koporsójába.
Megy reggel a király a templomba, nézni... |
|
|
|
|
|
|
|
|
JUHÁSZ SZILVIA VERSEI
JUHÁSZ SZILVIA VERSEI
Juhász Szilvia ( Kisvárda, 1957. augusztus 25. - )|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gallyért jöttél? - kérdezte a leány.
- Ehe.
- Itt van bőven.
- Szedek is. Neked van cédulád?
- Nincs.
- Nekem sincs. Ha megfog az erdőkerülő...
A leány legyintett.
- Ne félj attól. Én már két hete kijárok.
- És nem bántottak?
- Nem is láttam őket. Ha éppen erre jönnek, hozzálapulok a fához. Azért is vettem föl az anyám kendőjét.
S ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kiszúrni
tetteimmel teveled.
- Segíts, mit kell másképp tennem,
hogy könnyítsem dolgodat,
szeretném ha vígabb lennél,
s napról napra boldogabb!
Á - legyintett - ne is kérdezd!
Ez most tanulság nekem,
egykor én is pont így éltem
a Földön az életem!
Őrangyalként vezekelnem
ezért kell, most láthatod,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
- Herlinger már volt itt? - érdeklődött Dömötör.
- Az előbb ment el.
- És mit mondott?
Az öreg lány csak legyintett.
- Szegény - sóhajtott Dömötör most oly csöndesen, hogy szinte csodálatosnak tetszett, miképp jöhet ilyen hang ekkora vastag, kövér emberből.
... |
|
|
|
|
|
