|
 |
|
|
Történet, a tengeri csillagról (Szentfazék c. vígjátékból)
Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörű kislány, egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe.
Nem értettem.
Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek?
Rámnézett, és azt mondta: ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... társat, de az ő szálai éppen máshogyan állnak, nem fonódnak össze. Nem ragadtuk meg a pillanatot, vagy fel sem ismertük a nagy szélben. Ha egy jó kapcsolatban élünk, nem számít a szél. Lehet vihar, lehet másik szenvedély, de nem számít a szél, mert a fűszálak már összefonódtak. Egyszer azt hallottam Isten párosával küldi le a lelkeket a földre. A lelkek feladata az, hogy megtalál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mit válaszolnál? Annyira félek.
Érzéseim leírom, mert már nem bírom sokáig
Ne felelj ha nem akarsz, csak légy boldog sokáig.
Mikor rád gondolok, bennem vad vihar támad
Fejemben a gondolatok villámként cikáznak
Hideg van, jeges a szél, egyedül fázok.
Szívemnek sugara, terád várok.
Amikor rám nevetsz, elönt a b... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Szeretlek!
Nézlek egy szerelmes lélek, nézlek s a szívedből kérlek.
Nézlek s a tekinteted rabul ejt, félek a szívem elraboltad végleg.
Ha dúl az ég és pusztít a vihar ha a világon minden élőlény kihal, ha majd minden csillagot temetnek. Akkor is ott leszek veled s azt mondom: örökké a barátod leszek!
Szeretnélek karomba zárni
Szívem meleg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája.
Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a
villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők
világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a
halottak megszokják új helyzetüket. . .
Nagyon hosszú volt az út, emelkedő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vihar után
Leszálltunk a troliról. Valaki
visszanézett. Talán Éva volt,
vagy Gábor? Mindketten
festőművészek. Oda súgta nekem,
ha vásznon látom, ez giccs.
Fordultam én is,
arcul csapott a pillanat.
Messze, az utcavégen, mint
gerle a vezetéken, csücsült
a hatalmas Nap. Önmaga is,
és körötte minden felhőpamacs
naran... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... KIVÁLASZTOTTHOZ
Kéz a kézben, ajk az ajkon,
kedves lányka, hű legyél.
Zátonyok közt kell suhanjon
párod még, de célhoz ér;
és ha csónakját kikötve
vihar múltán rád akad,
verje meg az ég örökre,
hogyha nem veled marad.
Aki bátran vág a célnak,
félig el is érte már,
az éjtől a gyáva fél csak,
ragyog a csill... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szárnya.
Úgy borulj rám,
mint illat a virágra.
Legyél vízesés
tajtékzó robaja.
Úgy ölelj, ahogy
gyermekét óvja az anya.
Legyél tomboló orkán.
Vihar szemében
percnyi nyugalom.
Legyél rejtélyes dzsungel.
Titkod, ha akarom újra
és újra felkutatom.
Felhőt űzz, ha
derűs napra vágyom.
Szivárván... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megcsókol, s eljön a halál.
Édes e csók gyönyörrel áraszt,
Rabul ejt s nem tudod a választ.
Boldogságot lelsz örök nyugalmat,
Tudod már te is; vége a viharnak.
BKV ellenőr
Arctalan senki átlagos ember,
Útja éppen ide, erre vezet.
Némán figyel itt van közöttünk,
Arcunkra kiül fene ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vonatkozik.
• Vettem egy öngyújtót, de nem gyújtja meg saját magát!
• Mivel mindig az okos enged, már rég a hülyék uralkodnak...
• A házassag kikötő a viharban, - aztán kiderül, hogy inkább vihar a kikötőben.
• Ha nem lennének politikusok, akkor is ismernénk a hazugság fogalmát?
• Valószínűleg ez az utolsó szavam. |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... - gondolják sokan, és pont itt van a kutya elásva. A fantáziánkban él csak az, aminek eltűnését valós veszteségnek éljük meg. Ha arra gondolunk, hogy amikor egy facsemetét derékba tör egy vihar, nem a vékony kezdeményt sajnáljuk, hanem az évek múlva árnyat adó lombkoronát, akkor érthető, hogy az emberi elme nem csak a pillanatot tudja feldolgozni múltbéli emlékek és jövőkép nélkül... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.
Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szerencsés napoknak érezte ezeket az életében.
Egyik ilyen ünnepi nap alkalmával amikor ugyan így járt, beesteledett, s valamennyit behajtotta a saját barlangjába.
Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket.
A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az újonnan és ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos :Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmesek a viharok,
s én romló törzsü fa vagyok.
S minden nagy érzés új gyökér,
mely földbe köt, ha mélyet ér.
Magam hullásra készitem,
gyökereimet gyengitem:
Ha a viharban dőlni kell,
fogódzás nélkül dőljek ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fernando Pessoa: Vihar
A három napig tartó moccanatlan hőség, a mindenre rátelepedő tunyaság nyugtalanságában kitörni készülő, lappangó vihar mivel a förgeteg másfelé vonult el, enyhe és kellemesen friss hűvösséggel járta át a dolgok felszínét.
Így van ez néha ebben az életben is: a lélek, amely szenvedett az élet súlyától, váratlanul megkönnyebbül, maga sem tudja... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagy keseregve menetelünk?
Ki azt mondja ő váltig boldog,
Azt bizony elkerülik a gondok!!
Annak szívében nincsen se bú se bánat,
Lelkében vihar sosem támad!!!!
Az mindig csak előre néz,
Nem számit mi volt csak az a fontos melyik útra lépsz.
De aki mindig visszanéz a múltba,
Az boldo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... utcasarkokon,
míg váratlanul elétek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mediolanum, majd Ravenna lett, a soktornyú. Galla Placidia gyönyörű leánnyá serdült, az arcán fészkelt a mosoly, a szívében pedig szeretet lakott, mert már tudta, hogy ez a fontos, mégha vihar tombol is.
Amikor bátyja meggyilkoltatta Stilichót, az öreg hadvezért, az egyetlent, aki még apjára emlékeztette, azt hitte Placidia: a szívében megfagy a szeretet. Napokig bujdo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg.
Sok-sok év telt el, már emléke is csak néhányak szívében élt, csontjai pihentek a víz mélyén, mikor öreg halász kis hajója járt arra. Ínséges idők voltak, hal sehol, s már régóta hideg tomboló vihar. Az öreg egyedül élt, otthon egy kivert kutya, egyetlen falat étel sem várta. Nem járt még a tenger e részén, a helyet átkozottnak mondták, okára már nem emlékeztek. Kékre fa... |
|
|
|
|
|
