|
 |
|
|
| ... amik a legjobban kapcsolhatók hozzá, és az ágyneműjéből is kiszívtam már az illatát. Akkor csak annyit tudtam mondani, hogy képtelen vagyok írni róla, mert nincsenek letisztult érzéseim. Kavargott minden. Pont annyira zavaros voltam belül, mint ez az egész év, és nem tudtam elválasztani a dolgokat. Most, hogy pár napja hazajött karácsonyozni, már sokkal jobban érzem, milyen folyam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal né... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... varázslatból,
börtönből, fogságból.
Elvette emberünk
manótól a sípját,
bár sípok az éhét
már nem csillapítják.
Azért illendően
megköszönte szépen,
hála és a kétség
kavargott szívében.
Aztán útnak indult,
Fekete erdőhöz,
kövessük az útját,
Ő az egyik főhős.
Hát idáig értünk
a mai mesével.
Búcsúzkodni ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... távolról,
a Múltadból.
Egyre sötétebb árnyékot vetve
lassan, megállíthatatlanul jöttek
viharos fergeteget hozva magukkal,
mi szívünkben, azon
a kis helyen kavargott,
s zavart meg mindent,
mi Szép Volt.
Egyre hűvösebb lett,
aztán hideg.
Elváltunk.
A búcsú könnye
megfagyott az arcomon.
Most tél van nélküled,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... magjából. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De a felesége azzal biztatta, hogy őszintén el kell mondania mindazt, ami történt.
Jimnek kavargott a gyomra. Úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata! De azt is érezte, hogy a feleségének igaza van. Elvitte tehát az üres cserepét a munkahelyére, hogy szégyenszemre odaálljon vele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... úgy
vert minden csepp, úgy süvitett;
de a Háromcsőrű Kacsá-ban,
hová behajtott a hideg,
forralt bor és fűtött kemence
mellett megenyhűlt a világ
és zene kavargott a füstben
és szinte riszálta magát:
,,Szőrösarcú kis cica,
hol jártál az éccaka
titokba?"
Még vacogott bennem a lélek,
de a nóta már megfogott
s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Kay volt a neve, a leánykának Gerda. Nyáridőben egy ugrással ott teremhettek egymásnál, télen nehezebb volt: sok-sok lépcső lefelé, aztán sok-sok lépcső felfelé. Kint pedig hideg volt, kavargott a hó.
- Rajzanak már a fehér méhek! - mondta a kisfiú nagyanyja.
- Királynőjük is van? - kérdezte Kay, mert tudta, hogy az igazi méheknek van.
- Hogyne vol... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Fáradt vagy már bátyám! Pihenned kéne! - válaszolta a Bolond és csak kuncogott magában.
Egyszer csak egy szellő fújta át közöttük az út porát, ami finoman, selymesen kavargott az éterben. A szellő kecsesen körbefújta az öreg vándort is. Belébújt szakadt kabátjába, átjárta a gomblyukait, még a zsebébe is belebújt. Megérintette az öreg ráncos kezét, szélcsókot lehel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... árnyat, széllel víni harcot,
mély tengeren úszom, nem érve partot,
homokra építek s irok szelekbe.
A Napba álmélkodtam, s tönkretette
látásomat, ragyogva míg kavargott;
menekvő szarvasnak nyomán csavargok
egy sánta, rossz ökrön lomhán követve.
Mindenre vak vagyok, mindenre fáradt,
csak gyötrelmem hajszolnám nappal-éjjel,
s c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy még kegyetlenebbül gyötörjenek velük.
Sharra nézte a férfit, aki ködös tekintettel bámult valahová a messzeségbe. Vontatottan beszélt, mintha a hangjára is köd szállt volna, kavargott és úszott, mintha bizonyos dolgokat rejtegetne; érezni lehetett, hogy titkok lapulnak a szavai mögött, értelmük éppen csak előbukkan a homályból, a fények pedig elérhetetlenül messze vannak... |
|
|
|
|
|
