|
 |
|
|
... nyár
emléke vissza- visszajár.
A szavak mögött, meglehet,
érezzük még a meleget,
melyben megbújhat csendesen
egy sohasem-volt szerelem...
Szívünkben furcsa dal csobog,
mikor az emlék fellobog.
Ki vagy? Ki voltál? Volt remény?
Hová sodort a sors, a szél?
Rád gondolok, s azt képzelem,
mellettünk vén cicánk pihe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Halkan susog a dombtetőn az erdő,
csókot hint a rózsás alkonyat,
tölgykoronás rengeteg ölén
halkan csobog, csobog a patak.
Talán elmélkedik. Talán nevet,
vagy sír benne egy elszakasztott húr,
csupán nekünk oly egyhangú e dal,
amint alant bársony-fövénybe túr.
Rajta libegve selymes barka száll,
ki tudja, honnan s mely... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyforma szépek!
Itt dupla a szeretet dupla öröm lángol
aki iker gyereket ölelhet magához,
szeretteik szívében a büszkeség dobog
csodát hordoz az élet, nagy boldogság csobog!
Szeretet és békesség töltse be szívünket
se bánat se szenvedés ne érjen bennünket,
azt kívánjuk másoknak amit önmagunknak
mindig örömmámorban járjuk az utun... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... álom
bújik meg a sok-sok ágon!
Tavasz-félen, fán és bokron
levélrügyek állnak posztot.
Nyáridőben - nagy lombsátor,
nyújtja árnyát a portálon.
Alatta csobog a patak,
Abban fürdőznek a halak.
Mit fürdőznek!? - ott is élnek,
hisz' számukra víz az élet...
Patakon egy szép korona;
egy hidacska ez a csoda!
Ahogy kö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tél
s jégüvegét parttól partig rakja,
a fákra zúzmarát lehel, nem henyél,
a mezőt deres köpenye takarja.
Varjú had az égen fekete folyó
alkonyi bíborban aludni csobog,
erdő ága ágy, est a takaró
a tejút szélén öreg hold ácsorog.
Zajokat a csend nagy zsákjába rakja
az alvó tájon fülel a hallgatás,
tán vacogó lélegzetem z... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csalitban csicsergés, csattogás,
Csörgedező csermely-csobogás,
Csonka cserfán csúf csóka cserreg,
Cserkészfiúk csapata cseveg,
Csokrot csinálunk csillagvirágból,
Csípéseket csalunk csalárd csalánból,
Csiga csöndben csúszik csicsóka csúcsára,
Csipkés cserlevélen cserebogár csápja.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... távolban hegyek vonulata dereng, az idő színpompás, napos és kellemes. Nézz körül és engedd magadba a táj szépségét. Finom csörgedező hangot hallasz. Odapillantasz, és egy tiszta kispatak csobog a lábaid mellett. Elindulsz a patak mentén, szíved boldog ettől a sok szépségtől, mi körülvesz téged. Miközben sétálsz, érezd meg a virágok illatát és halld a madarak csicsergését... E... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... MISZTÉRIUMÁNAK ELŐCSARNOKA
Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lehetséges,
Hogy a Reménynek forrása mindig bővizű,
Hogy e forrásból mindig felfakad a víz,
Hogy mindig csobog, mindig fiatal, mindig tiszta.
Mindig friss, mindig áradó, mindig élő.
Honnan veszi oly tiszta, oly áttetsző vizét e gyermek?
Miféle erővel fakad fel e forrás ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyár
az idő őszben jár lassan
a fákról színes levelek
mint tarka pillangók
játszva, kergetőzve
hullnak alá halkan
szürke felhő esőt csorog
belőle kis patak csobog
rajta mint csónak
egy levél imbolyog
a kis vízfolyás messze viszi
az enyészet lassan megeszi
halála új élet kezdete
helyén már fakad
egy apró, új rügy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tél
s jégüvegét parttól partig rakja,
a fákra zúzmarát lehel, nem henyél,
a mezőt deres köpenye takarja.
Varjú had az égen fekete folyó
alkonyi bíborban aludni csobog,
erdő ága ágy, est a takaró
a tejút szélén öreg hold ácsorog.
Zajokat a csend nagy zsákjába rakja
az alvó tájon fülel a hallgatás,
tán vacogó lélegzetem z... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tél
s jégüvegét parttól partig rakja,
a fákra zúzmarát lehel, nem henyél,
a mezőt deres köpenye takarja.
Varjú had az égen fekete folyó
alkonyi bíborban aludni csobog,
erdő ága ágy, est a takaró
a tejút szélén öreg hold ácsorog.
Zajokat a csend nagy zsákjába rakja
az alvó tájon fülel a hallgatás,
tán vacogó lélegzetem z... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ecset játszik a dallal
Muzsikája színeket varázsol
A palettámon ezer szín táncol
Kedvenceim a virágok
Képeimen pipacsok, rózsák
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kozma László :
HÍVÁS
Mely körülvesz, ezerféleképp
Suttog, csobog, megérint a lét.
Hívásod, mint levél-ujj, remeg -
Add, Uram, hogy felismerjelek.
Felém hajolsz arcán a szenvedőnek
És harmatod foszlik szét, mint könnycsepp.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hol találom meg az erdei embereket! Ők az én nemzőapám és szülőanyám. Itt laknak valahol a fák közt, de nagy az erdő, sehol sem lelem őket.
- Ne búslakodj - csobogta a forrás. - Itt járnak ők az ösvényeken, a kezükben bot van, a bőrük pedig kérges és fekete, mint a faág. Kérd meg a tollas baglyot, kísérődet, hogy kémleljen körbe a fa tetejéről... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Gyurkovics Tibor
SVÉD PATAK
Nem is vagyok csak hegedűhúr
nem is vagyok csak csobogás
az ablak előtti időn túl
patak vagyok és semmi más
És ködben állnak kinn a fák
suhogva mint a mente
és elszállnak az ifjúság
végén a végtelenb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rebbents,
hebrents babra
ugra-bugra, zsupsz a sutra,
pulyka húzta pudva, dudva,
lukba rúgva fúlt a kútba.
Csalitban csicsergés, csattogás,
Csörgedező csermely-csobogás,
Csonka cserfán csúf csóka cserreg,
Cserkészfiúk csapata cseveg,
Csokrot csinálunk csillagvirágból,
Csípéseket csalunk csalárd csalánból,
Csiga csön... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... út-István út-Petőfi utca-Kassai utca-Árpád út-aluljáró-Szilágyi utca-Fóti út-aluljáró-Géza fejedelem tér-Pozsony utca-Fő út-Csobogós utca-Közvágóhíd utca-Kovácsi Kálmán tér-Károlyi Sándor út-Székely Elek út-Harsányi Kálmán utca-Rákospalota, Csömöri-Patak
Újpest-Központ ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... feledni,
sok gyötrő álmom hulljon szerteszét,
taníts meg, hogy kell a fényben járni,
és hallgatni az erdő lágy neszét.
Mikor susog az üde falevél,
s a kis patakom titkokat csobog,
ha zsenge füvön siklik majd a szél,
éled a lelkem, habár még dadog.
Kínomért majd ad a sors cserébe
egy hű szívet, mely énértem dobog,
s a ki... |
|
|
|
|
|
