|
|
|
Estharangok
Biborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fü között egy tücsök círipel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most!... valami jóleső meleg
... |
|
|
|
|
|
|
|
... madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj...
Úgy fáj...
Békés kolompszó, ringó búzaföld...
Árnyas lugasban fülemüle költ...
Szelíden kondul az estharang...
Így szól: galang... galang...
Virágos rétek! Dűlő út...! Patak...!
Szép öreg fűzfák a falu alatt...!
Ha dalol este a csalogány,
várt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alatt,
egy sír gyöpén, a cinteremben,
kartonkendődben hallgatag?
Egy pillanat - még ott pihentél,
s tűntél, suhantál már tova.
Dalolva a patakra mentél...
Az estharang szelíd szava
választ zúgott dalodra messze,
s én sírtam, s vártam csüggeteg,
hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
de elhalt édes éneked.
Kartonkendőd egy perc... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Várlak
Lágy dallam ölel körbe, Nevedet súgja egy édes hang,
Fákon gomolygó szürke ködből, megkondul mélyen az estharang...
Feltámad a szél, süvít, Zúgva táncol az őszi tájon,
Magas erdőkön, holdas az éj,
Őszi avaron őzike lábnyom.
És megzörren ablakod,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Dsida Jenő
Estharangok
Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... alatt,
egy sír gyöpén, a cinteremben,
kartonkendődben hallgatag?
Egy pillanat - még ott pihentél,
s tűntél, suhantál már tova.
Dalolva a patakra mentél...
Az estharang szelíd szava
választ zúgott dalodra messze,
s én sírtam, s vártam csüggeteg,
hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
de elhalt édes éneked.
Kartonkendőd egy perc... |
|
|
|
|
|
|
|
... haza még?
Vár otthon reám az édesanyám,
Visszavár a szép magyar hazám.
Hajladozó búzaföld, vadv... |
|
|
|
|
|
|
|
Út
Ha megkondul az estharang,
A szívem kondul hozzá, mint harang.
A Hold az égen fenn marad,
A fénye ezüst csíkokra szakad.
Keresem az utat, melyen mehetek,
Midőn a célhoz el is érhetek.
Álom vagy ébrenlét lehet,
Mindegyik csodás, remek.
Az ösvényen már süt a Nap,
Bíbor fényénél lábam halad.
Szívem marokszorítva vis... |
|
|
|
|
|
|
|
... madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj...
Úgy fáj...
Békés kolompszó, ringó búzaföld...
Árnyas lugasban fülemüle költ...
Szelíden kondul az estharang...
Így szól: galang... galang...
Virágos rétek! Dűlő út...! Patak...!
Szép öreg fűzfák a falu alatt...!
Ha dalol este a csalogány,
várt... |
|
|
|
|
|
|
|
... Lóra fájdalom
Között andalog magára.
Szemem világát elnyeli
A messzeség homálya,
Nem látom őt! szívem szorong,
Nyugalmát nem találja.
Búsan kondul az estharang,
E percben múl egy év el,
Hogy a kedves utolszor rám
Simult forró keblével.
Amott, hol elfordul az út
Erdőknek éjjelébe,
Miként tűnő árny elmerült
Az... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Dsida Jenő
ESTHARANGOK
Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg n... |
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő
ESTHARANGOK
Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És ... |
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő
Estharangok
Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja|... |
|
|
|
|
|
|
|
... jutunk mindenféleképp!
Egy szót se mondhatok reája:
A kegyelet hív és a hála;
Énrajtam nőttek, mondja a levél.
Én mégis mélán meg nem illetődöm:
Az estharangot kongató betűkön
Felzöndült lelkem mélyebbről zenél.
Soha bizony még eszembe nem ötlött
Kérdőre vonni magamban a költőt:
Öreg vagy-e vagy fiatal.
Mély m... |
|
|
|
|
|
|
|
... haza még?
Vár otthon reám az édesanyám,
Visszavár a szép magyar hazám.
Hajladozó búzaföld, vadvirágos ár... |
|
|
|
|
|
|
|
... kék káposztáihoz.
"Bemegyek", mondaná a néni, s: "Maradjatok!"
És mi csókolóznánk, hossza... |
|
|
|
|
|
|
|
... alatt,
egy sír gyöpén, a cinteremben,
kartonkendődben hallgatag?
Egy pillanat - még ott pihentél,
s tűntél, suhantál már tova.
Dalolva a patakra mentél...
Az estharang szelíd szava
választ zúgott dalodra messze,
s én sírtam, s vártam csüggeteg,
hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
de elhalt édes éneked.
Kartonkendőd egy perc... |
|
|
|
|
|
|
|
Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.|... |
|
|
|
|
|
|
|
... világ, hej de bár mily szép is.
Többet ér a kisfalunkból egy szál margarét.
Csoda szép a világ, mennyi pompa, fény.
Akáclombos kisfalum nem adlak érte én.
Az estharang, ha kong a néma csöndben.
Akár hová sodor az élet ár.
Szülőfalum emléke él szivemben.
Fölötte reng a méla holdsugár.
Szülőfalum akácvirágos tája.
A kisharang ... |
|
|
|
|
|