|
 |
|
|
... multak.
Mikor szikráznak a jegenyék
S jön az alkonyat sunyi csendben
És kigyul a nagy-nagy kripta-ház,
Olvad és kigyul
Legminden... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemet rontják,
Az igen nagy és a kevés világosság.
Mikor, teszem azt, a nyári nap sugara
Süt, amelyet olvassz, a fehér könyvlapra;
Vagy ha közeledtén sötétlő alkonynak
A betük előtted már-már összefolynak;
Ha a nyomtatást vagy írást a szabadba
Vagy otthon a gyertyát a szél lobogtatja,
Ha mindjárt azonnal a szemed nem fáj is,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... estharang,
E percben múl egy év el,
Hogy a kedves utolszor rám
Simult forró keblével.
Amott, hol elfordul az út
Erdőknek éjjelébe,
Miként tűnő árny elmerült
Az alkonynak ködébe;
Szárnyalt, mint szél, villámlova,
A föld rengett alatta,
És hajh örökre szívemet
Szívével elragadta!
Utána búm, panaszaim
Haszontalan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rabló!
Szerelem ölén rideg kóró,
kit befed majd a koporsó.
S akko... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bujkál.
Vihar előtt és vihar után,
pergő szavak zápora hull rám.
Látni, ha fáj mert sodor a vágy,
hét lakattal a magányba zár.
Üres utcán, borús éjszakán,
nyári alkonynak hűs hajnalán.
Látni vágyom akkor is, ha fáj!
Görcsben fogant, e rút boldogság.
Görcsben fogant színes szivárvány,
béke lesz, e zord vihar után.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rabló!
Szerelem ölén rideg kóró,
kit befed majd a koporsó.
S ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rabló!
Szerelem ölén rideg kóró,
kit befed majd a koporsó.
S akkor némán szól az ajkam,
felhő mögé bújik szavam.
Szerettem, feledve a tavaszt!
Megöltem pírját az alkonynak,
borostyánt a türkizkék falon.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rontják,
Az igen nagy és a kevés világosság.
Mikor, teszem azt, a nyári nap sugara
Süt, amelyet olvassz, a fehér könyvlapra;
Vagy ha közeledtén sötétlő alkonynak
A betük előtted már-már összefolynak;
Ha a nyomtatást vagy írást a szabadba
Vagy otthon a gyertyát a szél lobogtatja,
Ha mindjárt azonnal a szemed ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fényes,
Azúrban alszik, és a szél, ha kél, alig
Lélegzik, s a tavasz utolsó jege éles,
S álmos viharba száll, zavart a lélek is...
Mi lágyabb, mint a hold, az alkonynál sudárabb?
Ne áruld el soha, barátodnak se mondd:
Ha a tető alatt, a kis padlásszobában
Nem esti fény ragyog csupán az ablakon.
3.
Van regg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
Már a rózsák útja virágtalan.
Jön a sötétség, színe bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan...
Jönnek a felhők, színük bár arany.
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rabló!
Szerelem ölén rideg kóró,
kit befed majd a kop... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
Már a rózsák útja virágtalan.
Jön a sötétség, színe bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan...
Jönnek a felhők, színük bár arany.
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
Már a rózsák útja virágtalan.
Jön a sötétség, színe bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan...
Jönnek a felhők, színük bár arany.
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rabló!
Szerelem ölén rideg kóró,
kit befed majd a koporsó.
S ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bírom.
Adok gyümölcsöt és adok kalászt,
Adok bort és színes madarat,
Adok illatos vadvirágokat
És a vizekbe sok halat.
A hajnalnak arany köntöst adok,
Az alkonynak szép bíbortalárt
És zöldre festem a szőlőhegyet,
Az erdőt, mezőt, a határt.
Bimbóznak már a rózsafák,
Az orgonák is mind kihajtanak
És Délről hívo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemet rontják,
Az igen nagy és a kevés világosság.
Mikor, teszem azt, a nyári nap sugara
Süt, amelyet olvassz, a fehér könyvlapra;
Vagy ha közeledtén sötétlő alkonynak
A betük előtted már-már összefolynak;
Ha a nyomtatást vagy írást a szabadba
Vagy otthon a gyertyát a szél lobogtatja,
Ha mindjárt azonnal a szemed nem fáj is,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vándora!
Talán fogoly valál, bezárva
Hideg, rideg négy fal között,
Kalitkádnak most nyílt ki zára,
Midőn rajod elköltözött?!...
A hervadó ákáczfa lombja
Az alkonynak nem ezt susogja?
- Sorsod nem volt ily mostoha:
Szabadság nélkűl, nincsen élted,
Azt a halállal fölcseréled,
Rab fecskét nem láttak soha!
Lehervadott ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rabló!
Szerelem ölén rideg kóró,
kit befed majd a koporsó.
S akkor némán szól az ajkam,
felhő mögé bújik szavam.
Szerettem feledve a tavaszt!
Megöltem pírját az alkonynak,
borostyánt a türkizkék falon.
Nagy Erzsébet
Szarvas
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virágzik.
Dóc-Percsóra, 1968.
Diákszerelem
Ahogy a szellő - végig röppenve
a körúton - eltévedt levélre bukkan,
ahogy az őszi alkonynak búcsút
int a nap,
úgy él a mi szerelmünk.
Ahogy a tenger - féktelen kedvét
kiélve - újra és újra parthoz csapódik,
ahogy a csendes álmok ... |
|
|
|
|
|
