|
 |
|
|
... Milán
Kora esti hallgatás
Hallgat az éjjeli rét,
nem zizeg ébren a sás,
elfojtja leheletét
halkan a vízcsobogás.
Fél ma susogni a gyep,
nesztelen, másra figyel,
égbe hajol, s közelebb
tudja, ha eljön a jel.
Izgul a gyönge tücsök,
nem játszik árnyon a szél,
még a szúnyog se nyüzsög,
ma csak a Tejút m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hallgasd egy kicsit a csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaké... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vágy.
Ébred, nyílik a természet
benne mily csoda vár...
lantján éled az igézet,
merre szólama jár.
Életkarjával csendesen
virág sziromba márt,
sarjadó lepel nesztelen
bűvös dalába zár.
Ím, így kinyílva ékesen,
Hintsd szerte szép szavát,
Harmatos üde réteken
Játszd még zsongó dalát.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjbe ragyog
A hold, s csak mosolyog.
Zöld rét, édes liget, juhok
Öröme, áldjon ég!
Hol nyáj legelt, most angyalok
Nesztelen talpa lép.
Megáldják özönnel
Nem múló örömmel
Valahány bimbó van,
Valahány alvó van.
Óvjuk a pihés fészkeket,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hallgasd egy kicsit a csöndet,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... holtága,
hullámtalan, csendes, békés,
mi csak áhított, vágyott kérés:
nem mondom ki, súgja meg az alkony,
ezt álmodd, mikor elmélyülten alszol!
Lépteink nesztelen suhanása,
tekintetünk boldog kutatása,
az idő és a lét megszűnése.
Minden, úgy együttvéve.
Nem mondom ki, súgja meg az alkony,
ezt álmodd, mikor elmélyü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Tenéked!...puszika.
Hallgasd egy kicsit a csönde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... [/kep]
"Hinnem kell hogy az álmok valóra válnak,
Hogy minden lélek mellett angyalok állnak,
Figyelő tekintetük reánk függesztik,
Munkájukat nesztelen, és értünk végzik
,
Velünk kelnek hajnalok hajnalán,
Minket őriznek a mindennapok során,
Magányos így soha senki nem lehet,
Hiszen mindenkit egy igaz angyal szeret."... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fordítása
Pierre Nothomb
Költemény
Ügy sompolyog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rejtett.
Pattan egy rügyecske - pisszen egy új élet,
bágyadtan nyújtózik, szepegve feléled,
gőgicsélő remény - mézédes sejtelem,
bomlik le gúnyája - lágyan és nesztelen.
Ablakon bekopog a kecses kikelet,
új most kinn a divat - más lett a viselet,
attraktív kosztümben - lágy szirompehelyben,
bereppent a tavasz parfümös kehelyben.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Fövényi Sándor :
ES... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött: 'Mit csinál: hisz maga festőnek született.' Meglepődve álltunk, egymásra néztünk s csak ekkor tudtam és eszméltem, amik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött: 'Mit csinál: hisz maga festőnek született.' Meglepődve álltunk, egymásra néztünk s csak ekkor tudtam és eszméltem, amik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nincs.
Garai Gábor: SZEPTEMBER
Régóta érzem én: az évek
ilyentájt indulnak velem,
mikor megérkeznek a tépett
fák s levetkőznek nesztelen.
A nyár csodával volt adósom.
S vakul az ég lencséje m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant a kertek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Várlak, hogy itt légy.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged! ...
.... Szíve... |
|
|
|
|
|
