|
|
|
FAZEKAS MIHÁLY:
A FIA HALÁLÁN KESERGŐ ANYA
Szívemet szorító fájdalmaim
Erőmet felyűlhaladják,
Magokat enyhíttetni kínaim
Könnyeim által nem hagyják.
Nyögök minduntalan,
De csak mind haszontalan.
A' volt eddig minde... |
|
|
|
|
|
|
|
... jóban,
De szántalak, sajnáltalak
S néha-néha csinosítóbban
Néztem reád s kedveltelek.
Óh, álmok, kedvek és kegyek
S minden, mit az Embernek adtam,
Be örökre elmultatok.
Ezt a hitványt én megsirattam?
Most érte el igazi sorsa
S most szentelem meg magamat,
Ki nem törődtem ember-sorba
S akinek mindig idegen
Volt ez a h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jóban,
De szántalak, sajnáltalak
S néha-néha csinosítóbban
Néztem reád s kedveltelek.
Óh, álmok, kedvek és kegyek
S minden, mit az Embernek adtam,
Be örökre elmultatok.
Ezt a hitványt én megsirattam?
Most érte el igazi sorsa
S most szentelem meg magamat,
Ki nem törődtem ember-sorba
S akinek mindig idegen
Volt ez a h... |
|
|
|
|
|
|
|
... jóban,
De szántalak, sajnáltalak
S néha-néha csinosítóbban
Néztem reád s kedveltelek.
Óh, álmok, kedvek és kegyek
S minden, mit az Embernek adtam,
Be örökre elmultatok.
Ezt a hitványt én megsirattam?
Most érte el igazi sorsa
S most szentelem meg magamat,
Ki nem törődtem ember-sorba
S akinek mindig idegen
Volt ez a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gizella Lapu................................ ......................... 2011-07-03 09:06:32
Fazekas Mihály
A fia halálán kesergő anya
Szívemet szorító fájdalmaim
Erőmet felyűlhaladják,
Magokat enyhíttetni kínaim
Könnyeim által nem hagyják.
Nyögök minduntalan,
De csak mind haszontalan.
A\' volt eddig minden ... |
|
|
|
|
|
|
|
ELEK ARTÚR: A HARANGLÁB
A haranglábat, mint annyi karcsú társát, azért építették az emberek, hogy kinyúljon közülök, föl a fellegek alá, az Isten zsámolyáig és kiterítse imádságaikat az ég királya elé. Harangokat húztak föl reá, csilingelő, morgó és bömbölő fémszájakat, hogy az emberszívek pa... |
|
|
|
|
|
|
|
...
ELEK ARTÚR: A HARANGLÁB
A haranglábat, mint annyi karcsú társát, azért építették az emberek, hogy kinyúljon közülök, föl a ... |
|
|
|
|
|
|
|
Kovács Mihály: AZ IDŐBEN
Évek, napok, percek, pillanatok,
tudjátok-e, hogy még élő vagyok?
Idő! Múltad még csak évmilliók,
s a jövendők meg sem számlálhatók!
Öledben rejtőztek Csillagok,
a Semmik, a Mindenek, a Napok,
és a porszem, amit a szél elrabolt,
a Végtelenek és a Kezdetek,
az eget tartó, erős, nagy kezek,
a régie... |
|
|
|
|
|
|
|
... jóban,
De szántalak, sajnáltalak
S néha-néha csinosítóbban
Néztem reád s kedveltelek.
Óh, álmok, kedvek és kegyek
S minden, mit az Embernek adtam,
Be örökre elmultatok.
Ezt a hitványt én megsirattam?
Most érte el igazi sorsa
S most szentelem meg magamat,
Ki nem törődtem ember-sorba
... |
|
|
|
|
|
|
|
A fia halálán kesergő anya
Szívemet szorító fájdalmaim
Erőmet felyűlhaladják,
Magokat enyhíttetni kínaim
Könnyeim által nem hagyják.
Nyögök minduntalan,
De csak mind haszontalan.
A' volt eddig minden dicsőségem,
Hogy boldog anya lehettem,
Jó fiamban vólt gyönyörűségem,
E kincset már elvesztettem,
Has... |
|
|
|
|
|
|
|
Kovács Mihály
Az időben
Évek, napok, percek, pillanatok,
tudjátok-e, hogy még élő vagyok?
Idő! Múltad még csak évmilliók,
s a jövendők meg sem számlálhatók!
Öledben rejtőztek Csillagok,
a Semmik, a Mindenek, a Napok,
és a porszem, amit a szél elrabolt,
a Végtelenek és a Kezdetek,
az eget tartó, erős, nagy kezek,... |
|
|
|
|
|
|
|
Beszélgetés a képekkel
- meditáció -
Németből
Gyermekkoromban volt képeskönyvem -
néhány kép benne állatokról, növényekről -
emberekről -
és egyre azt a képeskönyvet lapozgattam
elölről hátra, és hátulról előre -
minden nap -
mert sose tudtam veletek betelni, képek -
Most öreg, magányos, elhagyott vagyok -
gyenge a ... |
|
|
|
|
|