Keresés: csobog, Van egy fiam s egy lányom.., Halál, Gyermekeimnek!!!, Előhang..., Fegyvertelen vitézt éneklek, Rögtön akarom, Árpád, Féltékeny vagyok!, Hajléktalan lélekkel..., Add már, uram, az esőt!, A Mindenség balladája, Szép csöndesen aludj, Bella István, Erikától kaptam, Kint ülök a Tisza parton.., Szép csöndesen aludj, Lélekhúrokon, Gyermekeimnek!!!, Pőrén - Nő a lámpák mögül, József Attila 1925, , Van egy fiam s egy lányom.., én már nem leszek., Hab sorsuk legyen könnyű s szabad,, Törje szerte a sziklapartokat., Egy folyónak s egy tengernek,, árjában én is ott leszek., Két árba csobog majd életem,, a föld nem vehet vissza teljesen., Mulló pornak ágya csak-e föld., Bennük élem a végtelen időt., Gyermekimnek nyílló századók,, reám is derül boldogs, Halál, Halál, Sétálok a kihalt utcán,, A csillagok ragyognak rám., A távolban egy folyó halad lomhán,, Dallamosan csobog át az éjszakán., A parthoz érve megállok,, Senki nem lát,csak az égbolt., Ruháim lehullanak a földre,, Az életemnek lassan vége., Csendes a víz,de hívogat,, Elmerülök hát a habokban., Levegőm egyre fogy,Tudom,most biz, Gyermekeimnek!!!, leszek., Hab sorsuk legyen könnyű s szabad,,, törje szerte a szikla partokat., Egy folyónak, és egy tengernek , árjába cseppként én is ott leszek., Két árba csobog majd életem,, a föld nem vehet vissza teljesen., Múló pornak ágya csak e-föld,, Bennük élem a végtelen időt., Gyermekeimnek nyílló századok,, reám is derül boldo, Előhang..., édessé ízesül, vannak vidékek legbelül, szavak sarjadnak rétjein, gyopárként sziklás bércein, szavak kapaszkodnak szavak, véremmel rokon a patak, szívemben csörgedez csobog, télen hogy védjem befagyok, páncélom alatt cincogat, jeget-pengető hangokat, tavaszok nyarak őszeim, maradékaim s őseim, vannak vidékek viselem, akár a bőrt , Fegyvertelen vitézt éneklek, valósággal rámparancsolt, és azt már tudtam a Benedek fiúktól, hogy a mamával nem lehet vitatkozni. Kényszeredetten léptem hát be a csempés, elegáns fürdőszobába engedtem a vizet, hagytam csobogni, de nem léptem a kádba, hanem tíz perc múlva előjöttem. Benedek mama meg is kérdezte ugye milyen jó volt, nem rég csempéztette ki a fürdőszobát, hogy fognak örülni a gyerekek. Az ebédet , Rögtön akarom, teheted, bármit, oda is bedugod.. Alélok a gyönyörtől... lihegek nyögök... visítok... Robbansz..., Pihegünk. Mellém fekszel, magadhoz húzol, elalszunk. Ébredek, nem vagy sehol... Csobog a víz a fürdőben. Bemegyek, látom tusolsz. Rámmosolyogsz. Behúzol magad mellé, nevetünk... Csáó, jön a hang kintről, a barátnőm. Kurva életbe, nem zártam be a kaput... A fürdőben vagyok, Árpád, rózsák nyílnak,, Rózsákkal a tövisek barátkoznak., Nyugalmasan hajlong a ciprus és a puszpáng,, Az ősz félelmétől mentesek., A mezőkön csurdogál a csobogó víz,, Azt csobogja, hogy Allahon kívül nincs más isten., Felüdülni mindenki a rózsáskertbe megy,, S kezében fél narancsot tart mindenki,, Csendben ö, Féltékeny vagyok!, Holdra., Nézheti arcod nyugalmát,, Bepillanthat az álmodba., Veled lehet éjszakán át., Féltékeny vagyok a vízre., Érintheti kezed, arcod,, Lágyan simogatja tested, Csobogva vágyó dallamot., Féltékeny vagyok párnádra., Szerelmes szavakat suttogsz, Ölelő karomba vágyva,, mit nekem kéne hallanom., Mindenre féltékeny va, Hajléktalan lélekkel..., valaki: , „(Visz a vonat, megyek utánad,, talán ma még meg is talállak,, talán kihűl e lángoló arc,, talán csendesen meg is szólalsz:”, , „Csobog a langyos víz, fürödj meg!, Ime a kendő, törülközz meg!, Sül a hús, enyhítse étvágyad!, Ahol én fekszem, az az ágyad.)”, József Attila Ódajának Mellékdala zak, Add már, uram, az esőt!, kenyér, Add már, Uram, az esőt!, Enyhítsd meg a levegőt, Add már, Uram, az esőt!, Éjszínű felleget közelít a szél, Hozd már az Uram-esőt!, Telnek a vödrök és csobog a remény, Add már az Uram-esőt!, Emberek éneke az egekig ér, Add már, Uram, az esőt!, Add már, Uram, az esőt!, Add már!, Uram!, Az esőt!, , A Mindenség balladája, vérpatakokba, belefagyna a lét-zene s pirosan párázna magasba, lelkünk, ha kihagyna a ritmus! De él az Erő, de él az Ütem:, ,,Is-ten Is-ten Is-ten!'', Csobogón menetel a patak, a folyó, a folyam:, ,,Is-ten Is-ten Is-ten Is-ten!'', Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! A hegytűl a tengeri tájig, belehalna hala, Szép csöndesen aludj, kő., Meg a kalapács, Meg az ucca, S most csönd van., Régen volt amikor láttalak., , Dolgos két karod is oly hűs, Mint ez a nagy csöndű folyó., Nem is csobog csak lassan elmegy., Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák, Aztán a halak, A csillagok is., És én egészen egyedül maradok., , Fáradt vagyok sokat is dol, Bella István, visszahajolna , a voltba, csobban a jövő múltja: , a jelen, önárnya peremén , átbucskázva kirajzolja , önmaga árnyát a fény. , , A napvilágot a költemény. , , És csobog a föld. A fekete fény. , , ****************************************************************** , Bella istván: Önéletrajz, 1996 , Tóth Bálintnak , Ötvenha, Erikától kaptam, kő., Meg a kalapács, Meg az ucca, S most csönd van., Régen volt amikor láttalak., , Dolgos két karod is oly hűs, Mint ez a nagy csöndű folyó., Nem is csobog csak lassan elmegy., Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák, Aztán a halak, A csillagok is., És én egészen egyedül maradok., , Fáradt vagyok sokat is dolgo, Kint ülök a Tisza parton.., [kep]http://s3.images.www.tvn.hu/2007/05/27/08/55/www.tvn.hu_d5f4b6e5b72675d161fbb7d2887cecaf.jpg[/kep], Kint ülök a Tisza parton, Hallgatom a fodrozó víz lány csobogását., Mesét mesél, szerelemről, boldogságról., A parti fák lombjai, susogva hallgatják., Valahol ép halk zene szól ének csendül, Lágyan halkan szerelemről regél, Mullo időről elmú, Szép csöndesen aludj, kő., Meg a kalapács, Meg az ucca , S most csönd van., Régen volt amikor láttalak. , , Dolgos két karod is oly hűs, Mint ez a nagy csöndű folyó., Nem is csobog csak lassan elmegy., Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák, Aztán a halak, A csillagok is., És én egészen egyedül maradok. , , Fáradt vagyok sokat i, Lélekhúrokon, "Amikor meghallod, szelíden csobogni, lelked patakját, jusson, eszedbe, hogy ha van patak,, akkor egy óceánnak is, , Gyermekeimnek!!!, én már nem leszek., Hab sorsuk legyen könnyű s szabad,, Törje szerte a sziklapartokat., Egy folyónak s egy tengernek,, árjában én is ott leszek., Két árba csobog majd életem,, a föld nem vehet vissza teljesen., Múló pornak ágya csak-e föld., Bennük élem a végtelen időt., Gyermekimnek nyíló századok,, reám is derül boldogság, Pőrén - Nő a lámpák mögül, Látom, hogy fáj. Körbenézel. Úgy hiszed, senki nem figyel. Miért sírnál? Most az arcomon zubog végig a hideg sugár. Apró tűcseppek. Tűzcseppek, ahogy a mellemre érkeznek. , József Attila 1925, kõ., Meg a kalapács, Meg az ucca, S most csönd van., Régen volt amikor láttalak. , Dolgos két karod is oly hûs, Mint ez a nagy csöndû folyó., Nem is csobog csak lassan elmegy., Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák, Aztán a halak, A csillagok is., És én egészen egyedül maradok. , Fáradt vagyok sokat is dolgozta, , ,JóForrás, Jó forrás