|
 |
|
|
Ladányi Mihály
Egyetlen szó
Naponta meghalok egyetlen szó után.
Akár a telihold, reámdől és ragyog.
Varázslat ez. Nincsen kívüle más szavam.
Egyetlen szó. Hallom jól itt belül,
tisztán és pontosan. Ezért szenvedek így.
M... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ladányi Mihály
Egyetlen szó
Naponta meghalok egyetlen szó után.
Akár a telihold, reámdől és ragyog.
Varázslat ez. Nincsen kívüle más szavam.
Egyetlen szó. Hallom jól itt belül,
tisztán és pontosan. Ezért szenvedek így... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hallgattam... Most meg élőben és ráadásul úgy ahogy szeretem: szépen trombitajátékkal kísérve, bár nem Chris Botti-val. (semmi nem elég nekem, igaz-e?) Őszintén megmondva egyetlen rossz szavam sem lehet a fiatalember játékára.
Régi dalok közül énekelte még a Per Te-t. Kell ennél nagyobb öröm? Szárnyalt benne a hangja gyönyörűen... nekem meg le kellett hunynom ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... múlhat,
a kacaj se bír vele.
Hársfám puha lombja hervadt,
hallgat a madár-zene.
Nekem egykor minden új volt,
szívem mézzel teli, bölcs;
nyájas-szelíd szavam is most
hulló keserű gyümölcs.
Az ismerős, szeretett föld,
bár hold szövi át: fakul.
Vizesések, hegyfalak közt
az orosz síkság busul.
Horpadt, lázas... |
|
|
|
|
|
|
|
|
....................
P. Pálffy Julianna
Ne hidd szemem hideg fényét
Ne hidd szemem hideg fényét,
szavam se hidd, ha küldelek,
érted vagyok néma, hangtalan,
mert magad ellen is téged védelek.
Csak egy pillanatra fáradt meg
bennem a szerelem, ilyenkor
hévvel ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Rólad beszél az este, a szél
A beálló csönd, a hajnal, az éj,
Az ima, az álom és minden szavam,
Várlak haza, ajtóm nyitva van.
Puszillak: Zsu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.
Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
keg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború.
Add, hogy a szemem szép tág... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és
közöny[... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Ila :Epilóg
Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és
közöny.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,
add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...elnémul szavam
a csillagos ég alatt
a lelkem üzen
/Csillagpor/
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felsír, belerendül,
kimozdul helyéről, megindul, forog
- sok szakadt fazonon át így töröm magam:
eggyé válni, ha csak egy pillanatra isk
a hangorkánba belevész szavam,
a testóceán megragad, alámos, visz.
Feldübörög a zene: ütemre ver a vérem,
letépett szárnyaimon most repülök,
kinyújtott, béna csontvázkezében
átizzadva megpi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Szerelemhez. Te tán mutatsz nekem örökké hű szívet? Barátságos szeme, hogy rám ismerjen, van tán Napodnak? Megfogják vágyó kezemet csillagaid? Visszaadják talán lágy szorításomat, becéző szavamat? Te díszítetted Őt könnyű kontúrral és színekkel - vagy ő adott ékességednek magasabb és kedvesebb jelentést? Nyújt életed talán olyan mámort, olyan gyönyört, amelyben ott hullámzanék a h... |
|
|
|
|
|
