|
 |
|
|
... hajnalban ér haza. A neje vészjósló hangsúllyal kérdezi:
- Hol voltál egész éjszaka?
- Képzeld, drágám, az új titkárnőm munkaidő végén behozott nekem egy kávét, sejtelmesen rám mosolygott, majd amikor lerakta a kávét az asztalra, szétnyílt a blúza, én nem bírtam visszafogni magam, és belecsókoltam a nyakába, erre ő teljesen megvadult, egymásnak estünk, elvesztettük a fej... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Most ott hintázik fent, az ágon. Nézd csak! Alig bír a jókedvével!
- De hiszen annak egy batyunyi gondja van!
- Hát látod... mégis! - mondta az ibolya, és csak mosolygott boldogan, kéken.
Mindenki felnézett a fára, hogy a mókus világnagy jókedvét megcsodálja. Csak a csiga nem bírta nézni, és újra behúzódott a házába, a gyík pedig bebújt a kő a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott - csodálatos volt a mosolya.
A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért kólával is megkínálta a nénit ,aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kisfiú m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... belemerítik a kezüket, hagyják megszáradni, majd lehúzzák a kesztyűt, és méret szerint belerakják a megfelelő dobozba.
- Óh, tényleg? - csodálkozott a hölgy.
Az orvos magában mosolygott hiszékenységén.
Öt percnyi csend után, fogfúrás közben észrevette, hogy az idős asszony alig bírja magában tartani a nevetését.
- Mi olyan vicces? - kérdezte az orvos.
- El... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... nevetünk.
Dante: VOLT EGYSZER EGY SZERELEM
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar hagyni kell.
Mosolygott hozzá két szemem,
De mögé más senki ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hajnalban ér haza. A neje vészjósló hangsúllyal kérdezi:
- Hol voltál egész éjszaka?
- Képzeld, drágám, az új titkárnőm munkaidő végén behozott nekem egy kávét, sejtelmesen rám mosolygott, majd amikor lerakta a kávét az asztalra, szétnyílt a blúza, én nem bírtam visszafogni magam, és belecsókoltam a nyakába, erre ő teljesen megvadult, egymásnak estünk, elvesztettük a fej... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Isten ujja
Az Isten ujja megérintette
Lantomnak lomha húrjait,
Az idegszálak feszültek szépen,
Ezüst hold mosolygott az égen,
S én sírtam lelkem kínjait.
Fájt a feszültség és fájt a rezgés,
Az Isten ujja rajta volt,
S én sírtam tovább, zokogva sírtam,
Mert könnyeim közt rettegve láttam,
Hogy mily sok lelkemen a folt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...*
KEDVENC TÖRTÉNETEK, MESÉK
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mígnem szíve csordultig telt isteni szeretettel.
Alig telt el egy hónap, szomszédjai eljöttek az asszonyhoz, és megkérdezték: ,,Asszony, megtaláltad a férjedet?"
Az özvegy mosolygott és így szólt: ,,Meg."
,,És hol van?" kérdezték mohón.
,,Az Uram a szívemben van, és ő egy velem," válaszolta az asszony.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Füredi hajó.
Néha a hangodat hallom,
de csak a szél kevereg.
Mindig gondolok a nyárra,
fájó szívem beleremeg.
Tánc közben hozzám simultál,
ránk mosolygott a Füredi cigány.
Most csak a nád táncol a parton,
hozzá a hideg szél muzsikál.
2016.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen megcsal. Hazarohantam, átkutattam mindent: a szobákat, a spájzot, a padlást, a pincét, az alagsort, a garázst, de nem találtam senkit csak a férjemet, aki Tv-t nézett és közben mosolygott... Na ekkor kaptam gutaütést...
- Hát, ha benéztél volna a hűtőbe, most mindketten élnénk...
Kétüléses repülőgépen utazik a szőke nő, amikor a pilóta váratlanul szívrohamot... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -
viseljen ránk gondot, adjon nekünk, családomnak,
békességet, boldogságot, egészséget, szeretetet...
mindig ezt kérem,
ez az esti-reggeli ima...
És mosolygott rám a kis dió!
Már továbbindultam volna, de most a málnabokor húzott vissza...
Felnéztem újra a diófára!
Atyavilág, mennyi dió!
Mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,
Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehűlt,
Elfáradt, és a földre ült,
Lobbant még egy-kettőt szegény,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tollai.
Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsaszín lobokat.
Mosolygott. Mit bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinszki hadsegédje,
Abancourt Károly ezredes.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hőtől olvadok, s dermeszt a fagy marása.
Ezer jajt érzek én. Szép, boldog éveim
Után pár nap maradt. Ruhám helyett van, ím,
Szükségből, idegen tollaknak csillogása.
Mosolygott rám az Úr, s így hívott: Gyermekem!
Elvet most bűnömért. Haragját rettegem.
Állandó félelem fog el, betölt, körülvesz.
Balsorsom láthatom saját szememmel én:
Az ördög ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
- Most már boldog vagyok - sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... láttam, hogy ilyenkor mit szoktak tenni. Felém nyújtotta a két kis kezét én pedig, közel hajoltam hozzá. Kis puha ujjacskái, nagyon finom mozdulatokkal elindultak az arcomon, és közben mosolygott és mosolyogtam én is. Mosolyogtam, de közben eleredtek a könnyeim és nem sikerült visszafojtani. De ő tudta, mi történik. Édes hangon megszólalt: Ne sírj, ez nekem nem fáj. Megkérdeztem t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mikor megszülettél
mosolygott a nap,
csak a hold volt kicsit
bús és hallgatag,
mert tudta,
hogy az éj szépségét
már nem a fénye adja,
ha nem egy
világra jött gyermek,
rózsás babaarca.
Kun Magdolna
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Te mit hallasz meg?
Egy nap két barát, János és Tamás sétált a nagyváros központjában. Nagy volt a forgalom, az utcák tele autókkal és emberekkel. A késő délutáni csúcsforgalom hangos zaja betöltötte a várost: dübörögtek a buszok és a teherautók, dudáltak a kocsik, csikorogtak a fékek, vijjogtak a szirénák. Egy parkosított tér mellett elhaladva egyszer csak megszólalt Já... |
|
|
|
|
|
