|
 |
|
|
... lágy nyári eső, úgy ölel
és szivárványként mosolyog
mikor a nap levedli bőrét.
A kedvesem tudja mi a különbség
megbocsátás és feledés között.
Ő klarinétszóló egy kihalt strandon.
Kenyér és lekvár reggelihez.
A kedvesem befejezett jelen idő
felszólító módban.
Tudja mi a különbség a tapsolás
és a szúnyogcsapdosás között.
A kedve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 05:14:03
Koszpek Ferenc
Megmentettél
Napégette kő a parton,
Élefoszlott, néma kard-rom,
Léket kapott, korhadt bárka,
Kihalt város vizesárka,
Üres puszta síri csendje,
Lélegzetek kicsiny cseppje;
Elvesznék köztük nélküled...
De Te vagy, s ez már nem lehet!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Ildikó :
Nélküled ...
Kihalt utca vagyok nélküled.
Hamvadó parázs.
Árva szikrákkal lüktető magányos varázs,
mely tétován bolyongva
lyukat éget a holdba.
Fekete seb egy eltévedt világban,
üszkösödő, örök hiányban.
Kihalt utca vagyok nélküled.
A lustán kavargó szél eltemet,
s ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... néha felforrt vérapálya,
Láz betegnek volt hiú csatája.
Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,
Rég ohajtott hajnal keletén,
Édes kínja közt a gyógyulásnak,
A kihalt vágy s elpártolt remény:
Újra égünk őseink honáért,
Újra készek adni életet s vért.
És érezzük minden érverését,
Szent nevére feldobog szivünk;
És szenvedjü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... más, mint mások körülem,
Magam utáni kusza vágyam
Adott csak ezt-azt lényemből nekem.
Régi magam tárt könyv előttem,
Forgatom, mint már olvasott lapot,
Az igazság kihalt belőlem,
Vége-hossza nincs, fájó vágy vagyok.
Utas, ki útján elmerengett -
Két úton jártam párhuzamosan,
Része voltam tájnak, tereknek,
Emléktelenül, vakon, társta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 06:40:52
Fernando Pessoa
Keresztút
III
Ékkő-díszes tőrök régi korokban...
Becses kezek közt opálként forogtam,
Lázas higany oltáráldozatokban,
Kihalt fedélköz, málhák tornyozottan...
Opálok meghitt csendje lángra lobban,
Kincses Kelet útja ezer hurokban,
Szorongó vágy fénylő útkanyarokban,
Termek ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... épp...
Lackfi János fordítása
III.
Ékkő-díszes tőrök régi korokban...
Becses kezek közt opálként forogtam,
Lázas higany oltár-áldozatokban,
Kihalt fedélköz, málhák tornyozottan...
Opálok meghitt csendje lángra lobban,
Kincses kelet útja ezer hurokban,
Szorongó vágy fénylő útkanyarokban,
Termek sora, álomi vo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kötél, vitorlafoszlány mesél a homokzátony
Tetején Messzi Délről, honnan álmainkba szorongás
Áramlik, s még több bevallatlan, bevallhatatlan álom...
Romos kastély... Kihalt park... Szökőkút fájó magánya:
Víz nem lövell... Az úton járók fel rá sose néznek,
Ki ez őszi helyen jár, réved a múltba, önmagába...
Kézirat ez a táj, a legszebb mondatnál s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula
Azt álmodtam
Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről
Az ember és a föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek
És gondtalanul járt a sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Agat,
Zsugorodott levél-nyelve lehull.
Én Minden Reggel EZ Vagyok:
Álmomban-Isten, Jo is, Gonosz a Benn,
Járok A víz szinén,
S a halal-döfte, reg
Kihalt mammut Vagyok s mindenki földjén
A lehullott Veréb.
Madár-lombhullás voltos s hajó-kacsázás,
Mikor e Reggel, ébredéskor,
Áttört a zajló városon
EGY lógni AZ ég... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bella István
Megkövült idő
Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre ősz és nyár és tél vagyok,
megkövült idő, haláltalan világ.
Nem merek élni, lélegzeni sem,
azt hiszen néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kardos Csongor :
NÁLAD
Halkan szusszan a szívem,
kicsi, puha állat a vackán.
Úgy alszom ágyadon,
mint kihalt, téli tájakon
a hó.
Együtt lélegzem a csenddel,
míg arcomra omlik szelíden
vigyázó jelenléted.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... utalva:
"Égesse el azt a magyar címert!"
A válaszom nem maradt el:
"Égesd el te magadat, te hazaáruló bitang!"
Azonnal ott termett a másik provokátor az egyébként teljesen kihalt aluljáróban, s csak a lépteim megszaporázásával sikerül ép bőrrel kijutnom az aluljáróból...
Sokan azt mondják, rémeket látok, amikor azt mondom: ma is rettegünk az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Szemével a völgyben meglapuló falut kereste. Mindegyik ház ablakán gyertya homályos fénye kúszott ki a szinte éjjeli sötétségbe. Riadt gyermekarcok jelentek meg. Üresek a buszmegállók, az utcák kihaltak. A levegőben tapintható a félelem. Mindenki fedezékbe menekült a rettenetes felhőszakadás elől. Kivétel Őt.
Határozottan, eltántoríthatatlanul várta a vihar csillapodását. Eln... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZENT ISTVÁN - A FÉNY KORONÁJA
előadás
Bárki felteheti a kérdést: Miért kell oly sok alkalommal újból és újból elövenni Szent István személyét és korát, amikor ezt a tárgyat már oda-vissza, minden irányból ezerszer elemezték, s szinte nincs olyan mozzanata életének és a kor történelmének, amiröl ne születtek volna nagyszabású tanulmányok és elöadás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Eötvös-Collegium egészen szűk csoportnyelvéből
a következő kifejezések: dögész 'természetrajz szakos' (elterjedt az egyetemen is),
családapa 'egy lakosztály főnöke' vagy a ma már kihalt gacsos 'tojásos galuska',
láthatatlan leves 'tápióka-leves' stb.
Az előbb említett terminológia-szerű szavak meg
a játszi elemek közti különbséget a sportnyelvből... |
|
|
|
|
|
|
|
|
......................
Turmezei Erzsébet:
Hiába vár..
Megint hazaindulok nemsokára
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.
Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... benne,
Látja, hogy lábikód az egekbe menne.
A kék ég madarakkal. Ez a fiók-kép,
A manó megunja, hát arrébb áll ekképp.
Mást akar most, nem kék eget, madarakat,
Kihalt utcák várják, s pár betört kirakat.
Alszik a város kék paplanba takarva,
Továbblép a manó a nyüzsgést akarva.
Nyári kép, dúdol a Nap, cikázik a lég,
futnak egy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha úgy érzed, hogy unatkozol, s nincsen semmi dolgod.
Üresek már a perceid, életed nem boldog.
Elindulsz egy kihalt utcán, vársz valaki után.
Céltalanul kóborolsz, rád senki sem vár.
Arcod eltakarod, mert könnyes lett szemed,
Rád tör ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... halk.
- Nem haragszom - feleltem. El akartam lépni a közeléből, de hirtelen átölelt. Vadul, szinte durván csókolt meg, és felébredt bennem a vágy. A vágy, amiről azt hittem, rég kihalt belőlem... Hogy én már soha, senkivel nem fogom ezt érezni. Tépte rólam a ruhát, hogy utat engedjen követelőző vágyának, ott, a parti homokban úgy éreztem, hogy a mennyország ka... |
|
|
|
|
|
