|
|
|
... lengi át lelkünket.
Fehér felhők fodrozódnak,
friss forrás fürgén fut felénk,
karom karjában... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Magdileona:
Oson az ősz
Megkérdeztem a fákat:
vége-e már a nyárnak?
Aranylevél hullt lábam elé,
látom, ez már a válasz...
Megkérdeztem a felhőt:
szelet hoz-e vagy esőt?
Hűvös vízcsepp hullt fejemre,
jelezve: közel az ősz.
Megkérdeztem a fecskét:
őrzi-e még a fészkét?
Üres a fészek, hosszú útra
húz Dé... |
|
|
|
|
|
|
|
... gondolatok.
Az aszfaltban délben ottmaradt a nyom,
hol zöldnek kéne lenni, sárga tarló és gyom.
Csak vegetálunk, tesszük, mit tenni kell,
de a levegő hiánya agyonnyom.
/ Magdileona /
Meg jött a várva várt lehülés, a kívánságunk túl nagyra sikeredett mert át estünk a ló túloldalára ! Most meg fázunk mint a kutya és mindjárt egy ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vers: Pipacs
Piros, lebbenő
szirmok rejtik könnyező
viaszos szemét.
Pipacs búcsúzik,
letépték... néhány perc még
őrzi szépségét.
Írta: Magdileona ... |
|
|
|
|
|
|
|
Már-már giccsesnek tűnhetett
az éjszakai látvány,
néha épp ily idilli képet
láthatunk festők vásznán:
langyos nyári éjjel, tópart,
csendes, simogató szellő,
az égen a telehold körül csak
... |
|
|
|
|
|
|
|
Magdileona: Könnyek
Ha könnyek égetik a szemed,
szaporán pislogsz, ne lássák...
talán szégyenled, meglehet;
a könnyek - úgy érzed - leginkább
kiszolgáltatottá tesznek,
így hát tartásod, gerinced egyenes,
lelked acélosan megkeményíted,
hogy mimóza-sérülékenységeddel
vissza ne éljenek...
Ám ha mégis... hirtelen, a zokogás|... |
|
|
|
|
|
|
|
... ős-szerelemben,
hullámhegyek hátán,
csillogó permetben...
... |
|
|
|
|
|
|
|
... ős-szerelemben,
hullámhegyek hátán,
csillogó permetben...
kagylóhéjba zárva
a tiszta öröm ... |
|
|
|
|
|
|
|
... kell szelídítsem
zaklatott napokon.
Hogyha egyszer felkap a szél
hetedhét határon,
t... |
|
|
|
|
|
|
|
... helye...
Hagyom, hogy utat törjenek maguknak
megfáradt sínjükön legördülve
szájam szögletébe, ... |
|
|
|
|
|
|
|
... éled meg a napokat
anyám
ne menj maradj még velem
nélküled nem vagyok én sem
semmi sem... |
|
|
|
|
|
|
|
Magdileona:
Így tartod arcom...
Arcomat
két kezed közé fogva
tartod oly puhán,
ahogy a harmat terem
a feslő rózsa szirmán,
ahogy a rebbenő lepkeszárny
őrködik színes hímporán,
ahogy lenge szellő észrevétlen
zongorázik végig falevelek során.
Ahogy a könny gyűlik gyönggyé
a szemhéj mögött,
ahogy ... |
|
|
|
|
|
|
|
Magdileona: Zimankó...
Nem jön a busz.
Mínusz hat fok - nem túl sok.
Volt már hidegebb is,
de vigasznak ez kevés,
ha vág a hideg, mint a kés.
Negyven perce várok.
Az északi szél módszeresen
lassan átfúj részeimen,
gúzsban feszül minden sejtem,
koccan a ... |
|
|
|
|
|
|
|
... hajamba
nyárillatát...
Megköszönöm,
ha a téli Nap
hótakarón játszva
sziporkázgat,... |
|
|
|
|
|