|
 |
|
|
... nyáj,
mely a hegyen legel.
Még többel a leányka
Szépsége ékivel.
Szemének, éj hajának,
Arcának párja nincs:
Csak rózsabimbó ajakán
Van néma bús bilincs.
Adj szép leány, a nyájadból
Egy csésze friss tejet
Beteg fiam számára.
S megoldom nyelvedet.
Szólt Balaton tündére,
Az ősz hullámkirály,
Aj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Gizella Lapu
Az én hazám________________________(#)- Gizella Lapu
Álomballada________________________( #)- Gizella Lapu
Bálvány________________________(#)- Gizella Lapu
Bilincs________________________(#)- Gizella Lap
Énekeljünk!________________________( #)- Gizella Lapu
Feketefenyők_______________________( #)- Gizella Lapu
Fenyőfa________________... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... fergetegben
Egy erős, magas kőszál.
Örömének virágai,
E szent frigynek szép napjai
Soha el nem hervadnak,
Rózsaláncza s kötelei
Két szép szivnek bilincsei
Soha el nem szakadnak.
Sem az idő vasfogával,
Mindent duló hatalmával
Változást benn` nem tehet;
Sem a hideg sir félelme,
Rettenetes ijedelme ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... imád
Fenlángoló hevében;
A mit tüzképzelet ád,
A mit a szem magasnak lát
Az ifjuság évében.
Ah be hamar meghóditja
S keskeny körébe szoritja
A valóság bilincse,
Hogy az embernek semmi más,
Csak maga a tapasztalás
Marad legdrágább kincse.
Igy a lélek visszatérvén
Csendesen önmagába;
De uj élelmet keresvén... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ahová lépek, mégis minden büntet:
letérdelek a köszönők elé,
aranypénzként őrzöm más jó szavát,
ellenségemet fölfegyverzem,
büszkeségem gyámoltalan bilincs,
koldusok közé viszem ágyamat,
menekülök a szúnyogok elől
és mindenkit magamban hurcolok,
semmit se tudok, fuldokolva szívom
a levegő képzelt pénz-tőgyeit,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
George Noel Gordon Byron
DON JUAN
AJÁNLÁS
1.
Költő vagy, Bob, mégpedig udvari,
e fajta költők híres minta-képe.
Torykhoz álltál - no de sok mai
poéta tért a kormány kebelébe.
Dalos Júdásom, hogy vagy? Jól-e, mi?
s a "tópart" éhes és telt gyomru népe?
Remek kis fészek! Úgy föst, szó mi szó,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szót ellenem,
Lelkiisméretem,
Légy bíróm, lépj elő.
Ez hallgat, ez alszik,
Mint csecsemő-gyermek
Anyja lágy ölében,
S engemet, oh szégyen!
Itt bilincsre vernek.
Vegyétek le rólam
Ezt a rozsdás vasat,
S adjátok helyébe
Hazám védelmére
Tündöklő kardomat!"
Beszélhetsz, jó vitéz,
Senki sem hallg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.
És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!
Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.
És ki állott volna ellen?
Ezren és ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vitézül.
Szentebb, mint a keresztesháborúk.
Szentebb a harc, amelyet vív e század,
Melynek te, mint én, katonája vagy.
Ott fekszik, mint egy új Prometheus.
Évezred óta a bilincsre-vert nép,
És rágja máját a saskeselyű,
És vérzi lábát és kezét a lánc.
Le fogjuk rázni róla a vasat,
S elűzzük tőle a saskeselyűt!
Mienk, mienk lesz majd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nemzet van egyesűlve bennünk,
S mily két nemzet! a lengyel s magyar!
Van-e sors, amely hatalmasabb, mint
E két nemzet, ha egy célt akar?
Egy a célunk: a közös bilincset
Összetörni, melyet hordozánk,
S összetörjük, esküszünk piros mély
Sebeidre, megcsufolt hazánk!
Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabadságért küzdött az ifju,
S börtönbe dobták, ottan űl,
És meg-megrázza és átkozza
Bilincsét nagy kegyetlenűl.
Bilincse ekkép szóla hozzá:
"Csörgess, de oh ne átkozzál!
Csörgess, ifjú, csörgésem átok,
Mely a zsarnok fejére száll!
Ugye nem ismersz? a szabadság
Csatáiban kard voltam én,
S épen talán a te kezedben
Villog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... boldog, dehogy!
Csak a kétségb'esés, mi bennünket vidít,
Azért kelünk csak e rivalgó zajra... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ujonnan
Régi bánatomnak,
Mely gyötör most jobban,
Mint a börtönőr a
Foglyot, aki tőle
Elszökött és aki
Ujra megkerűle.
Csörög lelkemen a
Fájdalom bilincse;
Lesz-e kéz, amely ezt
Róla lefeszítse?
Nyujtsd kezed, leányka,
Mondd ki, hogy szerettél,
És hogy ott vagy még a
Régi érzelemnél,
Mondd ki, hadd hulljon ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... derekával a rabigát vonta,
Mintha csak állat és nem ember lett volna.
Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,
Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,
S mely előbb mint bilincs őtet szorította,
A vasat mint kardot ő szorítja mostan.
Szabad a magyar nép... lejárt napod, német!
Nem táncoltatod te többé ezt a népet,
S pióca módjára n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... épüle?
Holott kőtermésnek nyoma sincs körüle.
Itt régente falu avvagy város állott,
Míg nem nyögte hazánk a török rabságot;
(Szegény Magyarország, szegény édes honom,
Be sokféle bilincs volt már lábaidon!)
E hajdani várost földúlta az ozmán,
Kő kövön nem maradt, csak az isten házán.
A templom maradt meg - de ez is betegen -
Hogy a puszt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... balszerencse,
Az ész holt fénye egykor föllobog,
S feltámadását fogják ünnepelni
Világosabban látó századok.
Egészen más a színész végzete.
Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen -
Ez a jelen; csak erre számolhat,
Mert a jövőhöz semmi köze nincsen.
Ha a jelennek biztos fövenyébe
Le nem bocsátá híre horgonyát:
Elmegy nevével az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sötét felhők reáborulnak.
Föl, székely, föl, közös az ellenségünk,
Tinektek is az árt, aki minékünk,
Az vert vasra titeket, aki minket,
Együtt törjük szét a közös bilincset!
Mert végtére szabadokká kell lennünk;
Hadd legyen az egész világ ellenünk!
Bennünket az még kétségbe ne ejtsen,
Hisz velünk van az igazság s az isten. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ismét magyar lett a magyar,
Mert ekkorig nem volt a,
Hogy is lett volna? szolga volt,
S nem magyar, aki szolga!
Ismét magyar lett a magyar,
Bilincsét összetörte,
Mint ősszel a száraz levél,
Csörögve hull a földre!
Ismét magyar lett a magyar,
Kardot ragad kezébe,
Kardján a napsugár ragyog
S a bátorság szemébe'! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Barangol és zúg, zúg az őszi szél.
Csörögnek a fák száraz lombjai,
Mint rab kezén a megrázott bilincs.
Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én!
Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,
Mint nősirást az égiháború.
Egy nemzet és két ország hallja meg,
Mi bennem eddig titkon forra csak,
S amit keblemből mostan kiröpítek,
Mint a volkán az égő kövek... |
|
|
|
|
|
