|
 |
|
|
... BE AZ ŐSZ...
Szeretem az enyhe időt, a levelek százszínű árnyalatát, a zörgő avart
Szeptember elején
(Kosztolányi Dezső)
A hosszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.
Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Észrevétlenül gyere
Észrevétlenül gyere,
ha mégis jössz,
úgy, mintha te lennél
az a sétány melletti
ház, amely már
időtlen idők óta ott áll
mozdulatlanul;
úgy gyere,
hogy érkezésed
ne lépés legyen,
hanem várakozás,
s mintha
te lennél az idő is,
az az este nyolcóra,
ahol, s amikor
várlak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... felvételeket nézik. Most hozzám lépnek. Hasamon fekszem megint, arcom a vályúban. Valaki vastag ragtapaszokat nyom két halántékomra, meghúzza, hozzáerősíti őket az asztal széléhez. Most mozdulatlanná merevítették a fejem, le van szorítva, mint a guillotine nyakcsiptetőjében. Lefelé meredve vödröt látok az arcom alatt, feneke még üres. Rándul két kezem és lábam, érzem, ahogy szíjaz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajdrik József
Ikon vagy!
Ikon vagy! Réz-színű metszet.
Megfestetlen Mona Lisa.
Fába rejtett csoda tested
Öröklétű intarzia.
Mozdulatlan márványszobor,
Kőbe vésődött valóság.
Lettél világítótorony,
Fénnyel ékesített románc.
Érintetlen szépségedben
Fut, gyors szerelem-folyód.
Örvényében elmélyedek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... sóhaja.
Sötétben állok.Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szilágyi Szabolcs :Nehéz nap
Hazatértem.
Az ágyam a helyén.
Kis íróasztalom is mozdulatlan
görnyedt székem - minden rendben.
Itt megállt az idő.
Máshol peregtek a percek.
Ma harcoltam világgal, Istennel
szeretővel, magammal
s legalább háromszor vesztett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezelés után elvesztettem a hajam, a harmadik után az életkedvem is. Úgy éreztem, nem bírok ki még egy kemót, nemcsak testileg, lelkileg is teljesen összetörtem. Míg a szobában feküdtem mozdulatlanul, kint tombolt a nyár.
Három kapaszkodóm maradt: a családom, a barátaim és egy újfajta életszemlélet, amelyen keresztül megláttam, hogy hogyan éltem idáig, és elkezdtem másk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fjodor Tyutcsev: TÉLI ERDŐ
Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.
Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egészen be-
fonják piheláncai.
Ha nyugatról, ha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
......................
Heltai Jenő:
KÉRDŐÍV
Mikor elnémul megkínzott szived,
Eléd teszik a nagy kérdőivet.
Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.
Mit fogsz felelni -- mert felelni kell! --
Az életedet hol hibáztad el?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kabátot
pedig a levegő illatos volt
virágok nyíltak mindenütt
a fák lombjain átsütött
a meleg nyári nap...
s akkor észrevette
hogy csend van körös-körül
mozdulatlanság
a szél nem énekel
a patak vize megdermedt
két csobbanás között
a tücskök és a madarak
elmentek messzire...
a Nyár kétségbeesve körülnézett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a lehunyt szemeket, a résnyire nyílt ajkakat.
Az idősebb férfi légzése felgyorsult, csípője egyszer-egyszer felemelkedett, hogy találkozzon Ed mozdulataival, de leginkább mozdulatlan volt. Bal kezével belekapaszkodott a fiú jobb karjának hideg acéljába, míg a másikkal a nyöszörgését próbálta elcsendesíteni. Beleharapott a saját tenyerébe, ahogyan érezte, hogy itt a vég,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még nem teljesen halott. Mégis úgy gondoltam, hogy az édesanyját, a nagyon vallásos mamit is tájékoztatnom kell. Visszatámolyogtam Sándor szobájába. A gépek még működtek, de idegen, mozdulatlan test feküdt az ágyon.
- Mami? A kórházban vagyok Sándornál...
- Meghalt? - jött az első kérdése. - Tudod, olyan szépet álmodtam róla.Még kisfiú volt és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,
nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak -
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.
forrás:dalzso.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígéret... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Rónay György - Őszi varázs
Jöjj újra hát, nyírfák aranyló vetkezése,
vérbükkök lobogása, vajákos ősz, varázsolj,
halálunk kortyolása kék kehelyből,
jöjj, mozdulatlan kristály kondulás!
A hamvas szilvafákon ezüst fátyol dereng,
szálai közt musttól részeg darázs dong -
de hirtelen kigyúl egy bíbor kecskerágó
s eszelősen der... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... ami elkövetkezik. Letérdepelek elé a kőre, mellé nem ülhetek: balján a fal, béna felén a deszka, csak térdelhetek előtte, s ráhajtom a sok intravénás injekciótól feketére bevérzett, mozdulatlan jobbjára a homlokomat. Elkezd ömleni a könnyem, nem érdekel, nem látja senki, ő meg alszik. Aludt valóban, és mégis felrezzen, ahogy sírni kezdek, pedig némán sírtam, nem hangosan: megérezt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... veszedelmén
A magyar nemzetnek.
A sohajtás zajszelében
Hajlik meg a zászló,
Szegény gyalog gazdájára
Búsan nyerit a ló.
Csak egy régi, vén huszár űl
Mozdulatlan, némán,
Mély bánattal, mély sebekkel
Napsütötte arcán.
Csak egy régi, vén huszárnak
Zászlója lobog még,
Mintha várna csatajelre
És vért szomjuhoznék.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemhéjamon
Ezernyi apró r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hétvégét!
sok szeretettel: Zsóka
Fák
(Juhász Gyula)
Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.
Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... észrevedd!
- Még láthatod!... Még nézheted!
A szél titokban megpihen,
Fülembe súg... Én elhiszem
És megsimítom szárnyait,
Mint szív a lélek álmait...
A mozdulatlan ég alatt,
A mozdulat egy pillanat
Múlva újra visszatér,
Már rügy fakad, már minden él!
A tölgyfa lombja megremeg,
Mint álmából a kisgyerek
Úg... |
|
|
|
|
|
