|
 |
|
|
... ritkulnak a fák s tisztássá tágul az erdő,
s újra feszül a futás. Most! A szügyében a nyíl.
Felszökken magasan s rogyadozva a gyepre ledobban,
súlyos agancsa a dér-verte harasztra ledől.
Már odalobban a cserje közül társával az íjas,
arca hevült, csupa láz, villog a tűz a szemén,
ifju alak, de hatalmas az íj a kemény-inu kézben,
holló képe ragyog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... holdnegyed
Megáll most sok-sok temető felett.
A névtelenség fedte sírokat
Simítva, fénybetűket irogat.
Fényjeleket egymástól egy araszra,
Fejfára, fűre, zörrenő harasztra.
Fényhimnuszt ír, akiknek nem jutott
Se nagyezüst, se babér, se dalok.
Kik dalolatlan pihennek a sírba
És nincs a keresztjökre mi sem írva.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Volt bimbójuk, volt viráguk,
Szerelemnap sütött rájuk;
Ölelkeztek a szellő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Megáll most sok-sok temető felett.
A névtelenség fedte sírokat
Simítva, fénybetűket irogat.
Fényjeleket egymástól egy araszra,
Fejfára, fűre, zörrenő harasztra.
Fényhimnuszt ír, akiknek nem jutott
Se nagyezüst, se babér, se dalok.
Kik dalolatlan pihennek a sírba
És nincs a keresztjökre mi sem írva.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... almafa ott van s
ágadzik, bogadzik, leveledzik s
gyümölcsöz nektek.
Nyugalmukban megzavart boldogok
az Igazság tömérdeksége tövén
galyakra, levelekre, a harasztra esküsznek.
Igazság mind: igen,
de az Igazság hulló törmelékei,
árnyékában tengődő igenek.
A fa enyém, az egeket verő,
melynek ágain madarak fészkelnek
s ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... est,
lépvesszőt rak ki, fondor ésszel,
hogy még nagyobb legyen a kényszer,
rászórja a zabot, kölest.
Sövények rejtekébe bújik,
a csermelyek partján riog,
harasztra kúszik s félve búj itt,
és les, mikor jön ki az útig
a rebbenő madárfiók.
Örökzöldből, friss gyöngyvirágból,
van a hálón viráglepel,
galagonyát fon rája... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... est,
lépvesszőt rak ki, fondor ésszel,
hogy még nagyobb legyen a kényszer,
rászórja a zabot, kölest.
Sövények rejtekébe bújik,
a csermelyek partján riog,
harasztra kúszik s félve búj itt,
és les, mikor jön ki az útig
a rebbenő madárfiók.
Örökzöldből, friss gyöngyvirágból,
van a hálón viráglepel,
galag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ritkulnak a fák s tisztássá tágul az erdő,
s újra feszül a futás. Most! A szügyében a nyíl.
Felszökken magasan s rogyadozva a gyepre ledobban,
súlyos agancsa a dér-verte harasztra ledől.
Már odalobban a cserje közül társával az íjas,
arca hevült, csupa láz, villog a tűz a szemén,
ifju alak, de hatalmas az íj a kemény-inu kézben,
holló képe ragyog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... holdkorong,
s amerre a ködös égbolt borong,
imádkozik és várva-vár a gazda.
Lánggal ragyog a kéve, a kazal,
s kengyelfutód, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
lépvesszőt rak ki, fondor ésszel,
hogy még nagyobb legyen a kényszer,
rászórja a zabot, kölest.
Sövények rejtekébe bújik,
a csermelyek partján riog,
harasztra kúszik s félve búj itt,
és les, mikor jön ki az útig
a rebbenő madárfiók.
Örökzöldből, friss gyöngyvirágból,
van a hálón viráglepel,
galagonyá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az al... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrűség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az al... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrűség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az al... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az al... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az al... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Megáll most sok-sok temető felett.
A névtelenség fedte sírokat
Simítva, fénybetűket irogat.
Fényjeleket egymástól egy araszra,
Fejfára, fűre, zörrenő harasztra.
Fényhimnuszt ír, akiknek nem jutott
Se nagyezüst, se babér, se dalok.
Kik dalolatlan pihennek a sírba
És nincs a keresztjökre mi sem írva.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyulak,
A vad csapásait úgy elkuszálva,
Hogy virradatkor a boszús vadászt
Hamis nyomoknak száza viszi csalra:
Köszöntlek, éj kegyes urasszonya!
Sugárod ellenűl hull a harasztra,
Hol szikla közt vagy romladék tövén
Leshelyben áll a halványképü rabló,
Ki rés fülekkel várja kapzsian
A néma úton a kerék-nyikorgást
S lódobbanást, és azt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... holdkorong,
s amerre a ködös égbolt borong,... |
|
|
|
|
|
