|
 |
|
|
... lapul;
valaha virgonc volt, most tenni fél
és inkább megbocsát, mint elítél
a szív, magát téve párhuzamul.
Most hallgatás ül a tűnő, zajos
napok helyén; irtózva tespedek,
mint karszékében puffadt májbajos.
És látom, amint esőben megyek
egy kis vidéki állomás felé;
mint filmszalag, gyorsan fordul a táj
és összedugják orruk a h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... de semmi vég.
Lesz-e idő valaha még,
Melyben erőt s kedvet kapok?
Mi az erő? Önbizalom!
Kedvet s hevet a munka ád:
Folyó víznek nincs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Sándor:
Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Thomas Moore - Oh ne bántsd a költőt...
Töredék
Oh! ne bántsd a költőt, ha lombok alá fut,
Hol kéj tesped, a hirt gond nélkül mosolygva;
Többre született ő s boldogabb időkben
Lelke szentebb lángra gerjedhetett volna.
Az ideg, mely lantján most tágan lecsügged,
Fel birá ajazni a hős büszke ívét!
És az ajk, mi mo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Thomas Moore - Oh ne bántsd a költőt...
Töredék
Oh! ne bántsd a költőt, ha lombok alá fut,
Hol kéj tesped, a hirt gond nélkül mosolygva;
Többre született ő s boldogabb időkben
Lelke szentebb lángra gerjedhetett volna.
Az ideg, mely lantján most tágan lecsügged,
Fel birá ajazni a hős büszke ívét!
És az ajk, mi mo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szembehazudnak!
1919-ben még volt remény, még létezett, a letargiába esett nemzetért harcolt a Székely Hadosztály. Ma még a Székely Nemzeti Tanács is a román politika mocsarában tesped. Ma már a Székelyföldön is előfordul, hogy verik a magyart...!
Bukarest még a zászlóinkat is tiltja, nemhogy autonómiát, önrendelkezést adjon! Budapest, ha segíteni akarna, az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... talán?
Hulló véred így lett bíborvirág
magyar szabadság bús ravatalán.
S műveden pecsét. Beteljesedés.
Meglett, ahogy kívánta éneked.
Mi várt volna? Gyalázat? Tespedés?
Így tűzben-vérben - "elvégeztetett".
S amíg csörögtek kínzó rabbilincsek,
s keresett néped, mint elvesztett kincset,
te szabadon és új meg új alakban
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alatt,
talpig feketében...
Színek tobzódnak:
újgazdagékra fröcskölt
sárga irigység,
átfestett vörösek,
rendszerváltás után
a nyugalom zöldjével sután
mázolt tespedés...
A remény kék madaraira irányított
szürke puska csövek,
fehér alapon fehérre álmodott
lelkiismeret...
Umbrák
okkerek
díler... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alatt,
talpig feketében...
Színek tobzódnak:
újgazdagékra fröcskölt
sárga irigység,
átfestett vörösek,
rendszerváltás után
a nyugalom zöldjével sután
mázolt tespedés...
A remény kék madaraira irányított
szürke puska csövek,
fehér alapon fehérre álmodott
lelkiismeret...
Umbrák
okkerek
díler... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kísérteties szél süvít a parton,
csontig ázott táj rothad dermedőn,
a ködös létre ráköszön az alkony,
megadó világ tesped könnyezőn.
Köröskörül bús, őszt sirató fantom,
lélekvándorlás könnyes temetőn,
sóhajzene szól bágyadt léleklanton,
összehúzom kabátom reszketőn.
Senki sem tudhatja, mikor van soron,
múlik életünk sorspilla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vonulva világ zaja itten
nem tud elérni, hiába akar.
S nem tagadunk soha meg te nagy Isten,
hisz kegyed oly szeretőn betakar.
- Új imaház... De sokak szíve régi,
tesped a múlt közönyébe', sötét,
félti a fényre kihozni, nem érti,
van helye itt, vegye át örökét!
Ébredező szívek égi örömbül
nyerjenek ó, Uram, égi tavaszt,
lelki ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Újra a klinikán
Oly gyönyörű az idő odakünn a szabadba', de én még
tespedek itt betegen, sok a baj, kikerül az egészség...
Rab vagyok, itt, hol a bánat is öl keserűen. A régi
kedv hova tűnt? Ez a hely csak a kínokat újra ígéri.
S egyre fakul a reményem. A gyógykezelésbe' se' látok
semmi vigaszt, s hova lettek a "hívek", a régi barátok?
Át ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyilvánosság, és az érték felismerése megmentett bennünket. Most nem. S nyugodtan kiterjeszthetjük ezt a példát mai közéletünkre. S ami nagy baj, a szűkebb világunk/környezetünk ebben él, tesped, míg a halandzsázók kitöltik a teret.
II. Nem csak kitöltik. Uralják. S az értelmes ember pedig azt gondolja, a halk beszéd majd használ. Aztán már nem gondolja. Egy idő után az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Sándor
Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úg... |
|
|
|
|
|
