|
|
|
Ajándékot kapni
Ajándékot kapni
Oly nagy boldogság
Finoman bontogatni
Ki a csomagolást.
Csodálkozva nézni
Mégis mi van benne
Miközben hirtelen
Könny szökik szemünkbe.
És amint nézegetjük
Mégis mit kaptunk
Illik ha közben
Nagyokat mosolygunk.
Mert mindegy hogy valaki
Adja vagy kapja
Cs... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ki tud gátat vetni - e pusztuló Világnak ,
az esztelen fegyver ropogásnak ?
Mert bizony az ember nem érzi az
anyaföldnek kínját , tűzhalálban elhalt
erdők zokogását . Hogy tud gyűlöletben ,
vaksötétben élni , oxigén hiányos
levegőt beszívni , hogy tud maga körül ,
lelki - furdalás nélkül mindent tönkretenni . . . ?
Terem... |
|
|
|
|
|
|
|
A gondolat bőrén
A sóhaj
fekete pillangók röpte,
alkalmi bazár.
Óriás denevér
a nyár,
az éj boltozatába zár.
A gondolat bőrén
megfeszül a tér,
inger-szőnyeget gurít
lépteink elé.
A pálmafák tövében
kóbor álmok ülnek.
Csillámlanak
lenyomatai a fénynek.
Befáslizva él a lélek,
átszivárog rajta a vér... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc
Tóparton
Rigós erdőben bujdosó nap,
itt a tó, fekszem csöndesen,
a part ring, mintha vinne csónak,
a kék vizet nézegetem,
és most közelről még a fű is,
bármily kicsi és egyszerű is,
époly gyönyörű, mint a tónak
vizéből visszakacagó nap.
... |
|
|
|
|
|
|
|
Pásztor Piroska
Születendő unokámnak
Kis unokám ha megszületel
szemem fénye, üdvössége,
szívem gyöngye, kicsi kincse
az leszel majd te nekem.
Megmutatok majd minden szépet, s jót
réten szálldosó pillangót
fogunk majd halat, rákot,
lefütyüljük a világot.
Erdőben mi gombát szedünk,
málnától lesz piros kezünk,... |
|
|
|
|
|
|
|
Pásztor Piroska
Ne tagadj le...
Ne tagadj le! Ne adj el engem a feledésnek,
hisz egyszer még valamit érhetek
ha nem is sokat, eltűnt pillanatokat,
múló emlékeket, apró cserepeket.
Ha majd végigsiklasz tovatűnő életeden,
egy apró emlék még jól jöhet,
hisz minden emlék egy darab élet,
töredék, de letagadni nem lehe... |
|
|
|
|
|
|
|
Fazekas Mihály
Az én kis kertem
Óh, jóillatú szép virágim,
Gyönyörűségim s múlatságim!
A nagy forróságok megfőznek,
Vizeim enyhítni nem győznek,
Plánták, kiket magam vetettem,
S különös gonddal ültetgettem,
Már fejetek le kezd hajolni,
Nem győzlek eléggé locsolni.
Hát ti, megragadt kis óltások?
És ti jól indúlt foka... |
|
|
|
|
|
|
|
Mindig a mának élj!
Sárga rózsaszirom
Hullik az asztalra
A vázába tett csokor
Az elmúlást mutatja.
Elmúlik minden
Ember és virág
De helyébe új születik
Mely az életre vigyáz.
Örülj mindennek
Míg virul az életed
És azt mindennap mással
Széppé teheted.
Mindig bölcsebb leszel
És egyre gazdaga... |
|
|
|
|
|
|
|
A szív hívó szava
Vagy nekem meg nem is
Nem tudom eldönteni
De a sors biztos
Helyettem ezt megteszi.
Közeledsz felém meg nem is
Te sem tudsz dönteni
De ki fog akkor lépni
Ha egyikőnk sem teszi.
Bízzuk a sorsra ezt
Majd csak ki forogja
És a helyes irányt
Nékünk meg mutatja.
Már régen el van dönt... |
|
|
|
|
|
|
|
Ki nem imádkozik
Ki nem imádkozik
s úgy kezd mindennapot,
élhet fényűzően,
ám lelkileg halott.
Mivel Isten előtt
soha le nem térdel,
kevélysége miatt,
kárhozatban vész el!
Pecznyík Pál
Celldömölk, 1999. IV. 23.
... |
|
|
|
|
|
|
|
Halkan zümmögő...
Halkan zümmögő
őszidő
bánat húrjait
pengető
illanó percről
rég halott
vágyakról dúdol
dallamot.
Álmosan zsongó
őszidő
nehéz a sóhaj
mint a kő
körbefon érzem
köd-falú
átláthatatlan
mélabú.
Bennem bolyongó
őszidő
foszlott álmokon
lépkedő... |
|
|
|
|
|